Brassói havasok !
elsõ nap A Keresztény havas ! 50 km 2960m
Pénteken délelõtt indultunk Brassóba ,cirka 12 óra vonatozás után ,este érkeztünk meg a célhelyre,ahol Vinatti ,és apukája szállítottak minket a campingbe . Már a sötétben is láttam,hogy ez egy nagyon hangulatos camping. Szilvivel egy 2 ágyas kis mézeskalács házban vackoltuk el magunkat,mert reggel korán kell kellni,ráadásul az idõeltolódás miatt 1 órát vesztettünk is .
Reggel 6 kor aztán a Fekete templomhoz fuvarozott Vinatti,és a Cenk hegy meredek lépcsõin felhúztunk magunkat a Cenk csúcsra.
Innen egy nagyon szép erdõs rész jött a kék csíkon mentünk igen sokat,csodálatos hangulatos fenyõerdõben.
Mivel nem akartunk lemaradni alkalmi túratársunkról Áronról ,ezért szedtük a lábunkat amennyire lehetett . Áron már tavaly megcsinálta,így képben volt merre is kell menni. Mire felértünk a Postavaru menedékházhoz 15,5km ,1300m már igen éhes voltam. Szilvivel vettünk közösen egy keksz csokit a házban ,és jóízûen megettük,na meg amit hoztam magammal abból is pusztítottam. Vinatti még nem ért fel a frissítéssel,így elindultunk lefele, de pár percen belül már bele is botlottunk,és ott ahol voltunk a rét szélén megterített nekünk .
További utunkon rengeteg szintet veszítettünk , . Szilvivel kissé le is maradtunk Áronról Rudiról,és tinkáról ,de a völgyben utól értük õket,,sõtt legtöbbször eléjük is futottunk ,,udvariasan köszönve,hogy sziasztok ti is a túrán vagytok ? :) valahol ezen a szakaszon csípett meg 2 helyen is egy darázs ,ami még a 3.napon is viszketett .. A Rozsnyói szorosig együtt mentünk ,majd a szoros bejáratnál pénzért szerettek volna átengedni minket,de mi inkább futásra váltottunk ,és nem fizettünk ..Egyébként is nehogymápénzérmenjekegyjelzetttúristaúton ! A Szoros sziklái meredeken nyúltak az ég felé mindkét oldalon,
sokszor köszöntem ,hogy jónapot,és volt,hogy többször is magyarul visszaköszöntek,,ilyenkor olyan jó érzés töltött el :)
A szoros nagyon népszerû lehet a helyiek számára,minden asztalka ,szaletli foglalt volt,ment a sütögetés .A legnagyobb döbbenet az volt,mikor egy termetes kutya ,juhászkutya féle lehettet,csak úgy az út mellett ki volt dobva, kicsit már fel volt püffedve,de még éppen nem volt büdös ,és tõle néhány métere sütögettek az emberek. A szorost elhagyva erdei úton mentünk tovább Rudiék elléptek elõre,mi hárman maradtunk . Igazi medvés helynek tünt,táblák is figyelmeztettek a veszélyre .érthetõ ,hogy nem akartunk leszakadni egymásról. Aztán eljött amire oly régóta vártunk ,mer láttukazitinerbehogyrettenet lesz,,és én itt eléggé lemaradtam .csak azt vettem észre,hogy Szilviék egyre távolodnak Áronnal . Voltak benne szép hangulatos részek ,szûk kis ösvényekkel a fenyõerdõben, rettentõ csendes volt az erdõ ,semmi madár hang vagy ilyesmi,néha megrezzent az aljnövényzet ,gondolom valami gyík lehetett. Aztán hírtelen felvágott az út jobbra,és egy még durvább emelkedõ kezdõdött,kidölt fák közt porhanyos talajon kapartam fel magam /kb Istállóskõ 2x / . mire felértem a nyeregbe sehol senki nem volt elõvettem az itinert próbáltam kitalálni merre is lehetek, az itinerbe le volt írva az eligazító táblák neve,így sikerült a jó irányt választani,,egyszermánekemislehetszerencsém :)
Mire kiértem az erdõbõl akkor láttam meg Szilviéket,hogy már fent járnak a csúcs közelébe a lanovka alatt. rátértem egy széles köves útra ahol egész családok andalogtak tipegtek a kövek közt . én meg ugye sietni akartam ,hogy beérjem Szilviéket,de esélyem sem volt ,fõleg hogy a háznál megint nem tudtam merre kell menni,hol lehet a Postávaru csúcsa.De aztán megkérdeztem valakit,és mutatták,hogy merre.Szilviék épp lefele tartottak,de mondták,hogy másszak fel a sziklákon,mert nagyon szép a kilátás,fel is mentem,aztán Szilvi mégis vissza jött ,hogy csináljon rólam egy képet, mondta álljak fel a csúcsköre , de képtelen voltam rá ,2x is próbálltam felállni a kõre ,de nem ment ..rogytam össze mint egy rongybaba :) na jóóó annyira nem,de akkor sem volt erõm felállni rá .. ..így hát ülltem a kövön mint egy kopott veréb ,és néztem a panoráma csúcsról lefelé .
