Verecke - Oberon útja 70
Kedves Olvasó! Hosszú beszámoló következik, nyakatekert mondatszerkesztéssel, furcsa szavakkal, a jelenlévõk keverten használt topikos és igazi neveivel, némi vasútmániával és remélhetõleg kevés, ki nem gyomlált nyelvtani, stilisztikai stb. hibával. A földrajzi neveknél, ha lehetõség volt rá, a magyar változatot használtam, ha nem, akkor a kiejtés szerinti átiratot. A beszámoló írása során nagy segítséget jelentett a Kárpát-medence autóatlasza (Cartographia, Budapest, 2004), Ukrajna vasúti atlasza (Ukrajna – Atlasz Zaljiznyic; DNVP „Kartografija”; Kijev, 2008) és Hmsoft „Képes riportok vasúti utazásokról” honlapjának (hmsoft.x3.hu) Ukrajnával foglalkozó cikkei.
Az elõzmények és az odaút
Tavaly szilveszteri program gyanánt sétáLós bácsi kitalált egy kellemes kis ukrajnai vonatozós programot, amelybe családi okok miatt kb. a táv kétharmadánál sikerült bekapcsolódni. Sok egyéb esemény mellett sor került egy gyalogtúrára is, amely Volócról indult és a Vereckei-hágó felé vezetett, jórészt a Kárpátok vízválasztó gerincén. (Vagyis a teljesítménytúra utolsó szakaszát jártuk be.) Fõleg köd volt és térdig érõ hó és napsütés is, utóbbi éppen a honfoglalási emlékmûnél, majd a túrát Alsóverecke határában fejeztük be. Akkoriban fogalmazódott meg a gondolat Kerek repkényben és bennem, hogy jó ötlet lenne eljutni a Verecke teljesítménytúrára. A túra korábbi változatáról moiwa remek beszámolóját ajánlom mindenki figyelmébe. Az abban leírtakhoz képest azóta sok víz lefolyt a Latorcán és történt néhány elõnyös fordulat a rendezés szempontjából.
Nem tartottunk különösebb felkészülést – laci069-cel megbeszéltük, hogy akár együtt is utazhatunk; megnéztem a hrivnya váltási árfolyamát és úgy döntöttem, ráérek Csapon pénzt felvenni; ellenõriztem az útlevelem lejárati dátumát; nézegettem az itinert, a térképet és a szintmetszetet; végül, de nem utolsósorban sétáLós bácsi segített megvenni az odaúti jegyeket. Túraszakmailag megelégedtem annyi edzéssel, hogy néha belegondoltam, az egy emeletnyi lépcsõhöz képest mennyire sokkal magasabb hegyek lesznek a túrán.
Az elsõ nap a Nyugati pályaudvaron kezdõdik, méghozzá a csarnok végében, ahol az utazás elsõ lépését, a kávébeszerzést óhajtom lebonyolítani Kerek repkény társaságában. Hasonló irányú igényeit laci069 is éppen ugyanazon bódénál igyekszik kielégíteni, így innentõl hárman célozzuk meg a 13. vágányon ácsorgó, Nyíregyházán át Záhonyig közlekedõ sebesvonatot. A vonat elejétõl számított ötödik kocsiba szállunk fel, kényelmes és meglepõen tiszta, fülkés gyorsvonati kocsiba (B 50 55 20-35 026-3). Egy hiba lesz csupán vele, de ezt már csak a jegyvizsgálótól tudjuk meg: Nyíregyházától nem közlekedik tovább, ott elõre kell menni. 8:13-kor, pontosan indulunk, a vonat élén a homlokfalán 431 101 számot viselõ gép díszeleg. Ceglédig valahogy összehozunk tíz perc késést, amely a nyíregyházi érkezésig nullára eliminálódik. Az út nem eseménytelen, kellõképpen ritkán utazom az Alföldet átszelõ vonalakon ahhoz, hogy most kíváncsian figyeljek a környezetre. Látnivalót a mindenféle vasúti jármûvek mellett a táj elemei jelentenek. Tisza-híd Szolnokon, lila virágú levendulamezõ a pusztában, hatalmas, a mainál nagyobb forgalmúra tervezett vasútállomások, ilyesmi. Nyíregyházán átcsoportosulunk egy másik kocsiba, üres fülkét már nem, alacsony telítettségût még éppen találunk. Lacival ketten leszállunk, Repkényre bízva a felszerelés õrzését és elhúzunk kávét vételezni. Az állomás elõtti téren még megvan a kisvasút sínpárja, ennek mentén közelítjük meg az épület északkeleti sarkánál álló büfét. Kicsit sajnálom, hogy nincs idõ megvárni egy gyrost vagy akár egy hamburgert, a látott adagok mérete elég meggyõzõ. Kávéval felvértezve térünk vissza az idõközben 90% közeli kihasználtságot elért vonathoz. Az út legfárasztóbb szakasza következik, a 66 km-t egy óra és kilenc perc alatt teszi meg a minden állomáson és megállóhelyen megálló vonat. Kisvárdán hiába száll le az utazóközönség jelentõs hányada, a hazatérõ iskolásokkal újra feltelnek a helyek és marad a kucorgás. Fényeslitke után bukkan fel az átrakókörzet infrastruktúrája, számos teherkocsi ácsorog szanaszét, mozdonyok tolatnak, valóságos vasúti birodalomba érkezünk.
Záhonyban másfél óra áll rendelkezésünkre a csapi átlépõs vonat indulásáig. Megvesszük a kishatárforgalmi jegyeket, elsétálunk a városba ebédet szerezni. Ez tekintélyes adag lebbencsleves formájában valósul meg, amelyet a kívülrõl szerény, belül viszont meglepõen elegáns Silver étteremben fogyasztunk el. Jóllakottan térünk vissza a vasútállomásra. Felszállunk az egy szem, Bhv jelû személykocsiból és egy csoffatag mozdonyból (478 023, ún. Nagydácsia) álló vonatra, a határõr éppen csak a formaság kedvéért vet egy pillantást a magyar útlevélre. A rövid vonat hamar megtelik, majd a késett IC érkezése után megvárunk még pár utast, akik ebbe az irányba vesznek jegyet. Akad itt hazatérõ diák, látványosan tanácstalan fociszurkoló pár (portugál lány, német fiú), piacozó helybéli és mi képviseljük a gyalogos turizmust. Tíz perc körüli késéssel lódul meg a vonat, a kezdeti lendület a Tisza-hídig tart, majd a túloldalon lévõ õrháznál el is fogy, megállunk. Terepszínû ruhás ukrán határõrök szállnak fel, szemmel láthatóan unatkoznak, dohányozgatnak az elõtérben. A vasút mentén sûrû hálójú drótkerítés, itt még meglehetõsen komolyan veszik magukat a határ õrei, ez az átlépési procedúrában is meglátszik. Odébb Csap néhány csoffadt háza ácsorog. Bedöcögünk a vasútállomásra, beterelnek a „zsilipbe”, ahol a forgalomra való tekintettel négy ablaknál is folyik a beléptetés. A vámos csak néhány kérdést tesz fel, tört magyarsággal, erre zavaromban Volócot mondok Volovec helyett. Aztán gyorsan javítom magam, látva a kérdõ tekintetet. (Ha belegondolok, pár éve a zsilipelésen kívül a többi szomszédos ország irányába sem volt _sokkal_ jobb a helyzet.) Húsz perccel a vonatról való leszállás után már a helyi szolgáltatásokat kínáló figurák között szlalomozok ki a hodály méretû váróterembe. Megnézem magamnak a falakat beborító, gigászi szocreál freskókat, mielõtt kilépnénk Csap utcáira. Megcélozzuk a bankautomatát, aztán szerzünk Lacinak jegyet – a helyjegyet kérésre gond nélkül kiadják a miénk mellé, ilyet mávstartföldén még nem sikerült elérni – és vásárolunk némi ennivalót. A nyolcas számú gyorsvonat tizenegynéhány kocsiból áll, csapi indulás után Munkács, Lemberg, Ternopol, Hmelnickij, Vinnyica érintésével Kijevig közlekedik, a 888 km-es utat közel 16 óra alatt teszi meg. A vonógép az út elsõ szakaszán (vagyis Lembergig, az áramrendszer-váltó állomásig) a VL10-1453 pályaszámú kétszekciós villanymozdony, egy szolid, 4,6 MW-os szerkezet. A jegyünk a 10-es vagonba szól, egylégterû hálókocsiba („plackart”). A kocsikísérõ fiatal, szõkére festett hajú, látványosan unatkozó lány, jegyeinket az itteni vasúti szabályok szerint felszálláskor elveszi. Helyi idõ szerint 18:13-kor, pontosan indulunk. Bátyúig kényelmes tempóban haladunk, néha beleszaggatva a szédítõ, 40 km/h sebességbe. A Bátyú után néha elért maximális 60 km/h így valóságos száguldásnak tûnik. A kocsikísérõ végigkérdezi az utazóközönséget, teát, kávét vagy sört óhajtanak-e fogyasztani. Mi teát óhajtunk, ez teánként öt hrivnyába fog kerülni. A „Less Spoon” márkájú italt vasúti pohárban (méghozzá a vonatot adó Délnyugati vasúti igazgatóság logójával díszített edényben) kapjuk, a hagyományos filter helyett érdekes fémtasakból oldódik ki a teafû.
