Túrabeszámolók


Börzsönyi vulkántúra

ez mi?Túra éve: 20112011.12.27 18:22:40

Sziasztok!


 


Az idei Vulkántúra volt az elsõ,amin részt vettünk!A szinttérkép tanulmányozása után csak négyen maradtunk akik vállalkoztak rá,így egy kocsival indultunk útnak az Alföldrõl.Diósjenõn éjszakáztunk,majd fél ötkor kelés,gyors reggeli és irány a rajt!Kb. ¾ 7-re értünk oda és a kocsiból kipakolás után 6 55-kor regisztráltunk,de elindulni csak 7 05-kor tudtunk egy két betûs kitérõ miatt!Ekkora már elkezdett világosodni.


Kiemelném,hogy olyan túrával még nem találkoztam,ahol a rajtnál is adtak forró teát!Respect!


Az elsõ szakasz egyenessége és relatíve egyhangúsága ránk nem hatott,mert élveztük,hogy végre újra hegyek között vagyunk.Vidáman fényképezkedtünk,nézelõdtünk,beszélgettünk,a berozsdásodott izmainkat járattuk be.Az elsõ ellenörzõ pontot gyorsan elértük,majd lassan emelkedni kezdett az út.A Cseresznye parkoló után meg is pillantottuk a szezon elsõ hófoltjait...gyors telefon haza! :)) A második pontnál – Kárpát-híd – voltak az egész túra legközvetlenebb,legpoénosabb pontõrei!Ismeretlenül is üdvözlöm õket!Kedvet csináltak az egészhez,pedig így is vidámak voltunk!Közvetlenül utána kezdõdött a hegymászás a NHH-re!


Itt egybõl kiderült,hogy súlyos hibát követtem el azzal,hogy túlöltöztem!Nem kellett volna a télikabát,csak egy esõvédõ vmi pulóverrel kombinálva.Na meg az sem tett jót,hogy felkészülés gyanánt az utóbbi három hétben kihordtam lábon egy betegséget,de. tanultam,majd du.-n munka éjszakába nyúlóan.Szóval felkészülés semmi!A felvonó környékén már komolyan lelassultunk és azt kezdtem érezni,hogy ezt nem egészen gondoltam végig elõzõleg!De sebaj.Út közben találkoztam Kulcsár Attila barátommal,ami felvidított,az kevésbé,hogy úgy hagyott ott minket,mint a nyíl.


Aztán csodák csodája,nagyon gyorsan már fenn is voltunk a Hideg hegy tetején.Pecsételtünk,majd kimentünk a kinti padokhoz,mert annyira le voltunk izzadva,hogy bent maradva kevésbé száradtunk.Míg töltödtünk,befutott Brigi is,de aztán õ is csak huss.Lassan mi is szedelõzködtünk és a kalóriabevitel,ill. a lefele menet miatt teljesen visszatért az erõnk.Hurrá,az elsõ hegyet túléltük!Belemelegedtünk a túrába.Innentõl több csoporttal is össze-összeverõdtünk és gyorsan telt az idõ a Csóványosig!Itt szintén kaja,majd felmentünk a kilátó tetejére szétnézni.Õrülten fújt a szél,de a látvány lenyûgözõ volt!Ahogy lejöttünk Bozsó és Cz. Levi egybõl indult tovább,de én még L. Levivel együtt bekentem a lábamat,térdemet ízületi krémmel,így innentõl kezdve szétszakadtunk és végig külön mentünk.Volt egy vicces jelenet itt.Jött egy lány pecsételni,de mivel elhagyta az itinerét,így a pecsétet a kezére kérte.Ilyet még az évtizedekig pontõrködõ bácsi sem látott még.Jót nevettünk,de igazából az volt a nagy pillanat,mikor a Holló-kõ tetején megpillantottunk az ellenõrzõpont mikéntjét.Nem tudtuk elképzelni,hogy azt hogy abszolválta a lány! :))


