Túrabeszámolók


Turul / Téli Turul gyalogos teljesítménytúra és résztávjai

CrusaderTúra éve: 20122012.01.29 12:57:49

 Árva Vince 75


Az idei túraprogramomat is a tavalyihoz hasonlóan képzeltem el, azaz májusig mindent úgy alakítani, hogy megfelelõen fel tudjak készülni a K100-ra. 20-30 km-es túrákból több, aztán jöhetnek az ötvenesek, fõpróbának a Sárga 70 és utána jöhet a „nagy falat”. Erre már a túra hetén meggyõztem Pistát, hogy tegyük próbára magunkat, az idõjósok se riogatnak semmivel és mi bajunk lehet? Elõzõ este még agyaltam, hogy mit vegyek fel, de aztán a jól bevált 2 réteg polár és aláöltözõ mellett döntöttem, tartalék cuccal bekészítve. Reggel Alsógallán idõben kint vagyok, péksüti betárazva, már csak a vonatra kell várni fél órát, mert képtelenek megoldani a pontosságot. Azért csak megjön, keresem Pistát, gyors telefon és kiderül, hogy a párjával nem jutott közös nevezõre, így mehetek egyedül. Klassz…Na nem mintha nehezemre esne antiszoc módban végigmenni.


Azért csak megérkezek, gyorsan feltérképezem a kocsmát, ahonnan rajtolni kell, pénzt adok itinerért és 07.20-kor indulhatok is. Gyorsan belepillantok, térkép nincs, de a leírás olyan részletes, hogy nem is fog hiányozni, meg turistatérkép mindig van nálam. Szûk 500m után meg is kapom a gyors pecsétét, az 1. ellenõrzõ ponton, a Turul szobornál, talán még soha nem kaptam ilyen hamar. Körbejárom a Turult és nekivágok a túra legnagyobb szintemelkedésének, még mindig a városban. Akik annak idején a lépcsõt csinálták nyílván soha életükben nem mentek végig rajta, mert feltûnt volna nekik, hogy egy lépcsõ kevés, kettõ meg sok. Na mindegy, az idõ szorít, hûvös van, haladni kell elõre. Gyorsan megvan a Z sáv jelzésen a 2. ellenõrzõ pont, a Széchenyi emlékmû. Itt is megvan a gyors pecsét, frissítésre még nincs szükség, tovább elõre. Követve tovább a Z jelzést, szert tettem egy alkalmi túratársra, akivel alaposan kitárgyaltuk a gazdasági válság és a tárázás kapcsolatát, illetve ittam szavait, mikor a Turul 192-rõl mesét. Minden elismerésem a teljesítõknek! Normafánál megcsodáltam a kilátást és egy parkolón keresztül odakorcsolyáztam a 3. ellenõrzõ ponthoz: Normafa. Pecsét, zsebre rakom a csokit és lendületbõl megyek tovább. Utam a Z+-on folytatódik. GPS elõ, a nagy csúszkálás közben levadászok egy geoládát, ha már erre sodort az élet. Végig lejtve gyorsan eljutok a 4. ellenõrzõ pontra, Makkosmáriára. Saját készletbõl továbbra sem frissítek, de a pontõrök bográcsos teája nagyon jól esik. Itt futok össze az egyik netes túraoldalról megismert Tündével és túratársával. Céljuk a 14 órán belüli teljesítés….Na rápróbálok én is, bár ez gyorsabb mint az én átlagos túratempóm. Felveszem a tempójukat. Elõbb tisztes távolságból követem õket, nem soká már velük, majd elhagyva õket. Így érek el, minden különösebb esemény után az 5. ellenõrzõ ponthoz: Budakeszi mûút, 09.10. Bezsebelem az autóból osztogatott pontõri aláírást, gyorsan megszabadulok a mûúttól, be az erdõbe, gyorsan haladok, de valami nem stimmel. Menet közben végig ellenõrzöm magam. Hát igen. A lábam, köszönhetõen a bakancsnak. Nincs komolyabb gond, de nem szeretem érzés van bennem. A fagyott részeken csúszik, ahogy kiérek az erdõbõl és sárral találkozok csúszik, ha kell, ha nem. Munkahelyi bakancs, adtam neki egy esélyt, többet tuti nem kap. Semmire nem jó…. Azért csak elérek a lovas tanyáig(tanya???). 