Túrabeszámolók


Tanúhegyek nyomában

larzenTúra éve: 20022005.03.07 15:19:37
4.25-ös ébresztõ után fél hatkor értem a Móriczra, még kissé félálomban. Szépen el is mentem volna Csanya autója mellett, ha nem szól rám, nem sokkal késõbb Fat és Ákibácsi is megérkezett. Székesfehérvár környékén izmos esõt kaptunk, teljesen olyan érzésem volt, mint amikor a Bakonyi Barangolásra mentünk. Szerencsére a Balaton környékén már szinte szép idõ volt, csak egy-két alacsonyabb felhõ takarta el néha a kilátást.

8.20 körül indultunk Ákibácsival, mindenféle különösebb idõterv nélkül. Jó erõsen kezdtük felfele, meg is lett ennek a böjtje, úgyhogy inkább tempós gyaloglásra váltottunk, így Fat és Csanya társaságában értünk fel a kilátóhoz. Nem mintha sok mindent lehetett volna kilátni. Lefele elfelejtettünk bevenni egy kanyart, aminek következtében kicsit 'hosszabbítottunk' (S+ jelzés... brrrrr...), viszont így a felhõk alá kerültünk, úgyhogy itt már némi kilátásban is volt részünk. Badacsonytördemic vá.-nál csatlakoztunk vissza a kékre. Kicsit gondolkodtunk azon, hogy merrõl közelítsük meg a szigligeti várat, de aztán az ajánlott út mellett maradtunk. Találkoztunk mikiékkel és P-istával, kis beszélgetés után kocogtunk tovább. Fel a várba fulladásig nyomtuk, de nagyon nehezen ment - nekem legalábbis. A szépen felújított várból (tavaly nyár óta is sokat változott!) szép a kilátás, mintegy térkép felett megbeszéltük, hogy hol vágunk le a Szent-György-hegyig tartó végtelen aszfaltból. A 71-es út mellett zöld-fekete-zöld parcellák vannak, ott majd balra terepezünk. Ha már egyszer szabad, akkor most aztán mindent bele! Így is lett: találtunk egy jókiállású szekérutat, majd átverekedtünk egy 100 méteres erdõsávon, végül derék felett érõ nádasban(!) értük el újra a jelzést, nem sokkal azelõtt, hogy az a betonutat elhagyva a szõlõk közt elindul a hegy felé. Lehet, hogy idõben sokat nem nyertünk, de unalmas sem volt! :) Megbeszéltük, hogy Matula bá' is nagy turista lehetett ("Nincs messze: két óra, ha jól kilép az ember"). Szent-György-hegyre is vágtunk volna, a térkép szép hurkot mutatott, de szárnyaink nem lévén inkább szerpentineztünk.

Aztán innen már kezdtem gyanúsan fáradni, a sík terepen sem tudtam folyamatosan futni. Tudtam én elõre, hogy nagyon megerõltetõ, ha ilyen rosszul vannak elosztva a szintek, meg a két hét kihagyás sem semmi. Azért csak haladtunk. Ekkor már szép tiszta volt az idõ, külön élményt jelentett, hogy ugyanazt a térséget más-más csúcsról néztük vissza. Azért még a végefele is sikerült összekeverni a Szent-György-hegyet a Badacsonnyal. Az utolsó (Gulács?) különösen meredeknek látszott már messzirõl. Miután alaposan körbejártuk, kiderült, hogy van egy enyhébb oldala is, míg a másik felérõl nagyon szabályosnak tûnt. Káptalantótiban elmentünk egyenesen a szalagozás helyett, de késõbb jól korrigáltunk: találtunk egy rövidebb utat, mint a kiszalagozott. Jó volt levadászni azt a hegyet is. :) Láttuk, hogy közeledik, és kerestük a fogást rajta, már majdnem nekivágtunk toronyirányt, amikor becsatlakozott a szalagozás. A végén még kocogtunk (khm... szal elég tisztes tempóban nyomtuk) egyet az aszfalton, így lett 6:03, de ez nem is baj, mert csak a jó érzés határain belül tettük oda magunkat. Azért a negyvenesnek között ez egy elég kemény túra, de legalább olyan kimagaslóan szép is!

A célban jó kis topiktali volt (bajnai, bandikaa, miki34 és Merci, P-ista, Ryan, Kinga, SKSK, Csanya, Fat, Akibacsi, én), sajna csokita átnevezett a negyvenesre, innen tudtam, hogy vele nem nagyon fogunk találkozni. :)))