Hideg szél volt fent ,némi technikai mászás után leértünk a menedékházhoz ismét,ahol jól bekajáltunk, Vinatti süttetett nekünk mícset (helyi csevapi) mustárral kenyérrel sörrel bõségesen belaktunk.innen már csak egy hullámvasút jött lefele az erdõbe.Jajj nagggyon nagyon szép rész volt, néha mikor a fenyõk közül ki lehetett látni oldalra akkor megpillantottunk egy nagyon hegyes sziklát .Szilvivel néztük,hogy milyen szép,még mondta is,hogy milyen jó,hogy oda nem kelett felmennünk ,majd a következõ ilyen kilátásnál rádöbbentünk,hogy bizony mi arról a szikláról jövünk lefelé . Áron elõre szaladt Rudiékkal,így mi ketten maradtunk Szilvivel,,rengeteget futottunk lefelé,de bizti,hogy a fiúk is futottak,mert nem értük õket utól,igaz mi fényképeztünk is sokat.
Aztán alig 4 kilométerre lehettünk a várostól ,mikor Szilvi meghallott valamit, jelzett nekem a kezével,én is megálltam mögötte, a medve hangja beleégett a fülünkbe,,ritmusos sóhajtós hortyogása .Elõvettem a gépemet, bekapcsoltam ,mer minden vágyam az volt,hogy medvét látni ,De be villant egy kép,hogy mi van ha kiront ,és két pofonnal elintéz. Szilvivel közel 50 kilométernél eszeveszett rohanásba kezdtünk ez a fotó ott készült :)
A fákon látszottak a karmai,és friss széklet nyomok is voltak. Talán a riadalom,hatására ,vagy már csak a fáradtság,de a városban sikerült kicsit elkavarni,mer nem tudtuk,hogy az itiner szerint leírt sikátor , merre is szélesedik ki :) Lényeg a lényeg,hogy még elkavarva is ,,5 perc késéssel értük be a fiúkat .
A campingben volt a cél,ahol is finom paprikás krumplival vártak Vinattiék. A menetidõ olyan 12 óra lehetett,tehát fürdés után még kicsi beszélgetés,majd mentünk aludni,mert másnap ottani idõ szerint 4:30kor kelltünk
2. nap A Bucsecs ! 45km 2585m
4:15 kor már matattunk a kis házba,hideg nescafét kutyultunk magunknak,majd 5 kor indulás Vinatti ismét autóval vitt minket a rajtba,a Poiana vasútállomáshoz,onnan indult a Ko jelzés . szûk kilométer után már az erdõ alját tapostuk, szép reggeli fényekben jutottunk el az Üvöltõ vízeséshez. Néhány fahídon áthaladva,elértünk egy nagyon szép helyre , vad erdõség ,magas sziklák amiket a nap sugarai nyaldostak.