6. ellenõrzõ pont, Petneházy tanya. Tovább folytatva a P sávon az utamat kieszközlök egy felszerelés könnyítést, olyan szépen süt a nap, hogy elég egy polár és egy széldzseki. Megelõzök egy nagy turistacsoportot, akik lelkesen szüretelik a csipkebogyót, már bõven szezonja van. Szintemelkedés nem sok, inkább csak óvatosan hullámvasutazok, a ponthoz közeledve lejt a terep. Beérve a városba a fõúton csapok egy balost és gyorsan elérem egy õszi túrám végpontját. Most ez a 7. ellenõrzõ pont Nagykovácsi Római Katolikus Plébánia, 10.42. Bent a túrán megszokott kedvesség, választok egy meggyes rétest, de az útravaló csomagot, zsemle és sajt visszautasítom, van bõven kajám, eddig semmit nem ettem. Pecsét után robogok is tovább Perbál felé. Az út ismerõs az említett túráról, bár most visszafelé haladok. A következõ pontig majdnem 12 km-t kell megtenni a S sávon. A napnak köszönhetõen egyre nagyobb a sár, de itt még kezelhetõ. Balra szép panoráma, majd kerítés és létra, Békás patak. Aztán furcsát látok. 2, majd utánuk kicsit leszakadva egy harmadik futó. Küzdenek a sárral, velük tart a depójuk is, egy bicajos túratárs. Nyakig sáros, csúszkál rendesen, de küzd. Lassan magam alá gyûröm ezt a résztávot is és elérek a 8. ellenõrzõ ponthoz, Perbál, Kis Kaiser sörözõ, 12.34. Kricsmi hátuljában pecsét, akpok egy tea jegyet, ami gyorsan be is váltok és a túrán elõször leülök. Megeszek egyet a 3 szendvicsem közül, a tea után kortyolok egy kevés vizet, fogyjon csak és kell is. A frissítõ jót tesz, de a bakancs ellen nem tudok mit tenni. Perbálon átvágva, felmegyek a gombatelephez, aztán az egyértelmû szalagozást követve kezdõdik az igazi kihívás. Sár mindenhol. Kikerülhetetlen, lerázhatatlan. Nincs mit tenni, menni kell…A futó, bicajos társasággal egymást kerülgetjük egy jó darabon. A bringát ketten cipelik, teljesen esélytelen haladni vele. Nekem sem egyszerû a helyzetem, de õket végképp nem irigylem. Nagy nehezen, morgások árán elérem a 9. ellenõrzõ pontot, Anyácsapuszta. Csak 5 km volt, de rosszabb volt az eddigi összes, nagyon nem tetszett. Kígyós pecsét után folytatva a sárdagasztást, lassan közelítek a következõ ponthoz. Útközben találkozok a kivételes képességekkel rendelkezõ vadászok nyomaival, akik a vadles elé 15m-re etetnek és gondolom, emberfeletti képességeikkel lövöldözik az odatévedt állatokat. Kérdem én: hol van a cserkelés? Vagy ez a vadászati módszer már nem létezik? Az anyácsapasztai horgásztó be van fagyva, de még nem ajánlatos rámenni. Séta tovább a szalagozáson, határozott balos, elkeseredett szuszogás az emelkedõn és meg is van a 10. ellenõrzõ pont, Kakukk hegy. Pontõr nincs, de van zsírkréta, okozok vele egy jó nagy pipát a megfelelõ helyre. Leereszkedni nem jó, ellenkezik a térdem, de nyílván fent nem maradhatok. Bõ egy kilométer után bent is vagyok a faluban, a település központjában vár rám a 11. ellenõrzõ pont, Szomor, Pintér kocsma. Megkapom a pecsétet és a finom virslit, a felajánlott forralt bor, tea közül megmaradok a másodiknál. Úgy terveztem, hogy itt tartok egy