Amíg a tea iható hõmérsékletûvé csökkenését várjuk, feltûnik az ukrán vasút ezen kocsijának egy komoly hiányossága, nevezetesen a szellõzés teljes hiánya. Elvileg egy háromszögkulccsal lehetne segíteni a helyzeten, kérdés, hogy mennyire tudnánk utána visszacsukni az ablakot. Elszaunázgatunk, ahogy lassan kigördülünk az óriási Záhony-Csap-Ágcsernyõ átrakó-háromszögbõl és a Latorca völgyében lassú, kanyargós emelkedõbe fogunk. Munkács után Szolyván állunk meg, elhagyjuk a Latorcát. Összeszûkülõ völgyben vezet a vonal, néhány apró megállóhelyen robogunk keresztül, többször keresztezzük a Vecsét, egy bõvizû hegyi patakot. A kocsikísérõtõl visszakapjuk a lekezelt jegyeket – mivel ezek egy adott vonatra szólnak, úgysem lehetne felhasználni már – és a volóci megállás után lemászunk a vonatról. Kihasználom a tízperces tartózkodást, elõresétálok és lefotózom a mozdonyt, a mozdonyvezetõ és az utazószemélyzet nagy megdöbbenésére. Volóc kies fõutcáján szûk három kilométeres sétával érjük el a túra bázisának helyt adó vendégházat, itt Balogh Magdi, mint fõrendezõ személyesen üdvözöl. Lerakjuk a csomagokat a nekünk kijelölt szobában, elmegyünk vacsorázni, húsos derelyét eszünk. Ezúton is köszönöm a segítséget! Aztán alvás, örömmel fedezem fel, hogy az ablakból majdnem tökéletesen rálátni a vasútvonalra.
Teljesítménytúra családiasan
Reggel szemerkélõ esõre ébredek, valamint erõs mozdonyzúgásra: a „nehezebb” tehervonatok úgy közlekednek a Kisszolyvai-hágón át, hogy három kétszekciós gép húzza, egy pedig tolja a szerelvényt. Impozáns látvány. Az udvaron két sátor is áll, R.Gellértet pillantom meg az egyik elõtt elsétálni. Összepakoljuk a felszerelést: sok innivaló, sapka, még innivaló, esõkabát, élelem. A legfontosabb a megfelelõ méretû készlet innivalóból, útközben a vízvételi lehetõségek számát a nagyon kevés szókapcsolattal lehetne leírni. Magdi szervezésében a túra autós segítõje, Szergej segítségével jutunk el a volóci vasútállomásra, a túra rajtjába. Éppen jut egy kis idõm körülnézni, amikor befut Budapest felõl a Tisza gyorsvonat, amelyhez a rajt igazodik. Hevér Éva és Bubu szállnak le az egyik kocsiból. Összegyûlik a mezõny egyik része. A 30-as táv résztvevõi Hevér Éva és Laci069 lesznek. A többiek mind a 70-es távra jöttek: Vinatti, Soós Ádám, Zöldfülû, R.Gellért, NeverFeri, Bubu, Repkény és én már itt vagyunk. A személyvonattal érkezik majd a mezõny másik része: régészlány és sétáLós bácsi, Wagner Ádám, Nagy László, valamint Vakond87 és CSÁ és Kukkmeister urak. Remélem, nem hagytam ki senkit. Kitöltjük a nevezési lapokat, megkapjuk az itinert, ám a sajátságos viszonyokra való tekintettel a nevezési díj fizetését Magdi javaslatára a célra halasztjuk. Az itt készített fénykép tanúsága szerint szûk negyedórás csúszással indulunk el a túrán, kicsit sajnálom, hogy nem vártam még meg azt a két percnyi idõt, amíg felbukkant a vonat, ami sétáLós bácsiékat hozta. Magyar idõ szerint negyed hét van – mivel a fényképzõgép óráját sem állítottam át, és az itiner szerint is Kárpátalján még a budapesti idõt használják a hétköznapokban, a beszámolóban is ezt fogom megadni.
A túra elején szerencsére elég egyértelmû az útvonal, de még a rajt elõtt úgy igazítottam a nejlontasakkal együtt kapott itinert, hogy a tasakot a pulóver zsebébõl kivéve az egyik oldalon az aktuális (színes!) térképlap, a másik oldalon a leírás megfelelõ részlete szerepeljen. A táv- és szintadatok, a szintmetszet megtekintéséhez szükség lehet ugyan lapozgatásra, de a fõbb paramétereket könnyû fejben tartani. Különösen a túra elején: a 452 méteren fekvõ Volócról fel kell jutni az 1596 m magas Nagymagashegyre (Velikij Verh). Az elsõ öt kilométer az, ami igazán húzós, erre 710 m szintemelkedés jut, a maradék majd szépen eloszlik, de ennyire ne siessünk elõre. Aluljáróval keresztezzük a vasutat, mellettünk, fentebb halványzöldre festett templom ékeskedik, az utca felõl kegyhellyel tuningolva. A túloldalon talán iskola, az épület falán szocreál freskó. Villanyoszlopra festett, 15-ös számú sárga sáv jelzés irányít ki a településrõl, kényelmesen emelkedõ gyalogösvényen hagyjuk magunk mögött Volóc házait. Mögöttünk templomtorony, amögött a településtõl északra emelkedõ hátság, egy gáztovábbító kompresszorállomás óriási épületeivel. Látszik mögötte a vízválasztó gerince – õ ma még elõkerül késõbb, hiszen azon a gerincen, tõlünk északra találjuk a Vereckei-hágót. Most azonban dél felé haladunk, neki egyenesen a Borzsa-havasnak.
