Velence 25
GPS-el mért távolság: 26,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 640 m.
Egy nátha és az idõjárás keresztül húzta a számításaimat. Rövid táv, plussz biciklizés. A gyalogtúrából is csak a 25-ös távot mertem bevállalni. A nevezés gyorsan megtörtént. Pintér Józsi, minden indulónak felhívta rá a figyelmét, hogy egy szakaszról olyan értesülésük van, miszerint leszedték a szalagok egy részét. Ez azon a szakaszon történt, ahol csak szalagozás van. Amikor kicsit csökkent az indulók száma, a szervezõk el is mentek a szalagokat pótolni.
Hûvös idõben vágtam neki a távnak. Kényelmesen ballagtam ki a Bella-tó felé. A tó elõtti mocsarat zömmel építési törmelékkel töltötték fel. Alig értem ki a faluból, elkezdett szemerkélni az esõ. Esõállósítottam a hátizsákomat, elijesztendõ az esõt (sikeresen), s mentem tovább. Egy birkanyáj kikerülése után megkezdtem a leereszkedést az Anikó-forráshoz, ahol megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet. Beszélgettem egy kicsit. Tovább menve, a Tompos-hegyig kiváló a szalagozás, ott viszont párszáz méteren keresztül semmi. Itt el is tértem a helyes iránytól, s csak a terepet jobban ismerõk térítettek vissza a helyes irányba. A Velencei-hegységrõl még nem készítettem kalibrált térképet a telefonom GPS-éhez, úgy-hogy nem volt GPS-es segítségem, bár az irány gyanúsnak tûnt. Kerültem egy-kétszáz métert. Újra meglett a szalagozás is, s ettõl kezdve végig kiváló, a távok szétválásának kitáblázásával együtt. Sokszor még olyan helyen is találkoztam szalagokkal, ahol jó a turista jelzés.
A magaslati pontokról szép a kilátás. Az út kellemes. Kényelmes tempóban talpalok, nem szeretném az emelkedõkön kapkodni a levegõt. Egy eseménytelen szakaszt követõen végre a gyönyörû Hurka-és Bodza-völgyekben mehetek. Sajnos túl hamar vége lett. Az Angelika-forrásnál megkapom a második pecsétet, egy csoki kíséretében, amit gyorsan megeszek. A Sukoróra levezetõ Z+ jelzés helyenként látványos, gyorsan haladok. A Néprajzi-ház elõtt elõveszem a térképet, mert egy kanyar gyanús, de semmi gond, a Z+-on kell tovább menni. Az ellenõrzõ ponton a pecsételés után veszek egy fagyit, ami nem egy nagy eresztés. Visszatérek a Z+-ra, majd áttérek a zöldre. Ez is kellemes. A piros háromszögjelzésen folytatom, ami helyenként igen látványos. Sajnos az illatos hunyor már nagyrészt elvirágzott.
A Barlang-kút után, nemsokára visszatértem a P+-ra és ezen a monoton szakaszon talpaltam visszafelé. Alig vártam a sárga jelzésre térést, az sokkal kellemesebb erdei terepet jelent.. Persze a Pandúr-kõ megmászása megszuszogtatja az embert, illetve a terep utána is emelkedik, egészen a Pogány-kõig, ahol megkapom a az utolsó ellenõrzõ pecsétet, egy csoki kíséretében. Megyek tovább a zöldön, amelyen reggel már jártam, de így sem monoton. Rátérek a túra utolsó szakaszára, a Z+-ra, ami egy kicsit unalmasabb, de már alig van hátra valami. Gyorsan be is érek a célba. Átveszem a kitûzõt és az emléklapot, beszélgetek egy kicsit, megeszem a virslit, s hazafelé veszem az irányt.
Jól szervezett, kellemes, helyenként látványos a túra. Az útvonal jelölése, azt a rövid szakaszt leszámítva, ahol valakik leszedték a szalagokat, kiváló. Úgy tûnik, a Velencei-hegységben is kedvelt szórakozása néhány alaknak a szalagok leszedése, illetve az átszalagozás. Ez legyen a legnagyobb örömük.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 800/750 Ft-ért színes térképvázlatos igazolólap (saját térkép nem kellett), emléklap, kitûzõ, az Anikó-forrásnál cukorka, Az Angelika-forrásnál (Americana Kid)és a Pogány-kõnél csoki (Sport-szelet), a Pogány-kõnél ásványvíz, a célban virsli és ásványvíz járt. |
