Téli Tihany - 20
A közmédia (csak tudnám, hogy melyik közé...) világvégét, égszakadást, földindulást jósol hétvégére, gondolok is szegény Fõrendezõ Sporttársra, hogy pénteken hány száz telefont kaphatott a "Tessék mondani, lesz a túra ?" jeligére. Na mindegy, ennyi év tapasztalatával már nem dõlök be mindenféle rémhírkeltésnek, hajnal 5-kor elindulok megyejáró buszutamra, hogy Veszprém megye határait sehol át nem lépve 8-ra már Tihanyban is legyek. A Veszprémbõl oda tartó buszon lézeng ugyan néhány sporttárs, de tömeg sehol, mindenki kényelmesen üldögél a kinti körülményekhez képest mindenképpen komfortosabb KUU-873-as Balaton Volános jármûvön. A rajtban sincs nyoma a korábbi tömegjeleneteknek, sõt akinek van BTHE rendezvénykártyája és még magával is hozta, az 23 másodpercen belül túl van a nevezésen. Végignézek a jelenlévõkön, csupa ismerõs, sokat próbált spori, akik nem jöttek el, azok a városbéli puhányok, nyavalyások (forrás : Csukás-Sajdik: A nagy ho-ho-ho-horgász), a hiszékenyek, és a magukban kevésbé bízók, mert hát ugye ehhez a mi szeretett sportunkhoz nem árt, ha némi egészséges önbizalom is társul. Andrással konstatáljuk, hogy Jani barátunk is valamelyik fentebb felsorolt csoport tagja lehet...
Az útvonal a kiválónál is jobb, amit ma nem érintünk a Tihanyi-félsziget néhány tucat négyzetkilométerén, azt nem is érdemes megnézni. Nem mondom el végig, merre jártunk, aki nem volt itt, az jöjjön el legközelebb és nézze meg. Az idõjárási körülményekrõl annyit, hogy délelõttre egész -10 fokig felforrósodott a levegõ, végig esett valami kis hó, szél csak a nyitott részeken volt jelentõs, de akkor az összes bajuszos és szakállas résztvevõre jégcsapokat kreált. Azonban senki nem volt rosszkedvû, mindenki nagy elégedettséggel fogyasztotta az ilyen rendezvényeken kissé szokatlan, de mindkét lényeges követelménynek (meleg legyen és sok legyen) megfelelõ mákos tésztát.
A célba világrengetõ 5:57-es idõvel döngettem be, de a nagyvonalúan felkínált 6,5 órás szintidõ nem volt veszélyben. A lefelé szakaszokon óvatosan jöttem, nem akartam elesni. Ennek az lett a vége, hogy a legkeményebb pont (a Hajóállomás,ahol 2 kört kellett mindenféle, tejtõl és teától is lényegesen különbözõ nedûbõl elfogyasztani, ha el akartam kerülni a pontõr haragját...) után felfelé estem el kétszer is, kár, hogy nem látta senki. Az elsõt a jégtánc zsûri tripla leszúrt Rittbergernek (avagy zöld-fehér érzelmûek szerint Limpergernek) minõsítve 5,7 pontot adott volna a maximális 6-ból, a másodiknál meg már vártam, mikor mondja be a Kossuth rádió a tihanyi 6,8-as földrengést.
Nem a szintidõ, hanem a busz érkezése volt s szûk idõkorlát, így egy súlyos hibát vétettem a cél elõtt, a Pedro Kocsmája, természetesen templom melletti intézmény a 20 % -os kedvezmény ellenére kimaradt, de remélem, volt, aki betért.
A szervezés példás, zökkenõmentes volt, mindent megtett a BTHE csapata a sikerért. 24 éve járom a hegyeket, ebbõl immár 20 éve a teljesítménytúrákat, biztosan mondhatom, hogy õk az egyik jelenleg is praktizáló legjobb szervezõ csapat, így ezúton szeretnék Nekik köszönetet mondani ezért a szuper, február eleji havas-szeles szombatért.
|