Tágasabb rétre érkezünk, tehenek legelésznek az út mellett. Elõttünk a hegyek gyorsan mozgó felhõtakaróba burkolóznak. Itt még érezni az esti esõ hatását, a páratartalom a lehetséges maximum környékén jár, meleg van, sûrû a levegõ. A lassan szétszakadó mezõny az erdõbe érve újra feltorlódik. Meredek, vízmosásos völgyben caplatunk fölfelé, kidõlt fákat kerülgetünk. Repkény megáll, pulóveretlenedik, majd sétálunk tovább, meg-megállva, kortyolva néhányat. Bubu közben elõrehúz, minket pedig utolérnek Wagner Ádámék, mint két, majdani elsõ beérkezõ. A soros felhõ tetejénél járhatunk, élesen látszik a vonal, ami a páramentes és a párás szakaszt határolja. Megérkezik régészlány és sétáLós bácsi, elmesélik dióhéjban az utazás során keletkezett nehézségeket. Szerencsére sikerült felszállniuk Csapon a Lavocsnéig közlekedõ elektricskára, amely „rendes” vonatként csak Munkácstól közlekedik, addig szerelvénymenetként megy. A várható tájékozódási problémák megszüntetését megcélozva sétáLós bácsi narancssárga jelzõpöttyöket és iránymutató nyilakat fog az úton néha festeni – így tájékozódási problémák az egész túra során nem is fognak adódni. Kíváncsi vagyok, ha egy kellõen elszánt helybéli elkezdi követni a – még kb. egy hétig látható – nyilakat és pöttyöket, mennyire lepõdik majd meg, ha körbeér. Elérjük az erdõhatárt, hátulról ismerõs hang kiált fel: „Helló Kékdroid!”, Vakond87 érkezik, mögötte szorosan CSÁ és Kukkmeister. Rápillantok a térképre, már nincs messze a Temnatik elõhegyén álló kereszt, az elsõ ellenõrzõpont. Áfonyásban sétálunk tovább, az ösvény vége egyre erõsebb emelkedõvel jut fel a nagyjából nyolc méter magas kereszthez. Még itt érjük az indulófélben lévõ mezõnyt, megállok, megvárom az emelkedõn kissé lelassult Kerek repkényt. Közben felírom az ellenõrzõ-kérdésre a helyes választ, felidézve, hogy az „i” az önmagában egy szó. Innen érdemes körülnézni: dél felé a Temnatik fõ csúcsa látható, délnyugatra tõlünk pedig a hegység további részei. Ezzel szemben észak felé látszik egész Volóc és a Vecse völgye. Kicsomagoljuk a tegnap, Csapon vett reggelit. A szamócás lekvárral töltött bukta szerencsésebb választás volt Repkénynek, mint nekem a túrós-mazsolás valami, amelynek a tésztája olyan tömött, hogy alig tudok legyûrni egy-egy falatot.
Kellemes gerincúton, szélárnyékban sétálunk át a Temnatik csúcsára. A hegygerincen alig nõ mutatóba néhány csenevész bokor vagy fa, azok is jellemzõen a védettebbnek tûnõ, keleti oldalon láthatóak. A tetõrõl ismét pazar körpanoráma terül elénk, ha másért nem, már ezért is érdemes idelátogatni – nem egy szokványos turisztikai célpont, az biztos. Új tájelemként megjelenik elõttünk a Plaj 1330 méteres csúcsa, rajta egy rakétabázisnak is beillõ meteorológiai állomással. Mögötte a gerinc folyamatos emelkedõjének a végét a Nagymagashegy jelzi, egyelõre még alig néhány apró felhõpamaccsal körülvéve. A Nagymagashegytõl délre a Borzsa-havas legmagasabb pontja, az 1681 méteres Asztag (Sztij) látható, meredek, vízmosások szabdalta oldalával. Most szerencsére napsütötte idõnk van, erõs déli szél fúj, de a láthatáron mindenütt felhõk tornyosulnak. Ez a helyzet kora estig nem is igen változik: ahol nincs szél, ott kegyetlenül meleg van és sûrû a levegõ. Szerencsére a legtöbb hegygerincen kapunk majd némi hûsítõ szellõt. Áthosszantolunk a Plaj alatti nyeregbe, elõttünk néhány túrázót látunk felbukkanni, apró, mozgó pontokként. Lemérem, tíz-tizenkét perces lemaradással követjük õket. A nyílt gerinc elõnye, hogy kis odafigyeléssel sokakat észre lehet venni, ha egy másik hegy éppen nem takarja. Felsétálunk a Plajra, a meteorológiai állomásnál az itiner által írt õrkutyával nem találkozunk, látunk viszont egy piros arcú bácsit, aki vélhetõen ezen kutya etetését oldja meg, lábasból kikotort ételmaradék felhasználásával. (Hacsak nem eleve a kutyának fõzött, akkor az ételmaradék megnevezés nem helytálló.) A nagyjából könnyen beazonosítható dolgok – adótorony, csapadékmérõ, szélmérõ stb. - mellett néhány rejtélyes eredetû eszközt is látni. Áll továbbá a tetõn egy emlékmû és egy kereszt is. No meg persze a csodálatos kilátásról is meg kell emlékezni. Most még látszik az Asztag. Elhagyjuk a Plaj tetejét, egyre erõsödõ déli szélben baktatunk a Nagymagashegy felé. Néha felfedezek egy sárga jelzést és sétáLós bácsi néhány helyre fújt narancsszín pöttyöt is. Beszélgetni csak kiabálva tudunk, Repkény elõreküld, azt mondja, várjam meg nyugodtan a csúcson. Így is teszek, néha hátranézek, megvan-e még. Meredek, ám kényelmesen járható út vezet fel a hegycsúcsra. Ha nem lenne a felhõ és az erõs szél, akkor egész biztos rengeteget fotóznék, de a felhõtõl nincs semmi kilátás, a szélben pedig alig bírom tartani a fényképezõgépet. Azért készítek egy-két képet a csúcson álló fémtákolmányról és a tákolmányra erõsített szolgáltatásról. Savanykás gumicukor és mézeskalács jár, jut is, marad is elven vételezek belõle. Megérkezik Repkény, a kettõnk által alkotott szélárnyékban megválaszoljuk az ellenõrzõpontként mûködõ kérdést. Szûk négy óra alatt jöttünk 12,3 km-t, ez nem túl fényes sebesség, de itt még úgy sejtjük, hogy a túra végén nem lesznek problémáink a szintidõvel. A kedves Olvasó ebbõl a megfogalmazásból már láthatja, hogy de igen, lesznek.
Visszakötözzük a szolgáltatást a fémszerkezethez és elindulunk, egyelõre tovább a gerincen dél felé. Néha kicsit kevésbé vagyunk benne a felhõben, néha pedig jobban. A nem szûnõ déli szél itt mintha délnyugatról fújna, az egyik oldalam ugyanis csurom vizes, míg a másik nem. A gerinc egy egészen jól látható helyen szétválik, az egyik irány az Asztag keskeny gerince felé, délnyugatra vezet, míg a másik délkeletre, ahol majd egyszer, valahol találkozik a Nagyszõlõsi-hegységgel. Mi egy ideig délkelet felé tartunk, majd ezt az ágat is elhagyjuk egy villámsújtotta áfonyásnál. Meredek csapás indul északkelet felé, elõttünk a mélyben Fülöpfalva házai látszanak, és lassacskán kiérünk a felhõbõl. A szélvédett oldalban egybõl melegem kezd lenni, nagyon, és erre a lejtõ dõlésszöge is rásegít. Sikerül egy helyen seggreülni egy elég bonyolult koreográfia megvalósításának a végén. VÍZ felirat mutat egy forrás felé, nem sokkal az erdõhatár felett. Elõbányászom a bögrét a hátizsákból, betocsogok a vízhez, megvárom, amíg megtelik. Közben próbálom minél kevésbé hagyni, hogy a szélvédettséggel együtt járó mindenféle röpködõ nyavalya összecsípjen. A forrásnál tett látogatás megérte, finom, jéghideg víz a jutalom. Iszunk mindketten, sokat, aztán folytatódik az ereszkedés. Az erdõ elérésekor észrevehetõ az ösvényben némi kísérlet egy szerpentinút kialakítására. Zúgó vízeséshez érkezünk, átkelünk a patakon, rövid idõre se nem emelkedik, se nem lejt az út. Csodálatos. Kiérünk egy rétre, sátorozók piknikeznek a túlsó végében, de mi nem a rét folytatásaként jelentkezõ utat választjuk, hanem betérünk a patak völgyébe és újra átkelünk a vízen. A pöttyök az ideális lépéseket is mutatják. Szûk, egynyomos ösvényen csoszogunk tovább óvatosan, alattunk a völgy meredeken és határozottan mélyül. Néhány kidõlt fa nehezíti a haladást, átmászni már nem tudok rajta, átbújni pedig meglehetõsen nehéz. Valahogy megoldom. Alattunk egyre erõsödik a Sipot-vízesés zaja, majd meglátjuk a vízesést is. Néhány alak fürdõzik benne, ránézésre felismerem sétáLós bácsit, valószínûleg ezúttal nem tette ki a szemüvegét a megsemmisülés veszélyének. Egy kiránduló ránk néz, kérdõn mond valamit, de egyrészt a víz robajától, másrészt a nyelvtudás hiánya miatt egy szavát sem értem. Kiépített ösvény kezdõdik, ezen sétálunk le a vízesés aljához, majd fel a kõlapokon a vízeséshez. Kisgyerekes szülõk fotózkodnak, Repkényt kérik meg egy közös, családi kép elkészítésére. Bubu, akit szintén itt találunk, kettõnkrõl készít közös képet, majd immár hármasban haladunk tovább.
