BUÉK 20
2012
"Mindnyájunk Béla bácsija" (copyright at Popeye) több évtizedes, következetes nevelésének eredményeként már nemcsak a túrák elõtt, de utánuk sem merek egy árva szót is ejteni az idõjárásról. A teljes agymosás miatt fogalmam sincs, hogy mikor volt korábban ilyen száraz, szürke, vagy fekete de inkább barna a természet kinézete. Ami fényképem van az mind havas tájat ábrázol. Most viszont megtakarithattuk az utólagos cipõtisztitást: se por, se sár, se viz nem került a lábbelire. Igaz, hogy elég korán kellett indulni, addig, amig a Nap meg nem olvasztotta a fagyos talajt, esetleg néhány jelentéktelen jégfoltot. A korai indulás Ági lányom javaslata volt, mivel neki ebédidõre haza kellett érni. Ennek érdekében autóval mentünk a rajthelyre, majd onnan haza. Az idõnyereség mellett az is jó, hogy nem kell nyirkos ruhában ácsorogni a célban, ami nem túl élvezetes.
A 111-es rajtszámot kaptam, mivel a frissebbek már jócskán szállingóztak a parkban. Meglepetésemre - és egyben örömömre - Lévay sporttárs még látható volt, ami nekem, a lustának, igen nagy ritkaság. Jávor kasszirozott, Ebola bohócsapkájában ide-oda járkált, a háttérben pedig az operativ stáb gályarabjai ültek a hosszú asztalok mellett. Toplak Józsefet kerestem és meg is találtam. Ki akartam ugyanis szimatolni a várható ellenõrzési csapdákat. Toplak azt mondta, hogy most benn dolgozik, de én csak ötven százalékban lettem nyugodt. Mit lehet tudni? Valóban, volt is rendkivüli ellenõrzõ pont a Fenyõgyöngyénél, de a derék ellenõrök ravaszsága fényévnyire maradt el a Toplakétól. Ott ültek jól láthatóan a K emelkedõjén, bohém lelkek figyelmét kerülhették csak el. Ezen a helyen annyit érdemes megjegyezni, hogy több év után végre elszállitották a korábban kivágott fenyõtörzseket, amiket kikezdett már az idõ. Azt mondják, ezek a fenyõk tájidegenek (germanizmus), azaz a nagy természet ide nem állit ilyen fákat.
Csapjunk át a túlsó oldalra, nevezetesen a János-hegy alá és jegyezzük meg, hogy az ottani ellenõrzõ pont elõtt, ahol a mûutat kell keresztezni, elfért volna egy szalag. Többen el is mentek az aszfalton jobbfelé, de valahogy észrevették a pontot jelzõ piros-fehér bólyát és átbotorkáltak az ellenõrökhöz a gallyakkal fedett erdõrészleten. A fékezett alkoholisták nevében viszont meg kell dicsérni a Szép Juhásznéban dolgozó büféseket, akik nagyon jó forralt borral viditották fel azokat a sporttársakat, akik nem kedvelik a túl hosszú, száraz menetelést. Ezen a tájon többször találkoztunk a gyermekvasút kocsijaival, sõt volt olyan ritkán látott gõzmozdony is, amelyik vékony kéményébõl látványos, fekete füstöt eregetett.
Nagyrét a szokásos szaloncukrokkal, cél elõre boritékolt emléklappal és jelvénnyel, virsli és tea kiváló konyhásainktól és már indulhattunk is haza. Jó idõ volt, friss télvégi levegõ. Másfél órával korábban teljesitettük a távot. A szervezés szokásosan kiváló volt. Remélem, mindenkinek jutott túrafüzet, mert - ahogy láttam - ezer körülre volt tehetõ a résztvevõk száma. Nyugodt, majdnem nyárspolgári rendezvényt bonyolitottak le az MVTE tagjai. Kell az ilyesmi, hiszen jól segiti a baráti szocializálódást. (Puff! Fricska azoknak, akik szeretik a divatos szavakat.) Jó az, ha baráti társaságban tölthetünk el pár órát. (Socius'" = társ, societas = társaság) Jó az, ha barátaink vannak, törekedjünk is arra, hogy barátokat szerezzünk.
Azt hittem, hogy pár sorral elintézhetem a beszámolót, hiszen nem történt semmi rendkivüli. A viccek többsége csak az újszülötteknek új, a vénember pedig óvakodjék a fecsegéstõl, mert könnyen megkaphatja a magáét. Ennyi. Minden további szó már merénylet az emberiség ellen. |