Magosfa után a nagy lejtõ jött és a térdem jelezte,hogy létezik,így kénytelen voltam belerúgózni,de legnagyobb meglepetésemre rájöttem,hogy egész jól bírom combbal.A túra egyetlen egy negatívuma következett.A zöld jelzés rosszul volt felfestve egy éles útvonal-visszafordítóba,így ott negyed óráig kóvályogtunk egy vadetetõ körül,mire jött egy GPS-es,aki meglelte a kicsinyke kis lehajtót.Ha kell,viszek jövõre zöld festéket,de ezt a helyet jobban kellene kijelölni!!!A Fekete völgyi panziónál értük be Bozsóékat,de õk akkor sem vártak,hanem indultak tovább nélkülünk.Az ellátás fejedelmi volt,de ami igazán jól esett az a nagytermi kandalló.Pólóig vetkõztem,zoknit is le és ott szárítottam õket a kandalló márvány peremén.Reméltem,hogy ezt senki nem veszi rossz néven és hál' Istennek nem kaptam el senki rosszaló pillantását sem.Nagyon jól esett,hogy a lábamat meg tudtam szárítani és újra be tudtam kenni.Ekkora már rájöttem,hogy erõvel bírni fogom,mentálisan pláne,ami a kérdéses az az ízületek.


A panziótól egybõl emelkedni kezdett az út és a Holló-kõig ki is purcantam rendesen,viszont a túra leglátványosabb részén jártunk,hisz a gerincrõl teljesen beláttuk a vulkán kráterét és azt,hogy honnan is jöttünk.A Salgóvár elõtt összefutottunk egy bozontos szakállú természetõrrel,majd nem sokára három nyolcvan körüli öregúrral.Nagyot néztünk és megjegyeztük,hogy õk biztos nem az SZTK-ban kezdik a hetet.A Salgón megint pihentünk egy kicsit,de itt már kezdtük érezni,hogy szûkös az idõnk,így tovább indultunk.A Magyar hegy után nagyon gyorsan ereszkedtünk és a völgyben lévõ ellenõrzõpontnál is csak a tea miatt idõztünk.Itt hívtuk fel a Bozsóékat és kiderült,hogy kb. húsz perccel vannak elõttünk.Elindultunk és meglepõdve tapasztaltuk,hogy nem nagyon akar emelkedni a táj a szinttérképpel ellentétben.Ehelyett az úton kellett bandukolni.Elég monoton szakasz volt,de a bányapusztai vadászháznál ismét nagyon ritkássá vált a jelzés és mivel az itinerben a bányapusztai kulcsosház közelébõl kellett áttérni másik jelzésre,kicsit tanácstalanokká váltunk!Ráadásul eközben beértek minket olyan lányok,akik válltig állították,hogy a kék kör jelzésen kell megkezdenünk a kapaszkodást.Ezt nem fogadtuk el,továbbmentünk a szekérúton, és Levi észre is vette a következõ kék csíkot.Mentünk tovább!Rohamosan kezdett besötétedni és szinte ezzel egy idõben az út sáros,dagonyássá vált.Innentõl lemondhattunk arról,hogy beérjük Bozsóékat és erõsen kétségessé vált,hogy szintidõn belül be tudunk érni.Bár nem estünk kétségbe,de Levente szomorú volt,mert neki ezek a pontok hiányoztak,hogy meglegyen a bronz fokozata erre az évre.Mentünk tovább és nagy nehezen ráakartunk a piros keresztre.Ekkora már csak fejlámpával láttunk.A ponttól másfél órát írt a tábla a Nagy-Hideg-hegyig,de meglepetésre mi 50 perc alatt felértünk.Ekkora már nehezem tudtam csak tartani a 192 centis Levi lépteit.Le-le szakadtam,annak ellenére,hogy a saját tempómban semmi baj nem lett volna.Akár reggelig is tudtam volna kutyagolni így,mint egy kis fordulatszámú,nagy nyomatékú dieselmotor...:))Akartam én menni,de a lábam nem engedelmeskedett a gyorsítási parancsnak,sem a nagyobb lépéstávolságnak,így egykedvûen konstatáltam a Levi és köztem lévõ távolság növekedését.Néha megállt és akkor nyertem rajta pár métert,de nagy átlagban 15-20 méterrõl követtem.Idõközben eleredt a havasesõ,majd a hó!Ekkor már nem beszélgettünk és a sötétben csak akkor szóltunk,mikor a félreállt embereknek sorra köszöntük meg,hogy elengednek.Legalább ez jó volt.Az úttáblák egyre közelebbre jelezték a csúcsot,csak azt nem tudtuk,hogy az a Kis-,avagy a Nagy-Hideg hegy-e!Aztán egyszer csak fény villant ki az oromról,így megnyugodva konstatáltuk,hogy ez már tényleg az utolsó emelkedõ.Az órára néztünk és még volt 1ó 10 percünk beérni.Levente javasolta,hogy próbáljuk meg én meg már annyira nem éreztem semmit – fájdalmat,fáradságot sem - ,hogy beleegyeztem,hogy ne pihenjünk semmit,hanem pecsételés után azonnal menjünk tovább.A pontõrök azt mondták,hogy nagy valószínûséggel nem fog sikerülni,hacsak nem futunk,így kilépve az ajtón elkezdtünk futni!A sípálya felvonójánál nem kicsit volt izgi kimerülve,vaksötétben fejlámpával sáros,havas lejtõn futni úgy,hogy a fejeddel még kerülgesd a felvonó csápjait és az oszlopokat nem beszélve a kikerülendõ túrázokról.Meglepetésemre ezt a futást én bírtam jobban,így mikor Levi belegyalogolt,akkor kicsit leszakadtam,aztán mikor ezt meguntam,akkor szóltam,hogy futás...:))


