ISZINIK 100
Szegény Gerecse nem tehet róla, de én nem szeretem. Pedig csak egyszer voltam eddig ott, mégis kialakult vmi érzés bennem, hogy ha nem „muszáj” ide nem megyek. Ezért sokáig filóztam az induláson, na de mégis csak jó móka egy százas,úgyhogy én is a reggeli vonatra szálltam. Ezúttal Vagdalthús nélkül, aki igazoltan volt távol; Kemencén várta, hogy jöjjenek a fõzdések a cefréért, így csak Dorogtól tud csatlakozni: )
A viszonylagos tömeg ellenére gyorsan megy a nevezés. 8-kor közös rajt, szerencsére nem egy Kinizsi méretû a tömeg. Az elsõ néhány km után elmarad a sokaság, Somlyóvárhoz másfél óra alatt érek. Közben szép-szolgáltatás is akad: a fehérre fagyott faágak és alattuk az õszi avar.
Wehner Gézáékhoz érve megkínálom õket pálinkával, kiderül éppen szülinapja van:) Bányahegy után kialakul egy négyes csapat, együtt haladunk, miközben észrevétlenül telnek a kilométerek.
Mogyorósbányára fél 4-kor érek, itt ér utol Rushboy, szerencsére így van kinek odaadni a virslit:) Együtt indulunk tovább, közben besötétedik és a Nagy-Gete környékén sûrû köd támad. Közben megtudom, hogy Vagdalt vonata fél 7 körül ér be Dorogra; reménykedek benne, hogy nem kell majd sokat várnom. Aztán de: ) 50 perccel érkezésem után indulhatunk, ami elég idõ ahhoz, hogy a meleg kocsmában kellõen elcicásodjanak az ember lábai.
Kint nehezen melegszek át, mire jó a klíma addigra ott a kesztölci Hársfa sörözõ, ahol újabb pecsét vár és meleg tea. Szerencsére utána a Pilis-nyeregig emelkedik. Fent újra hatalmas köd, majd a végtelen szerpentin, ahol arra van kilátás, hogy „még van 25 km fehér”. Nagyjából 3-5 méterre láttunk, úgyhogy a táj bámulásával nem vesztettünk idõt.
A vékony anyagú nadrágban fázni kezd a térdem, így inkább óvatosan haladunk, nem akarom az egybe merevedett térdem erõltetni és szétcseszni, hiszen még annyi hegy vár ahol szükség lesz rájuk: )
A mûútnál Sistergõék pontja vár, ahol mindenféle földi jó van: ) Forralt boros tea mellé körözöttes kenyeret eszek. Nem is nagyon akaródzik tovább indulni, de túl hideg van ahhoz, hogy egy helyben álljunk. A Hosszú-hegyen poénkodunk a márciusi tánclépéseken, majd a csobánkai mûútig ereszkedünk. A Kevély-nyereg szintén ködös, alig találni rá a kékre. Csanya nem fázik sátrában, mi viszont igen, úgyhogy a hõn szeretett kavicsoson felbuckázunk a csúcsig, ahol az utolsó kódot írhatjuk fel. Lefelé szép becsúszást mutatok be, bármelyik focista megirigyelhetné. Túra után néztem, a zománc is lejött rólam. Lentebb az éjszakai táv fényvisszaverõi mindenütt, mégis találkozunk egy tanácstalan csoporttal.
A Róka-hegy elõtt Vagdalt kutyát vél felfedezni, elkezdi: Vigyázz kutya!- és ezzel a lendülettel belelök egy gödörbe… persze a kutya meg se moccant..: ) A fenyves után leérünk az aszfaltra, ahol pár utca múlva a presszóban célba érünk, és a bélyegzõkbõl így összeáll az Iszinik 100 felirat.Köszönjük a szervezést! |