Ez az egyetlen hely a mai túra során, ahol komolyabb kirándulóforgalommal találkozunk. (Vélhetõen a Vereckei-hágóhoz is mennek turisták, akár gyalog, akár buszokkal, de a mi majdani ottjártunk idõpontja a szervezett kirándulások általános intervallumán kívül esik.) Ráadásul egyszerre jó sokan is vannak, igaz, még így sem látni egy Szalajka-völgy, vagy egy Dobogókõ látogatottságát. Lentebb festett fatáblákon a helybéli állatállomány néhány kiemelt példányát látjuk: hiúz, szarvas, miegyéb. A szarvasos (itineren: „õzikés”) tábla szolgál az ellenõrzõ kérdésre válasszal. A tábláknál fiatal társaság zenél, aranyosak: két fiú gitárral, egy lány furulyával ül, vidám dallamot játszanak. Amikor az egyik srác elkezd valamit lalalázni hozzá, az már inkább hamis. Lentebb néhány árusnál lehet saslikot, üdítõket, miegyebet venni, még lentebb fizetõkaput találunk. Fölfelé jövet fizetni kell, gondolom a parkolásért, behajtásért. A fizetõkapu elõtt vendéglõt találunk, betérünk. Eleinte nehezen jutunk dûlõre a csaposnénivel, kávét meg üdítõt még csak tudok kérni, de ennivalót is szeretnénk, az pedig már nehezebb feladat. Az egyetlen, odabent ücsörgõ vendég, egy hatvanévesforma bácsi ekkor magyarul megszólal és segít áthidalni a nyelvi akadályokat. Bubu még bélyegzõt is kerít, amelyet enyhe gyanakvással, de adnak: itinerre, túrajelentésre, Ezrednyitós füzetre. Enni borscsot kérünk Bubuval, Repkény pedig bablevest. Elképesztõen jólesik. A leves után kávé+kóla kombináció csúszik le. A kávé jó erõs. Még ebéd elõtt egy jópofa cirmos jön hozzánk, Repkény megsimogatja és rögtön talál is benne egy kullancsot. Nem ez lehet az elsõ eset, mert a jószág nyugodtan tûri az élõsködõ eltávolítását. Az idõ vészesen fogy, fizetünk, lelépünk. Szerencsére sétáLós bácsiék a vízesés óta újra elénk kerültek, így az eredeti útvonal tovább követhetõ – a Sipottól a Volóci-hágóig ugyanis ez nehezen követhetõ, azonban a leírás tartalmaz egy alternatív kerülõt Fülöpfalva és Padóc felé, itt boltot és kocsmát is talál, akinek valamilyen hiánya adódik.
Mivel épp jóllaktunk és bõséges készletekkel rendelkezünk italból, maradunk az eredeti, nehezen követhetõ útvonalon. Elhagyjuk a vízeséshez vezetõ dózerutat, zsombékos ösvényen, elvizesedett réten gázolunk keresztül. Kicsit odébb építkezésbe botlunk, nem túl feltûnõen megnéznek maguknak az építkezõk. Elvileg ez jelzetlen szakasz, a sárga jelzés majd valahonnan a hegy felõl fog érkezni késõbb. Rétre érkezünk, gyönyörû a kilátás északkelet felé – fenyvesek, hosszan elnyúló dombhátak, rétek. Néhány apró település is kivehetõ. Sípályához érkezünk, a felvonó állapota egyáltalán nem tûnik veszélyesnek, a pályát ránézésre közepes nehézségûnek mondanám. Mármint síléccel, mert gyalog, fõleg ebben a dög melegben biztos nem szívesen sétálnék fel rajta. :) Nem sokkal odébb egy forrást találunk, egyetlen szabad palackunkat megtöltjük forrásvízzel. Ez a késõbbiekben igen jó ötletnek bizonyul. Továbbsétálunk, balra, északkeletre megint néhány kellemes kilátás tárul elénk. Elérünk egy széles földutat, a leírás szerint ezen vezet a 19-es számú sárga sáv, és valóban. Elõttünk aszfaltút kanyarog, mindkét irányból emelkedik egy parkolóig: ez a Volóci-hágó, 731 méter magasan járunk. A parkolóban nyitott csomagtartójú autó áll, mellette közepesen tanácstalan, fiatal srác. Megvagy, Szergej! Épp ideértünk pontzárásra, ennek láthatóan örül. Miközben lebélyegzi az itinert, kérdez valamit, nagyjából azt, hogy hányan jönnek még, és mikorra érnek ide. Az elsõ kérdésre még el tudjuk mutogatni, hogy ketten, de a másodikra nehéz válaszolni. Pedig Bubu mindent megtesz a cél érdekében, hogy megértesse magát, de elég hamar látszik, hogy a szlovák és az ukrán nyelv ebben a néhány szóban nem hasonlít egymásra. Látva, hogy ezzel nem jutunk messzire, nem is forszírozza nagyon tovább a társalgást derék pontõrünk. Megkínál viszont ásványvízzel (egy palacknyit el is teszünk), kenyérrel, zsírral, kolbásszal. Egy keveset elfogadunk mindegyikbõl. Hét percnyi pihenõ után továbbmegyünk. Tizenegy óránk van a maradék negyvennyolc kilométerre. Juj.
Rápillantok a bélyegzésre, az alsó sor arról tájékoztat, hogy „túl vagy a nehezén”, és még mosolyog is. Szeretném elhinni, hogy tényleg túl vagyok a nehezén. Keresztezzük a T0718-as országutat, a túloldalon egy mikrobusz áll meg, valószínûtlen mennyiségû kisgyerek zúdul le róla visítva és rohan a pihenõhelyen kialakított játszótér felé. Elsétálunk, nyitott hegygerinc következik, ezúttal hátba kapjuk a napsütést. A fényképezõgép nemigen tud mit kezdeni a fényviszonyokkal, lesz-ami-lesz alapon kattintgatok. Meg is látszik az eredményen. Elágazást jelez a festék, a 30-as táv itt válik el, hogy Zúgó falu felé kanyarodva jusson le Volócra. Távvezetéket keresztezünk, magasfeszültségût, majd látványos, örökpanorámás útszakasz következik. A hosszan elnyúló hegyhát, amelyen haladunk, majdnem teljesen mentes mindenféle erdõtõl, tehát a szélrózsa tetszõleges irányába tekintve gyönyörû kilátás tárul az ember elé. Mögöttünk a délelõtt végigjárt hegygerinc magasodik a Temnatikkal és a Nagymagasheggyel, elõttünk a nap folyamán bejárandó útvonal húzódik. Az egyéb irányok pedig teljességgel ismeretlen, viszont rendkívül érdekes hegyvonulatokat mutatnak meg – a térkép szerint kelet-délkelet felé tekintve a Máramarosi-havasokat, nyugat felé tekintve a Róna-havast látjuk. Az itiner többször megemlíti a jellegzetes alakú Pokol-bércet (Pikuj), s valóban, visszatérõ motívuma lesz a látott tájnak. Mellettünk jobbra völgy húzódik, benne laza szerkezetû, apró falu: Roztoka. Világoskék templom virít valahol a település közepe táján. A virágos rétet, amelyen eddig haladtunk, fenyves kezdi lassan felváltani, s bár a Nap állása miatt árnyékot nem ad, némileg legalább hûsít a levegõn.
