GPS-el mért távolság: 13,5 km; barometrikus
magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 455 m. Ez az általam megtett
távolság. Ezen a túrán, nincs kötött útvonal, mindenki magának tervezi.
Egy ideje elég gyakran foglaltak a
hétvégéim, s ez hosszú idõre így is marad, ezért ki kell használnom minden
túrát, hogy teljesítsem az Észak-Dunántúl Kupát. Ennek megfelelõen a montis
túra helyett választottam a Kisgyón kupát. Gyorsan beneveztem, s vártuk, mikor
indulhatunk, meddig tart a találkozó hivatalos része, illetve megtudjuk, mennyi
idõ is áll rendelkezésünkre. Megérkezik a fõszervezõ, s közli, hogy a négy adat
közül (200-tól 250 percig) a legkisebb, a 200 perc az igazi. Eddigre
megterveztem az útvonalat, amit indulást követõen módosítanom kellett, mert
feltétlenül útba kellett ejtenem az Erdei-szentélyt, hogy vizet vigyek az ott
pontõrködõ Dominikának és Patriknak, no meg Folti kutyának. Tempósan nekivágtam a távnak. Az idõ
remek. Már az indulásnál kipakoltam a hosszú ujjú pólót, mint szükségtelent.
Gyorsan begyûjtöttem a keleti rész
pontjait, kitöltöttem a totót. A kõbánya után úgy döntöttem, nem megyek vissza
az aszfalton, hanem a kapott tájfutó térképen található úton rövidítek.
Többszörösen hibásnak bizonyult a döntésem. A térkép enyhén szólva is elavult. 300 méter után, megszûnt
az út. Az erdõt közben kivágták, s embermagasságú dzsindzsában vitt egy keskeny
ösvény. Végre átverekedtem magam az útig. Gyerünk. A következõ letérésnél meg
akartam nézni, milyen pontértékûek a következõ számok. Kiderült elhagytam az
igazoló lapot. Kész vége a dalnak. Valami gaz kiszedhette a zsebembõl. Nem
mentem vissza érte, inkább folytattam az utat, az Erdei-szentélyhez. Gyorsan
odaértem. Patrikék éppen befejezték a pontõrködést, mivel elment az utolsó
induló is. Odaadtam a vizet, a pizzát és a kutyának az itató tálat, s
beszélgettünk egy kicsit.
A Hosszú-kígyós felé elindultam egy
másik útvonalon, hogy visszamenjek és megpróbáljam megtalálni az igazoló lapot.
Egy nyiladékban szaporáztam a lépteimet, amikor az utat elfoglaló dagonyában néhány
vaddisznó süldõt pillantottam meg. Megálltam, s figyeltem. Óvatosan közelebb
mentem, s közben szétnéztem, van e a közelben alkalmas fa, amire föl tudok
mászni, ha a mamák is megjelennének. Kicsit még közelebb óvakodtam, készítettem
néhány fotót, mire a süldõk észrevettek, s egy nyikkanás nélkül, villámgyorsan
eltûntek a sûrûben. Vártam pár percet, tovább mentem, a dagonyát kikerülõ úton,
majd visszamentem a dagonyához, hogy érezem e disznók szagát. Hát nem. Sokkal
gyengébb lehet, mint az õzeké, vagy szarvasoké, ami akár 100 m-rõl is
megérezhetõ.
Szaporán mentem tovább, bár tudtam,
sikeres teljesítésre esélyem sincs. Az aszfalt úttól kb. 50 méterre megtaláltam
az igazoló lapot. Nem sokat kellett volna visszamennem, s egy csomó idõt
takarítottam volna meg. Most már csak annyi idõm maradt, hogy a
Bányász-emlékmûvet érintve visszamenjek a rajthoz. A késést ugyanis elég durva
pontlevonással díjazzák. 5 percenként 20 pont levonás, amikor a legmagasabb
értékû pontért, csak 10-t lehet kapni, az összes pontért pedig 130-at.
Beértem a célba, leadtam a lapot, amit a
többivel együtt folyamatosan értékeltek ki. Reklamáltak, miért saját tollal írtam
be a kódokat, miért nem a pontokon található zsírkrétával. Megkaptam a pecsétet
az ÉDK kupalapra, amivel erre az évre már teljesítettem is a kupát.
Visszamentem a montis célba, ettem egy szelet zsíros kenyeret, segítettem
elpakolni. Megkérdeztem a két gyereket, volna-e kedvük, egy Óbudavér éjjeli
túrához. Lett volna, de hát vasárnapra is korai kelés volt beütemezve, ismét
csak pontõrködéssel, valamint a házi feladatok sem készülnek el maguktól, így
kérdéses volt. Õk elmentek ebédelni, én meg egy kicsit biciklizni. A
montizásból visszatérve kiderült, nem jönnek túrázni, ami végül is érthetõ.
Átöltöztem beszélgettünk egy kicsit a büfénél, s elindultam Óbudavárra, az
éjjeli túrára.
A túra ár/szolgáltatás
aránya megfelelõ. Csapatonként 300 Ft-ért tájfutó térképet, emléklapot és
igazoló lapot kaptunk. Nekem kifejezetten jólesik az ilyen túra, ahol magamnak
tervezhetem meg az útvonalat. Az egyetlen probléma, a négyféle szintidõ
megadása. Nekem szimpatikusabb lett volna, ha a 250 perc áll a
rendelkezésünkre. Valószínûleg többen tudnának kiváló szintet teljesíteni.
|
