Túrabeszámolók


Meteor

intrateTúra éve: 20122012.09.16 08:29:56

Meteor Maraton


A rajthelyra ballagás közben feljsejlett elõttem a néhány héttel ezelõtti Gyermekvasút éjszakai rajtja... Szerencsére nyoma sem volt a tömegnek, a sorbanállásnak. Nevezési lap kitöltés, díj fizetés, bakancs igazítás és 6.45-kor már rajtoltam.


Az idõ kíváló, lágy szellõ fújdogál, picit szemerkél az esõ. Az út ismerõs a már említett éjszakairól. Lassan emelkedek a Nagy-Hársra, majd tovább a János-hegyre. Ezzel az elsõ etap komolyabb szintemelkedését le is tudtam. A János-hegyrõl nyugat felé ereszkedem a Virág-völgyben. Kis emelkedõ után Csacsi-rét, majd egy hosszú egyenes a sárgán, szinte melkedõ nélkül a Piktortégla üregekig. Sajnos üreget már nem nagyon lehet találni, túl veszélyesnek ítélte az önkormányzat és feltöltötték õket. Megint nyugat felé fordulok és lassan kiérek a Budaörs kopár hegyeire. Elballagok a vandalizmus mementójaként emelkedõ volt vitorlázó repülõs emlékmû mellett (mindig összeszorul a szívem, mikor meglátom), majd ügyelve a szerzvezõk kérésére, az elöttem álló Szekrény-hegyet jobbról kerülöm meg. Majdnem benézem a Sorrentó felé a leágazást, de szerencsére kis gps segítséggel felkapaszkodom a sziklákig, miközben azon morfondírozok, hogy mi lehet az összekötõ kapocs ezek a szép sziklák és az olasz tengerparti üdülõ között.  Ereszkedés a sziklák között egészen Budakeszi széléig, majd majd balra le a Meteor/Mária szurdokba. A szurdokból kiérve jobbra kiérek a mûútra, majd keresztül Budakeszin. Már messzirõl látszik a két hatalmas fenyõ (több, mint 100 évesek). Itt a fele a mai túrának. Gyors pecsételés és indulás tovább. Némi kacskaringó után sikerül megtalálni az erdõírtás miatt szinte észrevehetetlen piros M jelzést, ami balra fordít. Késöbb halottam, hogy nagyon sokan elmentek itt egyenesen. Hosszú egyenes következik, amit csak néhány vadkerítésen való átmászás szinesít. Elérem a volt kõbányát, ahol újabb pecsét kerül az itinerbe, majd a bánya kikerülés után újra egyenesen. A Tarnai pihenõnél újabb ellenõrzõ pon és erõs szél fogad. És persze a gyönyörû kilátás Budakeszire. Megyek tovább és néhány méter után a Maraton táv jobbra fordul, az 50-es megy tovább a Nagy-Kopaszra. Különösebb szintemelkedés nélkül elérem a Vöröspocsolyást (tényleg vörös!), majd balra le a Remete szurdokba. Az ellenörzõ pont az elején, innen már a jól ismert kéken megyek végig. A surdokból kiérve követem a kacskaringós kéket a templomig, ahol átverekszem magam a épp akkor zajló cserkésztalálkozó  csodálkozó tömegén. Majdnem elmegyek az ellenörzõ pont mellett, de szerencsére itt is segített a Pilis Trappon annyira hiányolt ellenörzõ pont jelzõ jellegzetes piros-fehér tábla. Lassan elérem a Nagy-rétet és egy pici emelkedõ után már ott a cél.


Közel 6 km/órás átlaggal sikerült végigmennem úgy, hogy nagyon nem tévedtem el :)


Jó kis túra volt, köszönet a szervezõk. Pici tanács a következõ évek indulóinak, hogy a túrán nincs ellátás (persze nem is igérik a szervezõk) és víz vételi lehetõség sincs nagyon. Azaz, amit enni, inni akarsz, vidd magaddal. És érdemes térképpel, vagy gps-sel is készülni, mert az itinerben lévõ térkép részlet önmagában nagyon kevés lehet a pontos tájékozódáshoz. Cserébe megkaphatjuk az egyik legszebb kitûzõt, ami a teljesítések számával arányosan mindig változó színû!