Folyamatosan, lassan emelkedõ út vezet minket tovább. Érintjük az itiner által is említett, lila színû keresztet – csak véletlen pillantom meg, valamiért nagyobbra számítottam. Lilának viszont lila. Lehet, azt jelzi, hogy innentõl vált egyet az emelkedõ meredeksége és enyhe helyett erõs lesz. A hosszú, több részletbõl álló kapaszkodó végén újfent nyitott hegygerincet találunk, körülöttünk a szokásos, még mindig lenyûgözõ körkilátással. Tõlünk nyugatra a Kisszolyva felett húzódó, Csap-Lemberg vasút egyik alagútjának a bejárata látszik. Megfelelõ objektívvel ez kiváló vasútfotós hely lenne, így csak néhány elmosódott pacát sikerül fotóznom, amelyek vélhetõen egy-egy VL11-est kellene, hogy mutassanak. Halad egy hosszabb motorvonat is, ER-2, vagy EP2LT, de alakjából ítélve inkább az utóbbi. A vasútra késõbb még lesz pár alkalom letekinteni, egy-egy nyílt helyen vezetõ ív lesz látható majd. Szerencsére a forgalom nem napi néhány pár bézében és heti egy tolatós tehervonatban merül ki, a vonatok zaja néha felhallatszik a hegyekbe. Sétálunk tovább a virágos gerincen, folyamatosan emelkedõ utunk erdõbe érkezik és felérünk a Rabocsin nevû hegyre, tszf. 1009 m. Emlékmûvet találunk, amely egyben az ellenõrzõpont is, önkiszolgáló módon mûködik, az emlékmû feliratának felsõ sorában lévõ karaktereket kell megszámolni. Sajnos hosszabb pihenõre itt sincs lehetõség, egyrészt, mert fogy az idõ, másrészt, mert megszámlálhatatlan sok rovar vesz körül minket. Ez idáig sem volt másképp, ha erdõs szakaszon haladtunk. Repkény kinyittatja az otthonról hozott üdítõt, iszunk pár kortyot.
Hosszabb erdõs szakasz következik, észak felé bandukolunk rajta és kelet felé adódik néha kilátás, a Keleti-Beszkidek felé. Egy rétnél segítõ kezek félbevágtak egy, az útra dõlt fát, így nem kell mindenfelé manõverezni. SétáLós bácsiék mosolygós fejet fújtak a tönkre, a keletkezett alak egy axolotlra hasonlít Repkény szerint. Pár lépéssel odébb a H2O jel villan fel a földön, iránymutató nyíllal. Bubuval ledöcögünk vizet vételezni, Repkény az úton marad és rovarban szegényebb megállási helyszínt keres. A csobogós-merítõs forrás vize tiszta és jéghideg, megtelik vele egy félliteres vizespalack. Ismét nyitott szakaszra érkezünk, a kelet felé húzódó völgy aljában Kisszolyva, Zúgó, Volóc épületeit látni. Fiatal fenyves mellé érkezünk, jobbról valami út is becsatlakozik: ez a történelmi magyar határ, a Kárpátok vízválasztója. Tõlünk jobbra a Dnyeszter felé folynak a vizek, tõlünk balra a Kárpát-medencébe, a Tiszán keresztül a Duna felé. Elõttünk a Kisszolyvai-hágóra látunk le, kényelmes ereszkedéssel le is sétálunk. A hágóban alattunk vasúti alagút húzódik, 1750 m hosszú. Gázvezetékhez tartozó dobozok, a vasúti villamos hálózat megkerülõ vezetéke, egyéb villamos távvezeték lelhetõ még fel itt. Amint azt Bubu kihangsúlyozta, út nincs, hacsak nem tekintjük országútnak azt a csoffadt, erõsen vízmosta szekérutat, amely Kisszolyva felõl érkezik és Oporecre ereszkedik le. A miheztartás végett az autóstérképek ide másodrendû fõutat jeleznek. (Igaz, az 1:50000-es ukrán turistatérkép szerint ez már burkolat nélküli út.) Jelzésváltást hajtunk végre, bár ebbõl túl sokat nehéz észrevenni: az eddig követett 19-es sárga sáv helyett a 14-es sárga sávra térünk rá, az itiner ki is hangsúlyozza, hogy véletlen se kelet felé kanyarodjunk rajta. Mivel a környékhez képest még a Cserehát is jól jelzett vidéknek számít, ezután is inkább lehet a leírásra és a narancsszín iránymutatásra hagyatkozni, mint a helyi turistajelekre. A másik jelentõs könnyítés a navigációban, hogy végig hegygerincen megyünk, amelyrõl a letérés eléggé feltûnõ mutatvány.
Mivel a Kisszolyvai-hágó a nevéhez illõen alacsonyabban van, mint a hegygerinc úgy általában, ezért természetesen felfelé kell indulni innen is. Az útvonal egykori határsáv-szerepe nagyjából kivehetõ, avatott szemek nyilván sok dolgot felismernének. Még nekem, laikusnak is észrevehetõ egyfajta sánc az út mentén, valamint néhány határozottabb árok, gödör, amelyekrõl lerí, hogy emberi kéz alakította olyanra õket, amilyenek lettek. A hágóból kikapaszkodva ismét a szokásos látvány tárul elénk: nyitott gerinc, néhol fenyvessel, körülöttünk kilátással. Ezen a túrán nem kell vadászni a látványos kilátóhelyeket, az útvonal bõ háromnegyedét látványos kilátóhelynek lehet nevezni. A gerincen magányos quad parkol, használójára utaló jelet nem látni. Lehet, hogy itt parkolnak vele – ki vinné el? A jármû után emelkedõ következik, majd az út ellaposodik, kényelmesen sétálhatunk tovább. Nyájjal találkozunk, néhány, irántunk közömbös kecske és birka legelésznek egy pásztor és egy agresszív kiskutya õrizetében. A pásztor idõs bácsi, igyekszik nem nagyon törõdni velünk, a beszédünk hallatán azt is sejtheti, hogy úgysem értenénk egymást. Amikor a kutya veszélyes közelségbe kerül hozzánk, akkor talán azt mondja, hogy nem bánt a kutyus, talán azt, hogy takarodjunk a bús fenébe. A hangsúlyból és a metakommunikációból az elõbbit tartom esélyesnek. Elsétálunk. Mellettünk jobbra ismét vasúti mûtárgy bukkan fel, az oporeci viadukt képében. A zajból ítélve tehervonat zakatol keresztül rajta éppen, zöld dobozkákat követnek apró, barna dobozkák. Innen több nem látszik. Elõttünk pedig a Javornik, meredek kaptatón érkezünk fel rá, ellépek Repkénytõl, majd Bubutól is, szeretnék gyorsan fent lenni és leülni pár másodpercre.