A csapat még eleinte egyben volt,majd hírtelen Szilvivel egy rossz útra tértünk át,és egy rettentõ meredek leszakadt partoldalon találtam magam.Az volt a jó,hogy tudtam,hogy felfele kéne mennem,de ehelyett lefele megyek ,Kiabállni kezdtem Szilvi sem hallotta ,õ is rossz útra tért,Aztán hallottam,hogy fentrõl hangok jönnek,és mászni kezdtem a puha omlós hegyoldalon,ahol már tinca nyújtotta a kezét és felhúzott az útra.bevallom nagyon kiborultam,késõbb Szilvi is elõkerült egy másik ösvényrõl :) Megfogadtam,hogy nem maradok le,lesz ami lesz kaparok ahogy tudok ,csak azzal nem számoltam,hogy ez a völgy vagy 3 órát emelkedik :) Mire felértem gyakorlatilag üres volt a hátizsákom,mer mindent megettem :) A lanovka néha elhúzott felettünk ,igazából nem irgyeltem õket,mert ezt a csodálatosan szép Jepilor völgyet nem élhettem volna át. Aztán jöttek a láncos részek , a meredek sziklás felépések,porló apró köves utak,és csak mentünk és mentünk és mentünk felfelé,néha áthúzott rajtunk egy felhõtömb, a tiszta kék égbolton pedig megláttuk,hogy még mennyi is az annyi. Egy ilyen meredek sziklás kanyarnál kiesett a kezembõl a fényképezõ gép,és vagy 2 kanyar szerpentin zuhant lefele, aránylag nem lett baja,csak a kijelzõje repedt meg ,,Köszi Bálint ,hogy felhoztad !
A Babele menedékház elõtt ,valahogy elkavartam ,eltakarta egy domb a többieket, csak azt láttam,hogy Rudiék tõlem igen messze, mennek egy úton ,gondoltam megyek utánuk,majd késõbb jöttem rá,hogy a házba nem mentem be,és mindenki engem várt,nem tudták hová tüntem ..szerencsére jó úton haladtam szinte sétálva mentem ,így utólértek a többiek , majd együtt értünk a Caraiman kereszthez . Felhõs idõ volt a keresztnél,a felhõk jöttek mentek,egy egy pillanatra kitisztult az ég,de aztán egy felhõtömb ismét betakarta a keresztet. Csodálatos gerinc úton mentünk .
Hatalmas sziklafalak ékelõdtek a hegy oldalába,a szél bedig az apró homokszemcsékkkel figurákat faragott belõle,Szfinxet majomfejet,gombát,tejes üveget . Hideg is volt pár fok lehetett Szilvi kesztyûbe,én 1technikai felsõ + polárba . Néhány emberen magashegységi kabát,,igaz magasan is voltunk 2500 on ;)
Az Omu csúcs elõtt még egy rövidke mászás ,és 6 órás menetidõvel 20,8 km elértük a csúcsot. A menedék házba zsiros,lekváros kenyér ,paradicsom ,sósmogyoróval töltekeztünk fel .
Szilvi jó állapotban volt,bírta a menetet felfelé,én meg nem szerettem volna lemaradni tõlük,és egyedül menni a sötétben ,így inkább bevártam Áront aki már elõzõleg is tervezte ,hogy a 45 re megy. így aztán a házból kilépve elindultunk lefelé a sárgán ,majd rátértünk a kékre ami egy olyan csodálatos völgybe vitt,hogy nem gyõztünk ámuldozni a fenyõk a sziklákból nõttek ki. A kövek akkorák voltak,hogy nem bírtam megmozdítani õket :)
A nap nagyon melegen sütött,olyan érzés volt,mintha egy katlanba mennénk. Giccses igazi erdélyi látkép,ahol a tehenek szamarak lovak békésen legelészntek. Aztán leértünk a völgybe,hogy újra felmásszunk a Babele menedékházhoz .A kalauzidõ 2 órát írt,mi 1 óra alatt felértünk kényelmesen . mivel már kora délután volt,sokan feljöttek lanovkával ,fényképezkedni a kövekre ,,szinte minden kõ foglalt volt,,egy helyi nõ elfoglalt egy sziklaformát a bernáthegyijével,és jó pénzért azonnali fotot igért :/ ide vagy korán kell jönni,vagy késõ délután ,mikor már lemennek a hegyrõl. Szilviék mire ideértek a hosszú távról már senki nem volt fent .
