Bakonyi Mikulás-50
A történet 1993-ban játszódik. Két nagyobbik lányom (a kisebbik még pajzán gondolat sem volt  ) várta a Mikulást. Rita 6 éves, Klaudia 3 éves volt. Nagyobbik lányom megfelelõ élettapasztalattal rendelkezve kijelentette, hogy a rossz gyerekeknek is hoz a Mikulás ajándékot, csak nem azt amit szeretnének. Én meg úgy döntöttem, hogy hozzánk a Krampusz hozza majd az ajándékot, s viszi majd a két rossz gyereket a zsákjában. Munkahelyemrõl kölcsön vettem egy õrbundát és egy "õrbotost", s feleségem fekete harisnyáját a fejemre húzva, majd megfelelõ szarvakat fabrikálva beöltöztem Krampusznak. Két zsákom volt. Az egyikbe az ajándékot raktam, a másikba a Durmi nevû macskánkat, aki a rossz gyereket szimbolizálta, ahogy csendben ugrált a zsákban . Jó erõsen megvertem az ablakot, majd csöngettem. Klaudia jött az ajtóhoz, s rémültem menekült a szobájába, azzal a felkiáltással, hogy "itt a Krampusz". Rita lányom tréfának vélte a dolgot, s most Õ jött ajtót nyitni, s legnagyobb meglepetésére, tényleg a Krampusz volt az ajtóban. Beengedett . Én elõadtam az ilyenkor szokásos mondandót, és a sûrûn potyogó gyermek könnyek valamint feleségem harsány kacagása közepette átadtam az ajándékokat. Lányaim sûrûn fogadkoztak, hogy bizony õk jók lesznek az elkövetkezendõ idõszakban, ha el nem viszi õket a Krampusz bácsi . Visszavittem a "jelmezt" a munkahelyemre, s kisvártatva haza mentem. Jó nagy csend fogadott a gyermek zaj helyett, a csomagok még érintetlenek voltak. Arra a kérdésemre, hogy "vajon a Mikulás járt e nálunk", csak hümmögés volt a válasz. Klaudia lányom megjegyezte, hogy hozzánk az idén a Krampusz hozta az ajándékot, s bizony õk nagyon megijedtek tõle, csak azt nem értették, hogy a Krampusznak miért volt olyan a hangja mint az Apunak... |