A Javornikon, 1120 méter magasan még éppen elcsípem Vakondékat, a kezembe nyomják a szolgáltatást rejtõ, kék nejlonzsákot és tovasietnek. CSÁnak és Kukkmeisternek ez az elsõ hosszabb túrájuk (jól beleválasztottak :)), ahhoz képest egész jó állapotban vannak. A kék nejlonzsák tartalma sikeresen tereli el a figyelmemet az ellenõrzõ kérdésre adandó válasz megkeresésérõl. A pillecukrot és szezámmagos ropit tartalmazó szatyor egyelõre sokkal izgalmasabbnak tûnik, mint az, hogy milyen objektum van a csúcs közvetlen közelében, az úttól balra. Megérkezik Bubu, majd Kerek repkény is. Leülünk egy fatörzsre. Szétnézek a környéken, eleinte nem találom a keresett objektumot, és már majdnem tovább is megyünk, amikor Repkény felsétál a sáncszerûség tetejére és a túloldalon egy kidõlt oszlopra lel. Ez lesz a válasz, ami azért nem látszott, mert a számára ásott gödör kétszer akkora, mint amekkorára szükség van, ráadásul csak húsz centi mély. Elégedetten karikázhatjuk be a helyes választ. A túra féltávjánál tartunk, talán kicsit elõrébb, a szintemelkedésbõl már nincs sok hátra, az induláskor délután öt óra van. Ha oda akarunk érni pontzárásra a Vereckei-hágóba, akkor fel kell kötni a gatyánkat és menni, nagyon.
A Javornikról szép, kényelmes út vezet lefelé, egy idõre elhagyjuk a vízválasztó gerincet, amely itt nyugat felé fordul, Verkhnyacska falu felett húzódik tovább. A túra régi változata is arra haladt, a kornai elágazástól (késõbb mi is járunk majd ott) a Vereckei-hágóig hosszú oda-visszával. Most szerencsére ilyen megpróbáltatásoknak nem leszünk kitéve, inkább észak felé követünk egy hivatalosan jelzetlen hegygerincet. Mellettünk az oporeci viaduktra nyílik szerencsésebb kilátás, ismét tehervonat látszik, tológéppel, amely itt, a lejtõn már vélhetõen a fékezésbe segít be. Ballagunk tovább, sietõsen haladunk, amennyire ezt a terepviszonyok megengedik. Benõttebb, de még így sem susnyás úton tartunk észak felé, a rovarpopuláció miatt még fényképezni sem állok meg gyakran, az elkészült képek egy részén így is ott feketéllik egy-egy jószág. Lesétálunk a Verkhnyacskai-hágóba (nem ez a neve, de ez a falu van közel), itt egy murvás út kel át a hegyen, hogy a keleti oldalon Lavocsnéba ereszkedjen le. Már messzirõl látszott a 750 kV-os távvezeték, egy darabig a nyiladékban haladunk, erõs sistergés kísér. Alig teszünk meg száz métert Albertirsa felé (igen, ez a Sóút túrákról is ismerõs vezeték!), és újra emelkedõ útra térünk, fenyvesbe sétálunk be. Az eleinte igen kellemes sétaút hamar akadálypálya jelleget ölt, kidõlt fákat kerülgetünk, majd újra felmászunk a hegyre és megcélozzuk a Sztanesa nevû tetõt. Szerencsére itt sincs gond a tájékozódással, a pettyek önmagukban is elegendõek lennének, ehhez csak afféle szórakoztatásként olvasom fel az itiner megfelelõ passzusát.
Felsétálunk a Sztanesa „hátára”, maga a csúcs most nem érdekel annyira minket. Körülnézve ismét szép kilátás fogad, fõleg, hogy a napállás miatt már szebben fotózható a Borzsa-havas rettenet nagy tömbje. Meglehetõsen távolinak tûnik, pedig légvonalban nincs 20 km-re. Tovább sétálunk észak felé, egy enyhébb kaptató vezet a Plaj lapos tetejére, majd jól leereszkedünk egy kis nyeregbe. A mellettünk húzódó völgyön túl már látszik a Vereckei-hágó feletti tetõn épült egykori üdülõkomplexum (az emlékmû viszont ebbõl az irányból nem látható). Töküres az egész, a szétesés határán áll. Hosszan elhúzódó emelkedõn húzok elõre a Berdo tetejére, már megint jó magasan vagyunk. A tetõn megvárom a többieket, a több pihenõre kiállt Repkényt és a füves útra panaszkodó Bubut. Eddig Bubu haladt elöl, meg néha Kerek repkény, most én veszem át a vontató szerepét, igyekszem nem túlságosan ellépni. A Berdóról lefelé igen szép rétet, völgy tetejét kerüljük meg, a túloldalon látom Vakondék trióját haladni. Átvágni a réten egyrészt nem lenne etikus, másrészt valószínûleg zsombékos, vizes a talaj, tehát nem is érdemes. Szép ívet írunk le az innen lefutó völgyfõ körül – ha minden igaz, a Roztoka-patak ered errefelé, hogy a völgy aljában a környéken eredõ Sztrij folyót táplálja. Az ív végén újabb emelkedõt kapunk, felsietek, a tetõn ugyanis a következõ ellenõrzõpont vár. Ez a Kis-Berdo, kis kitérõ vezet a csúcsra, ahol a kérdésre adandó egyik választ körbefújták jelölõfestékkel, és még néhány szem gumicukrot is találunk. Nemsokára felér Bubu, majd felcsoszog Kerek repkény is. A helyszínre alkalmazandó megfejtés a törött befõttesüveg és az árok. Ránézek a szintmetszetre, csaknem öt kilométeres lejtõ áll elõttünk, minimális szintemelkedéssel fûszerezve. Nosza, csapjunk bele, két óra múlva bezár a pont a Vereckei-hágón.
A gumicukortól és a néhány perces ücsörgéstõl megtáltosodott Kerek repkény megindul az úton, alig tudom tartani a lépést vele. A Kis-Berdóval elhagyjuk a hegygerincet, hosszú, folyamatos lejtõn trappolunk a Sztrij völgyébe. Néhol kidõlt fákat kell kerülgetni, de szerencsére ez az állapot csak egy párszáz méteres szakaszra jellemzõ, amúgy lehet haladni. És mi haladunk, Bubuval a sarkunkban. Egy rétnél idõs bácsi és fiatal nõ legeltet tehéncsordát, barátságosan köszönnek vissza, a bácsi ráripakodik a pásztorkutyára, mire az fegyelmezetten visszakullog gazdájához. Átsétálunk a legelõnek használt réten, megtaláljuk a szakaszra elõírt szintemelkedést is, fenyvesbe sétálunk fel rajta. A rétrõl már látszottak Zsupany község házai, most elkanyarodunk az eddig tartott déli iránytól és megcélozzuk a vízválasztót, egyenesen nyugat felé megyünk. Favágók által használt utakon haladunk, széles pocsolyákat kerülgetve. Elõttünk nyugaton és északon fehér, hatalmas felhõk gomolyognak, közöttük tûzpirosan világít a lemenõ Nap. Tágas rétre érkezünk Zsupany határában, a falu szélétõl nem messze ereszkedünk le a völgyben futó útra. Három sávnyi széles, murvás utat kell elképzelni, két-három jármû húz el mellettünk, amíg járjuk, ezek közül az egyik egy gyönyörû Kraz. Megvárom Bubut, a közben eltelõ idõt arra használom, hogy némi krémet vigyek fel a kidörzsölõdött alkatrészekre. A folyón túl a völgy fölé magasodik a hágó, egyenesen nem ajánlott ebbõl az irányból megközelíteni, ugyanis a víz mély és erõs sodrású. Marad tehát a murvás út, enyhe emelkedõvel. Kerek repkény az emelkedõ tetejénél, Klimec határában vár meg az árokparton ücsörögve. A falu határában szép szabályos névtábla áll, besétálunk a néhány, egymástól szokatlanul távol álló házból álló faluszélre. Elérjük az egykori moszkvai fõutat – a mostani Latorcafõnél kel át a Kárpátokon – és megcélozzuk az innen már igazán közel lévõ hágót.