A Magas-Taxi turistaháznál megint elment 10 perc,mert kerestük az utolsó pontot,majd javasoltam,hogy ne pecsételjünk,ha nem találjuk,ha hiszik,ha nem,mi itt jártunk.Bosszantott az idõveszteség,ami azért volt jó,mert erõt adott,de sajnos ezt már nem bírtuk behozni.A Grófi úton végül is futás közben rátaláltunk a pontra,így ott is vesztettünk egy percet a lyukasztással.Egész addig futottunk,belegyalogoltunk,kocogtunk míg le nem járt az idõnk.Ekkor már a nyiladékban voltunk,nem messze a sorompótól,de esélytelen volt.18 55-tõl már csak gyalogoltunk de nem lehangoltan,hisz mindent megtettünk.19 05-re értünk be és mondtuk,hogy lekéstünk,de a pecsételõs lány nagyon jó fej volt és 18 55-öt írt be,hogy megkapjuk az ajándékot és az oklevelet.Ekkor ugrott be,hogy hoppá,reggel 6 55-kor pecsételtünk,de percre pontosan 7 05-kor léptünk ki az épületbõl.Ezt el is mondtam a lánynak,aki nevettet rajta.Adtam is neki egy puszit örömömben,bár így csutakosan,büdösen,leizzadva nem hiszem,hogy esztétikus látvány lehettem.Sebaj. :))


Az út másik szélére vánszorogva betértünk a vendéglõbe,ahol már Bozsó és Cz. Levi benyomták a maguk babgulyás adagját.A hely tele volt túrázókkal,mindenki kedves volt és végre kezet rázhattam a fõszervezõ Oszkárral is,aki meghívott minket ide.A gulyás iszonyat finom volt,de sajnos nem idõzhettünk,mert rám még várt egy négyórás vezetés haza.


Köszönjük a nagy élményeket,a kitûnõ(bár kissé enyhe)idõt,a remek szervezést,a segítõkész szervezõket és a sok-sok kedves,mosolygós túratársat.Ha rajtam áll,akkor jövõre is jövünk!


 


Köszönettel.:Rácz Attila