Áronnal bementünk egy sört inni,a lanovka házba ,,nekem fél pohár elég volt ,mert különben megüt az ereje. 15 perc után már kint voltunk a nyeregbe ,,nyílt hegygerincen mentünk végig egészen a következõ ep ig ahol zöldfülû várt minket ,állítólag már 1 órával hamarabbra . Utána kicsit félre mentünk,de a pásztorok segítettek a jó útra térésben mutatták,hogy Busteni felé merre van a kék .Aztán mikor megtaláltuk egy végtelen hosszú meredek szerpentinen mentünk lefelé,néhol még láncos szakasz is volt . Ezen a napon is egy nagyon nagyon szép útvonalon jutottunk le Bustenibe megint csak 12 óra kürüli idõvel .. A campingbe finom gulyás leves várt minket . fürdés alvás,,reggel kelés
3.nap A Nagykõ -havas 25km 1790m
ismét korai kelés ráadásul szegény Szilvi éjjel 1re ért haza a 60ról nagyon keveset aludt, fájt a lába is . Egyértelmû volt,hogy a 25 ös távra megyünk,hogy az esti vonatot elérjük ,így is 12 órát mentünk a 25ön :) igaz kirándulósan kiélvezve az utolsó napot ,persze beletéve egy kis pluszt meg szintet is mert hogy az ajándék kört szépen kihagytuk. Az elején nagyon kellemes hüvös erdei úton értünk be a fenyvesbe .A völgyben pár kilométer után ,elértünk a Hét létra vízeséshez .Itt ellenörzõ pont volt,majd az elsõ létrán felmászva ,a sziklahasékba mentünk tovább,egészen addig amíg a 7 létra el nem fogyott :)
Ha nem lett volna ilyen szárazság ,akkor tuti,hogy nem ússzuk meg százar ruhával,mert mondjuk így is folyt a vízesés bõven,de nem volt zuhatagos mint az néhány képen láttam már. Csak érdekesség,,hogy pont ezen a napon aug 20.án volt a 30.házassági évfordulónk ,és az egyik ilyen vízesésnél találtam egy szív alakú követ ,amit haza is hoztam Gabinak :) A szurdokból kiérve Áron elõre ment ,nem bírtuk a tempóját,pedig nem ment gyorsan ;) Ebbõl a követésbõl aztán ez lett,hogy mivel az elõzõ évben nem volt benne ez az ajándék kör,Áron csak ment elõre,,míg Bálinték akik jóval korábban indultak mint mi ,utól nem értek..mondták,hogy vissza kell menni a Medve szakadékhoz ott lesz a 2.pont .Így aztán Szilvivel vissza mentünk,de Áronnak már nem tudtunk szólni. Bubuékat fogtuk be hamarosan ,,,hogy milyen csodaszép erdõrészlet volt erre ,,,sûrû lapuleveles páfrányos,,derekas fenyõk közt jutottunk ki,a Medve sziklához.