Az itiner vízvételi lehetõségként kutat jelöl meg, de reménykedve az ellenõrzõponton esetleg hozzáférhetõ vízben, nem állunk meg tölteni. (No meg nálam még van egy bontatlan kétliteres palack.) Elhagyjuk a falut, hídon keresztezzük az észak felé elcsordogáló Sztrijt – a hídra egy szívben B és V betûket fújt valamelyik útvonaljelölõ. :) A túra útvonala levágja az országút hajtûkanyar-sorozatát, enyhe susnyásban kaptatunk fel a gerincre, amelyet végül a távvezetéknél érünk el. Háromnegyed kilenc van, még a zárás elõtt sikerült idejutni. Õszinte meglepetésemre még találkozunk sétáLós bácsiék útjelölõ csapatával, õk már elfelé jönnek a ponttól. Vakondék még fényképezkednek az emlékmûnél, amikor megállunk az ellenõrzõponton. Géza, a pontõr ellát minket innivalóval és bélyegzéssel – aztán Kerek repkénnyel kisétálunk az emlékmûhöz. Felemelõ érzés itt állni, igaz, részben azért is, mert már a nehezén tényleg túljutottunk. Ezt egészen addig gondoljuk, amíg fel nem villan egy villám, tõlünk nyugatra, körülbelül 20-25 km-re. Aztán még egy. És még egy. Eszembe jut, hogy az utolsó pár kilométert leszámítva Volócig egy nyílt, kitett hegygerincen fogunk túrázni. Ez viharban legalábbis rizikós lenne.
Visszasietünk a ponthoz, gyors továbbhaladásra ösztönözzük Bubut. Géza is csatlakozik, felkapunk néhány dolgot, ami nem fér be hozzá a pontõri felszerelésbõl – jellemzõen vizespalackokat. Elõkészítem a fejlámpát, és mivel Kerek repkény nem találja a sajátját, ezért a kézilámpámat az õ kezébe nyomom. A vihar valahogy közelebb osont azóta, hogy elõször észleltük. Lesétálunk az önmagában semmi különlegessel nem szolgáló Vereckei-hágóba – a honfoglalási emlékmû magasabban, szép kilátást nyújtó helyen van –, megcélozzuk a szállodasort. Néhányan teherautóra rakodnak, a hangokból ítélve valami nagyot és nehezet. Elsétálunk mellettük, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy õk szürkületkor végeznek kétes bontási mûveletet, mi pedig vihar idején kirándulgatunk a hegyen. Akad néhány, egész jól kinézõ építmény is, meg a tetõ közelében egy lepusztult üdülõ, amely körülbelül két egész méter széles, viszont szép hosszú. Télen alaposan megvizsgáltuk, most erre sajnos nincs idõ, meg a kilátás is korlátozott lenne a leszálló este miatt. Ezt az emelkedõt már alig néhány fogja követni, Volócig szinte végig lejt az út, vagy szintben haladunk. Most ráadásul elég gyorsan tesszük ezt, a villámok sûrûsége és közelsége kellõ indok a nagy sebességre. Bubuék is beérnek, nekik sem tetszik az a perspektíva, hogy rommá ázunk, esetleg még valami villámvédett helyre is kell húzódnunk. A zivatarfelhõ mögöttünk-mellettünk Enterprise-ûrhajó alakot vesz föl, a felhõ széle velünk jár egy vonalban, egy-két völggyel nyugatra. Menekülünk a vihar elõl. A haladást eleinte lassította az úton fekvõ néhány nagy pocsolya, de ezek száma egyre csökken, ahogy haladunk dél felé. Mellénk ért a vihar, de egyelõre nem akar közeledni, inkább lassan mögénk húzódik. Nagyjából másodpercenként villámlik egyet – sétáLós bácsi elvileg készített videót róla, hátha felteszi majd valahová.
Trappolunk dél felé, teljesen besötétedik, csak a villámok fénye világítja be a tájat, furcsa, vad stroboszkópként. Valahogy nem foglalkozom most a kidörzsölõdött combommal. Repkénynek meg kell állnia, leül, leragasztja a szétdörzsölõdött bokáját, készít egy gyors fényképet a viharról. Csodálom a nyugalmát. Elérünk egy emlékkeresztet, majd az albertirsai távvezetéket. Hangosan zúg felettünk. Hasítunk tovább, lassan 100-150 méterre elszakadunk Bubuéktól, elõttünk meglátjuk Vakond csapatának a lámpáit. Közeledünk a kornai elágazáshoz, a maradék minimális szintemelkedés egy részét itt kell leküzdeni. A villámlás mintha megrekedt volna a gerinc északi végében, egy ideje nem közeledik tovább. Ugyanakkor jóval távolabb, nyugat-északnyugati irányban megjelent egy másik vihar, de amiatt még ráérünk izgulni. Elérjük az elágazást, útjelzõ tábláról kell leolvasni az ellenõrzõ kérdés válaszát. Menet közben karikázom be a választ. Itt az itiner szerint elhagyjuk a vízválasztót – tényleg, a fõgerinc itt húz tovább, a Javornik felé. Nem válik egyszerûbbé a helyzet, sietünk tovább. Mellettünk, a Berdo-Javornik gerincen valahol fény pislákol. Pásztorszállás lehet? Elõttünk szerencsére csillagos az ég, enyhe déli szél fúj a Nagymagashegy felõl, amely óriási, sötét tömbként tornyosul a Volócot rejtõ völgy fölé. A Plaj tetején található meteorológiai állomás fényei kivehetõek, ha halványan is. Határozott, jól követhetõ úton menetelünk tovább, lassan egyre közelebb kerülünk a Volóc feletti kompresszorállomáshoz. Egy helyen, egy erdõfolt kerülésekor kell csak beleolvasnom a leírásba, amúgy követjük Vakondékat és néha visszalámpázunk a mögöttünk haladó Bubuéknak.
Határozott, meredek lejtõre érkezünk, mellettünk bekerített terület, a gázállomás egyik rejtélyes létesítménye. A leírás bõségesen részletezi, hogy az út melyik oldalán mit látunk. Az információ ilyen gazdagsága egyfelõl hasznos, másfelõl viszont semmit nem látunk ezekbõl. Mellettünk érdekes hang zörög a sötétben, mintha béka lenne, de valami nem stimmel a hangjában. A téli, de nappali képek alapján akár az út szélén sorakozó létesítményektõl is származhatott a különös hangjelzés. A leírásban említett egyik oszlopnál Repkény leül egy rövidebb szusszanásnyi pihenõre. Megállok vele, most jön a tájékozódásilag trükkös rész, megvárom. Õ megvizsgálja a sarkát, eszünk pár falatot és iszunk némi vizet hozzá. Közben Bubuék utolérnek és tovább is baktatnak. Megcsodálom a betontömbre festett sárga jelzést, ritka példány ez. Rövidesen a mezõny után eredünk, nehézkesen veszem fel az idáig tartott sebességet. Pedig a gyorsaság csak látszólagos: a kornai útjelzõ óta eléggé lelassultunk, remélve, hogy a vihar talán mögöttünk fog maradni. Már majdnem elérjük a gázfogadó létesítmény szélét, amikor hirtelen irányváltásra szólít fel a leírás és a festett pötty. Lekanyarodunk Kanora felé, ami már szinte Volóc. Meredek, sáros és tehénlepényes „utca” vezet a faluba, talán sosincs vége. A lejtõn érjük utol Bubut és Gézát, majd lecsorgunk szépen a gyér közvilágítással rendelkezõ településre.
Az érkezési ponttól nem messze, egy utcasarkon találjuk az utolsó ellenõrzõpontot, egy gazdagon díszített kegyhelyet. Bekarikázzuk a helyes választ a kérdésre és továbbsétálunk a kies kanorai fõutcán. Egy háznál buli hangjait halljuk, néhány menõ arc tuningolt Ladával rodeózik fel-alá a sáros utcán. Találunk egy boltot is, ezt az itiner is megemlíti, de most nincs idõ már betérni: sietünk, mert szeretnék éjfél elõtt megérkezni. A szintidõ azért szintidõ. Kisietünk Volóc fõútjára, balra, kelet felé fordulunk – és sietünk tovább. Elhagyjuk a tegnap este megismert épületeket, némelyik elég jellegzetes ahhoz, hogy emlékezzek rá. Azt tudom, hogy a kisüzem után jön egy panzió, ami még nem az, a második viszont már igen. Percre pontosan éjfélkor berobogunk a hátsó udvarba, az egyik épület teraszán vannak a többiek – célba érkezünk.
