Írottkõ 50
Péntek, iskola. Nem sikerülhet minden, meg is buktam kémiából. Kárpótlás a szombati túra. Rég nem jártam a Kõszegi hegységben. Érdekel, milyen lehet az õsz színeiben.
A vonat zsúfolásig tele van (még a wc-ben is állnak!), nemhiába, három napos szünet jön, ilyenkor a legtöbben hazamennek. Bobáig ácsorgás, beszélgetek egy kedves ismerõssel. Ezután felszabadul egy hely a fülkében, ahol gethe és petami utaztak.
Szombathelyen átszálltunk a kõszegi személyvonatra, ami kalauz nélkül közlekedik. Egy fickó tartott nekünk elõadást a gravitációról, és hogy hegyrõl le sokkal rosszabb, mint hegyre fel. Mi végighallgattuk...
Kõszeg. Nagy iramban célba vettük az iskolát, ahol a szállásunk lesz, reménykedve abban, jut még tornaszivacs. Nem is vettük elõször észre, de mögöttünk kígyózó sorokban sorakozott a többi túrázó. Filmbe illõ jelenet volt. Meg voltunk gyõzõdve arról, hogy egyedül vagyunk az utcán... :)
A szálláson kedves ismerõsökkel találkoztunk. Lehet a felsorolással nem kéne megbirkóznom így hajnalban, félek, kihagynék valakit, azt meg nem szeretném. Ám egy szólás nagyon tetszett, ami gethe szájából hangzott el: "Az egészben az a vicces, hogy mindig ugyanazokkal az arcokkal találkozom minden héten, csak másik tornateremben..." (lehet nem így volt szó szerint, de ez a lényege)
Villanyoltás után lassacskán elaludtunk. Hortyogás, kintrõl kutyaugatás... Hajnali 5kor villanykapcsolás.... "Ébresztõ"-üvöltés.... Nyunyásan keltem fel, tudtam volna még aludni, fõleg, hogy fél 6nál hamarabb nem akartam kikászálódni a hálózsákból, de hát ez van....
Cókmók-összeszedés után kimentünk az udvarra. Még sötét volt, de ott gyülekezett a sok túrázó a tömegrajtot várva. A rendezõ úr (azt hiszem :) ) mondott egy kis üdvözletet, aztán indulhatott a menet.
Hamarosan az út kettéágazott, a 70esek balra, mi 50esek, meg néhány 35ös pedig jobbra vettük utunkat. Óház-tetõre teljes sötétségben kapaszkodtunk fel. Felmentünk a kõépítménybe is, megcsodálni a kilátást. A Nap épp akkor kelt fel és az alattunk elterülõ települések felett tejfehér ködhártya úszott. Gyönyörû látvány volt, ahogy a város és a felbukkanó Nap fényeiben tündökölt. Nekem nagyon tetszett... Úgysem tudom leírni, mennyire csodás látvány volt, ezt mindenkinek látnia kell egyszer.
Innen hárman mentünk tovább. Legközelebb Bozsokon álltunk meg egy falat keksz és csoki erejéig. Innen fel kellett kapaszkodni Kalapos-kõhöz, onnan meg az Írottkõre. A balra bevezetõ út elején találkoztunk Zsotyekkel és társával, akik már jártak a csúcson. Mi pedig most indultunk felfelé. Hamarosan Sétálós Bácsi jött szembe egy kisebb társasággal.
Az Írottkõn megérdemelten fogyasztottuk el a diannás cukrot, amit a pontõrök adtak.Innen is gyönyörködtünk a kilátásban, bár sajnos sok fa már elég magasra megnõtt és így néhány helyen kissé takarta a látnivalókat.