Vissza ereszkedtünk a Hét létra vízeséshez,de már nem másztuk ki a szurdokot,hanem a Po ön jütottunk vissza ,a sárgára ahonnét reggel vissza fordultunk,,meredeken kapaszkodtunk fel a szurdok hatalmas kõsziklái között.Nagyon vad és gyönyörû rész volt ez ,ahol nagyon hosszan kellett felkapaszkodni a nyeregbe .Itt egy menedékház volt ahol friss forrásvizet tudtunk vételezni,némi segítséggel .. A piros csikon haladtunk tovább ,egyre feljebb eleinte szint úton mentünk ,,csak ismételni tudom ,hogy fenyõerdõben ami a meleg hatására mert ma igazi kánikula lett,öntötte magából a fenyõ illatot, néha ki ki bukkant egy hatalmas szikla szírt ,majd egyre magasabbra érve fel is értünk az egyikre. Na itt fél órát elsikoltoztunk a látványban annyira gyönyörûséges volt . Miután már a 15.ugyanolyan képet is elõttük,bubék utól értek ,de mi még ekkor sem tágítottunk Szilvivel,,még kellett a látványból .Aztán megjelent Áron is,miután kihagyta az ajándék kört,zöldfülû csinált neki egy bónusz kört ,így neki is meg lett a pecsét . A Nagykõ havas csúcsa már nem volt messze ,,,ezért Áron mondta nem akar egyedül menni meg vár minket,,a szép szikla szírt árnyékában.
Felértünk a csúcsra pompás kilátás nyílt az egész havasokra ,,lehetett látni a Bucsecs,és a Keresztény havast,a Királykõt ahová jövõre lesz menet !
Vissza mentünk a szikla szírtünkhöz ahol Áron aludt egy órácskát ,itt két pásztor próbálta a birkáit terelgetni ordítozott velük,mert valami szakadékhoz mentek.Azon csodálkoztam,hogy úgy szaladt vastag pulóverben,sapkában a lábán meg gumicsizmával ,hogy ihaj,,,én meg már a bõrömet is levettem volna annyira melegem volt . A birkák meg pont kijöttek arra az útra ahol mi mentünk lefele. Aztán egy szép rétre kiértünk,a csalán csak azért nem csípett mert agyonra ki volt száradva .magas fûben értünk be az erdõbe ahol egy meseúton jutottunk el a Jégbarlanghoz . Ebben a kánkikulában elég volt a hasadékhoz állni,és máris jött a hüvös levegõ,,Szerettem volna én is felmászni ,de nembírtam .Áron bemászott egy darabíg ,tulajdon képpen ketté volt hasadva a hegy ,,és abba mászott bele. .A barlang után folytatódott a meseút ,,,Olyan volt ez mint a a Jancsi és Juliska mesélye a képzeletünkbe,,nekem legalábbis ez jutott eszembe ahogy kanyargott az út fel le fel le . kb 2 órát biztos mentünk a meseúton ,mikor aztán kiértünk egy rétre,és alattunk ott volt a Bunlock menedékház.
A nénin 3 réteg ruha kötött sapka áááááááá három kutya üdvözölt minket,,majd Áron vett egy sört ,és ez volt a búcsunk a Nagykõ-havastól,és egész Erdélytõl is ,mert már csak le kellett csorognunk a campinbe .Alig akartunk felállni a padokról ,de hát még csak most jöttünk ! mikor telt el ez a 3 nap ? Rengeteget láttunk ,,és sokat is voltunk úton,el is fáradtunk igen..de mégis minnyájan maradtunk volna még,,egy olyan nap kellett volna ,hogy mindenki aki eljött ilyen messzire ,és letúrázta a három napot,zárásként egy közös kirándulás,majd utána egy jó nagy kajálás :)
Persze így is felejthetetlen,mikor elindultam erre az útra elolvastam moiwa beszámolóját,,elképzeltem magamnak egy útvonalat,de egészen mást kaptam..sokkal sokkal szebbet,mert mindhárom nap más volt , Vinatti nagyon nagyon sokat tett a túráért,nekünk csak menni kellett ,õ hozott vitt a rajtba,a párja Éva fõzött ránk ,apukája is fuvarozta a célbaérõket olykor késõ éjszaka . Zöldfülû hmmm a kis "kölyök " ,,pedig vitte a pontokat , elszántan szigorúan ,,pontkihagyást nem engedve ,a Bucsecsen rövidnadrágba szétfagyva
Vinatti Nagyon Köszönjük a szervezést felejthetetlen napokat kaptunk !
yoyo
|
