Túrabeszámolók


Gödöllő 60/35/20

piedcatTúra éve: 20062006.10.07 16:10:33
Gödöllõ 20

2006. 10. 07.

Nem sokkal nyolc után érkeztem meg Szilvivel Gödöllõre. A nap szépen sütött, kellemesen hûvös volt, de sejtettem, hogy néhány száz méter után már melegünk lesz. Jó idõben érkeztünk, rögtön tudtunk nevezni, így negyed kilenckor el is indultunk a túrán. Az itinert nézegetve kicsit meglepõdtem, hogy az útvonal elsõ része ismeretlen számomra. Sebaj, legalább lesz újdonság is a túrán.
Az elsõ ponthoz a régi piros jelzésen nyomultunk, át a vasúton. Bár még bõven a városban voltunk, néhol kellemes erdei utak vártak minket. Az egyetemi víztoronyban kaptunk pecsétet. A kilátás elég pazar volt, ekkor sajnáltam elõször, hogy nem vittem fényképezõt. A víztoronytól távolodván én puszedliket eszegettem, míg Szilvi valami hihetetlen gyors gyaloglós tempóra kapcsolt, egy nagyobb számú csoport elõzésébe kezdett. Alig bírtam tartani vele a lépést. Összevetettem az itinert az órámmal, és levontam a következtetést: meglehetõsen gyorsan haladunk.
Kiértünk a hármas fõútra, innen már ismerõs volt a terep: Máriabesnyõ, Pap-Miksa kút, Babatpuszta. Röpke két óra alatt értünk el a második ponthoz, a romtemplomhoz. Pedig ez már 12 km-re volt. Felfele egy kicsit belassultunk, a homokos talaj is akadályozott minket. Aztán jött a s+, ami nem Szilvi kedvenc útvonala, a tavalyi vaddisznós eset óta. Ami azt illeti, most is mozgott valami az erdõben, de akárhogy tornáztattam a szemgolyóimat, nem láttam, mi vonul a fák között. Szilvi nem is volt rá kíváncsi. :)
A balos után lefele jó volt a szalagozás, egészen addig, míg jött egy jobbos leágazás. Utána ugyanis eltûntek a szalagok, jelzés pedig nem volt. Egy futó ért minket utol, aki tanácstalanul nézett körbe, és panaszkodott, hogy már sokadjára téved el. Most is ez történt, elindultunk jobbra. Nekem már az elején gyanús volt, hogy a sárga jelzés egészen biztosan nem erre jön. Aztán egy hölgy, aki szembe jött velünk (!), meg is erõsített hitemben. Visszafordultunk, és folytattuk lefele az utat. Hamarosan rábukkantunk a sárgára, ami már Domonyvölgybe vitt, a harmadik ponthoz. Itt kaptunk nápolyit és narancslevet. Táplálkozás közben elpanaszoltuk a pontõröknek, hogy egy egészen pici szalag elfért volna az ominózus elágazásba, akkor biztos nem kavar el senki.
Miután letértünk a s+-rõl, elõkerült egy-egy szendvics, és menet közben megebédeltünk. Aztán elvétettük az utat. Babatra lefele menet, ahol átvágtunk az erdõsoron, mi ketten, a hölgy és még egy srác egyenesen mentünk, pedig valószínûleg balra kellett volna térni. Mikor megláttam a lovakat, már tudtam, hogy rossz helyen jöttünk le, de már nem volt értelme visszafordulni. Mivel ez az út kicsit jobbra tartott, így 100-200 métert rápakoltunk a távra.
Babatpuszta után Antal-hegy leküzdése már nem jelentett gondot, bár én még csak az éjszakain jártam erre. Lefele menet, már Gödöllõn az a sok szemét látványa nem volt lenyûgözõ. Pedig nagy táblával tiltják a szemét lerakását. Úgy tûnik, hiába. Szerencsétlenségére (vagy szerencséjére) Szilvinek még sikerült ürülékbe is lépnie, ami nem kutyától származott. Mégcsak lótól sem.
Az utolsó aszfaltos kilométereket kicsit megnyomtuk, néhol kocogtunk is. Így 12.20-ra értünk célba. Több kitûzõ közül választhattunk, zsíros kenyér, hagyma és tea korlátlan fogyasztása is belefért még idõnkbe. Ezen a szép õszi napon kellemes idõtöltés volt a Gödöllõ 20.

piedcat