zoknicserét, hintõporozást, de nem érzem szükségét, így kihagyom. Folytatom is az utamat a közeli Gyermely irányába, ezúttal mûúton. A falu közepén nekem nem volt egyértelmû az itiner leírása, de rövid tanácstalanság után megvan a helyes út. A buszmegállóban gyorsan pólót cserélek, második réteg polárt magamra veszem. A nap már nem igazán melegít és a szél is feltámadt kicsit. Tovább követve a szalagozást végigsétálok a boros pincék között, a gazdák nem igazán értik a motivációt, hogy mi a csudának sétál az ember ennyit. A következõ geoláda lassan közeledik, gps elõ, de mint kiderül nem, hogy közeledik, hanem el is hagytam. Márpedig vissza tuti nem megyek, így kimarad. Gyorsan megvan a 12. ellenõrzõ pont, Gyarmatszállás. A pontõrök már készülnek az éjszakára, készítik a tábortüzet. Kölcsönösen kitartást kívánva egymásnak folytatom az utamat. Már nincs sok hátra, ennyit simán kibírok, biztatom magam. A szalagozás mentén továbbra sem szabadulok meg a sártól, küzdök vele rendesen, miközben hullámvasutazok a következõ pont felé. Ahogy szerettem volna, még világosban elérem a 13. ellenõrzõ pontot, Tarjáni halastó, 16.37. Itt kapok egy jó hírt, nem kell a kijelölt úton végigmenni, hanem a tavat a faluval összekötõ mûút a mienk. Örülök, hogy nem kell tovább sarat dagasztani és így lámpát sem kell kapcsolni, a murvás út könnyen követhetõ sötétben is. Elõttem, mögöttem túrázók, senki nem elõzget senkit, kényelmes, de jó tempóban érünk a 14. ellenõrzõ ponthoz, Tarján templom, 17.36. Iszok egy pohár bubis pontõr vizet és megyek tovább. Kb. 100m után vissza is fordulok, nem találom az igazoló lapomat, biztosan a pontnál hagytam. 50 m után mégis megtaláltam, hátraarc és menet. A falu végén jobbra be a kék +-en, szalagozás s segít, de utána valahogy sikerül elkavarni. 3an mentünk itt együtt, egyikõnk se vette észre se a jelet, se a szalagot balra lefordulni. Vagy 15 perc tanácstalankodás után találjuk meg a helyes utat. A jelzés régi, de követhetõ, egészen egy szántásig. tt hirtelen megszakad, se jel, se szalag. Mázli, hogy van valaki, aki volt már ezen az úton, a Turul 192-n és meggyõz, hogy vágjunk át a szántáson, tuti, hogy a túloldalon folytatódik a jel. Kételkedek, de végül igaza lett. Ahogy jobbra elnézek, sokan kavarognak rossz irányban, kiáltunk, de nem hiszem, hogy hallják. Innen megint rendben megy minden, K sáv, a több túráról is már jól ismert Koldusszállás. Hazai terep. Könnyen megvan innen a Panoráma út és a végén a 15. ellenõrzõ pont, Tatabánya, Turul emlékmû. Az idõjósok által beírt havas esõbõl szerencsére itt még csak a hó jött meg, kifejezetten szép a szobor az esti megvilágításban a kavargó hóesésben. Megkapom a mosolygós pecsétet, hozzá egy pohár pont kellemesen meleg levest, nagyon jól esett. Kitartást kívánok a pontõröknek, nekik még csak most jön a neheze. Lépcsõn le, alkalmi túratársaimat elkalauzolom a Célhoz: Tatabánya, buszpályaudvar, 20.33. Megkapom az elsõ teljesítésért járó díjazást és a túráért egy külön jelvényt, oklevelet. Szép mindhárom. Még kényelmesen átsétálok a vasútállomásra és 20 perc múlva már áztatom magam otthon.


Összegezve: jól szervezett, kedves pontõrökkel, jól ellátott, gond nélküli túra, megérte teljesíteni, köszönöm!