Lefele gyorsan haladtunk, s azt számolgattuk, találkoznunk kell a TTB második szekciójával. Hatalmas szerencsénkre épp összefutottunk velük az oda-vissza út végén (nekik elején). Váltottunk pár szót, aztán õk igyekeztek felfelé, mi meg siettünk a vonat miatt, de nagyon boldog voltam, hogy találkoztunk velük. :)
Következett az etetõpont, ahol jól bekajáltunk. Volt finom zsíros és vajas kenyér, hagyma, meleg tea... Mi mást is kívánhatna ilyenkor az ember? :)
Sokat elidõtünk itt, majd feltöltõdve másztunk fel a felújított (4 éve jártam erre utoljára) Szent-Vid kápolnához. Kicsit odébb iskolás csoport kirandulgatott, mi pedig gyors léptekkel haladtunk el mellettük a hatalmas bükkfák között. Hörmann-forrás vizét megízleltük, tölteni nem kellett, volt még vizünk Velembõl.
Stájerházaknál kaptunk almát. Innen kezdve eléggé dalos kedvünkben voltunk, rengeteg ismert slágert "Írottkõ 50"-esítettünk... :)) (majd errõl is lesz publikáció, sõt, lehet, még cd-n is kiadjuk ;) - na jó, ez volt a vicc része, de tényleg sokat verseltünk, meg dalolgattunk, én speciel megszakadtam a nevetéstõl... :))) )
Tábor hegyre fel, na az megint egy érdekes rész volt. Jó kis mocorkás. De a látvány onnan fentrõl, mindenért kárpótolt. :) A tetejét jelzõ kõnél egy pillanatra összerogytunk... :) Leereszkedni nehezebb volt, fõleg hogy akkor adtam le a kajarendelést telefonon a szobatársamnak, aki épp akkor indult boltba. Ezután hosszantolás következett.. Elég hosszan... Majd eljutottunk a Hét vezér forráshoz, amit a legtöbb túrázó elég alternatív útvonalakon közelített meg. Én Álmos vizébõl ittam, mivel ez illett hozzám a legjobban. Itt már sejtettük, hogy a Kõszegi vonatot lekéstük... Még reménykedtünk, hátha valaki megszán minket és a szombathelyi csatlakozást kocsival elérjük...
Még egy utolsó felkapaszkodás az Óház-tetõre. Petami zsíroskenyérre vágyik, ezt odafenn meg is kapja, pedig fel sem volt tûntetve, hogy ott kapunk frissítést. Ennek is nagyon örültünk. Még egy utolsó lefelé. Engedek (nem tudok mit tenni...)a gravitációnak és csak úgy száguldozok lefelé a fák között az erdõben... A térdem sínyli meg, akinek már útközben nõtt egy kistestvére (ezt Velemben vettem észre az etetésnél), pedig nem ütöttem be sehol... Sebaj. Lenn kölcsönkértem gethe túrabotját, s azzal sompolyogtam be a célba.
Ott sorbanállás után átvehettük a díjazást, amit a kis rendezõ-gyerekek nagyon igyekezve és figyelmesen kerestek elõ nekünk. :)
Szinte lemondtunk már a vonatról, mikor egy nagyon kedves ismerõs, aki Zalaegerszegre ment autóval, felajánlotta, hogy elvisz minket Szombathelyre. Ám út közben beláttuk, ott már nem csípjük el a vonatot, így Sárvárra vitt minket. Szintén filmbeillõ jelenet volt, mikor megpillantottuk a száguldo vonatot, majd egy jobbkanyarral besoroltunk egy vele párhuzamosan futó útra, s megelztük. Ezután pattantunk ki az autóból... Futás... És elértük. Nagyon boldogok voltunk. És jóakarónk még bejött a vonat mellé elbúcsúzni tõlünk.
Köszönöm a társaságot Mindenkinek, akivel hosszabb-rövidebb ideig együtt élvezhettem ennek a túrának a szépségeit.
Nagyon szép volt a túra, talán csak egy kicsivel hosszabb, mint 48 km, ami egyátalán nem baj, legalább többet láthattunk a Kõszegi-hegységbõl. Legközelebb majd többre készülünk... És majd Elõd vizébõl iszok a Hét vezér-forrásnál... :)
|