A már beérkezettek éppen esznek, fürdenek vagy csak úgy csoffadoznak – kivéve Lacit, aki a 30-as táv után már fürödhetett, ehetett és alhatott is, amíg fel nem ébredt az érkezõkre. Utánunk nem sokkal suhannak be Bubuék, majd a bolt szolgáltatásait igénybe vevõ Vakondék. Wagner Ádámék, mint elsõ beérkezõk már elmentek a Volócon éjféltájt megálló Tisza gyorsvonathoz. Kapunk Magditól elsõrangú borscsot, az elsõ tányér után fizetem a szállást és a nevezési díjat, felmegyünk zuhanyozni, majd visszatérünk még egy adagért. Még beszélgetünk egy darabig, végül mély, zavartalan álomba merülök a kényelmes ágyban.
Hazavonatozás és a beszámoló vége
Reggel vonuló tehervonatokra ébredek. A Pokol-bércet megcélzó expedíció – Hevér Éva, régészlány, sétáLós bácsi, Bubu – már útra kelt, Vinattiék pedig Munkács várát célozzák meg. Lacival és Kerek repkénnyel elbúcsúzunk tõlük, majd Magditól is. Tõle viszont, mint kiderül, csak egy kis idõre válunk el. Besétálunk a vasútállomásra, kényelmesen, hiszen nincs hová sietni, a vonatunk csak tíz óra körül indul. A pénztárosnõ javaslatára ráadásul mégis a közvetlen csapi gyorsvonatba veszünk jegyet, annyiban mindenképp igaza van, hogy a csomagokkal azon jobban elférünk, mint az elektricskákon. Iszunk kávét, veszünk vizet az útra, meg aprósütit, ami nagyon finom. Elhalad néhány vonat, majd megérkeznek Magdiék, aztán Vakondék, õk mind eleve a gyorsvonattal számoltak. Az ideúton megismert gép, a VL10-1483 vontatja a 107-es számú, Odessza-Ungvár között közlekedõ gyorsvonatot, amely tíz perc körüli késéssel áll meg Volócon. A jegyünk az 1-es kocsiba szól, ez szintén egylégterû háló, mint idefelé, a kocsikísérõ fazon pedig nyugodtan mehetne statisztának a Fekete-tenger kalózai címû filmhez, ha lenne olyan. A szellõzés ebben a kocsiban sem tekinthetõ megoldottnak, viszont az ablakok szép tiszták, tûrhetõ fényképeket lehet készíteni bentrõl. Szolyva után Karpati megállóhelyen is megállunk, majd Munkácson az utasok nagyrésze leszáll. Bátyú után az idefelé elõadott zötykölõdés helyett mintha gyorsabban haladnánk, de ezt talán csak úgy akarom érezni. Csapon a sor már feltorlódott az útlevél-ellenõrzéshez és a nemzetközi jegyvásárláshoz. Beállunk mi is, mert hiába van retúrjegyünk, az ukrán vasút valamiért „állomáshasználati díjat” fizettet az utasokkal, ami 7,5 hrivnyát kóstál. Ez a lehúzás minõsített esete. Összefutunk a Lemberg felõl érkezõ, ideúton megismert focirajongó párocskával, õk például nem tudtak a büntifizetésrõl, vissza is küldik õket a pénztárhoz, ahol Laci kölcsönöz nekik megfelelõ mennyiségû helyi pénzt. A vámnál a marcona, velem egy magasságú tisztviselõnõ élénk érdeklõdést mutat a táskám iránt („Azt kinyit.”), csak akkor nyugszik meg, amikor elkezdem teljes lelkesedéssel magyarázni – magyarul – az itinert, a térképet, a többi térképet, ami nálam van. Ezután az útlevélvizsgálat tényleg csak pár másodpercig tart. Repkény szintén simán átjön, a két fociszurkoló is – feltûnik, hogy a srác arcán még nyomokban ott a festék – viszont Laci csak nem bukkan fel. Végül kiderül, hogy a nála lévõ pár szem köhögéscsillapító verte ki a biztosítékot (a fájdalomcsillapító érdekes módon nem), és ha már az ott volt, akkor tételesen átvizsgálták az egész holmiját.
Néhány percnyi várakozást követõen rászabadítják a kb. ötven utast a magyar személyszállító vasúttársaság által biztosított egy szem Bhv-ra, aztán a 223-as Nagydácsia az idefelé megismert komótos sebességgel átdöcög velünk Magyarországra. A pontosan kettõ órakor induló Bereg IC-re már ideúton megvettük a helyjegyet, tehát talán érthetõ aggódással figyeljük, hogy a magyar határõrizeti szervek még annyira sem kapkodják el a munkát, mint ukrán kollégáik. A 13:35-kor, pontosan érkezõ vonatról végül 13:58-kor sikerül leszállni. Így a büfé meglátogatására már esély sincs, felszállunk az IC második, Bph jelû kocsijába, ez egy hagyományos termes kocsi, buszülésekkel, tehát a Bp kocsik kényelmét teljes mértékben nélkülözi. Szerencsére a léghûtõ nem léhûtõ üzemmódban pang, hanem valamennyire igyekszik tényleg hûteni a levegõt. Egészen Kisvárdáig kevesen utazunk. Kisvárdától sokan leszünk, Nyíregyházán pedig gyakorlatilag megtelik a vonat. Sajnos nem néztem meg a menetrendet eléggé, így késõn kapcsolok, hogy a nyíregyházi tartózkodás alatt egy ételvásárlás is bõven belefért volna az idõbe. Efeletti bánatomban elalszom, és csak Szolnok után kezdek ébredezni. Ferihegyen még közel pontosak vagyunk, a Kõbánya-Tehernél való cammogás, majd a Nyugati bejáratánál történõ ácsorgás hatására 10 perc késéssel állunk meg a 13. vágányon. Megérkezünk.
Összefoglalásképpen mit is írhatnék? Elõször is köszönöm a rendezést Magdiéknak, az itiner elkészítését és a térképet külön sétáLós bácsinak. Köszönöm a társaságot Kerek repkénynek és Bubunak és laci069-nek az utazás során, és mindenkinek, akivel együtt haladtunk. Gratulálok mindenkinek! Pompásan éreztem magam a túrán, õszintén tudom ajánlani mindenkinek. Különleges útvonalon haladtunk, különleges helyeken jártunk, ahol a gyalogos turista sem gyakori látvány, a teljesítménytúrázó pedig egyenesen kuriózum. Az út gyönyörû és nem csak azért, mert az újdonság varázsa ezt mondatja velem, hanem, mert tényleg gyönyörû. Az itiner korrekt, a színes térkép korrekt, az útvonal kijelölésében nem volt hiba. Nyilván GPS-szel még egyszerûbb a tájékozódás. A rendezés körülményeinek ismeretében az emberes ellenõrzõpontok kis számán nem vagyok meglepve, mindkét pont a helyén volt és mindkét ponton kaphattunk ennivalót, de ami még fontosabb, vizet is. A szállás kényelmes és olcsó, az árszínvonal a boltokban néhol elérheti a hazait. A borscs finom. A cirill betûket pedig gyorsan megtanulja az is értelmezni, akinek sosem kellett ilyesmivel foglalkoznia. Lehet, hogy ismétlem magam, de a Kárpátok ezen szegletében rengeteg lehetõség van túrázás szempontjából. Kár lenne kihagyni.
-Kékdroid-
Képek |
