Túrabeszámolók


Kisgyón

nafeTúra éve: 20122012.09.19 19:46:23

Dr. Hegyi Imre emléktúra 20-as táv


GPS-el mért távolság: 21,65 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 410 m.


Az elõzõ napi montizással begyûjtött izomláz és az álmosság miatt nem voltam egy fürge cselle. Eredetileg a Vértesbe akartam menni, egyesületi túra útvonalat bejárni, de este eldöntöttem, inkább ide jövök. Gyors nevezés, megnéztem a térképet, s neki is vágtam. Az útvonal minden szakaszán jártam már, még ha némelyiken csak fordított irányban is. Az elõzõ napinál hidegebb volt, persze most két órával korábban kezdtem a túrát. Megint szerettem volna a gyaloglást követõen montizni. (Rájöttem, ha a rajthely elég biztonságos, hogy lezárva ott merjem hagyni a kerót, ez jobb megoldás, mint hazarohanni, és otthonról menni egy megszokott kört. Így viszont több ruhát kell le-föl hurcolni a kocsihoz.)


A túra elsõ szakasza a zöldön nem látványos, viszont kellemes erdei sétát jelent. Bakonycsernyére érve, irány a sportpálya, ahol a bányászati emlékeknél megkaptam az elsõ pecsétet. Csináltam pár fotót. Sajnos elõzõ nap nem vittem magammal fényképezõgépet a montizáshoz. Nagy kár. Királyszállást elhagyva, a tési út keresztezése után, a Várpalotára vivõ murvás útra rátérve, csodálatos volt a kilátás, köszönhetõen a hidegfront utáni tiszta levegõnek és az éles fényeknek. Így föntrõl nézve nem semmi a Baglyas.


Mentem tovább. A K+ egy darabig jó, majd elég gazossá válik, amit a túrára lekaszáltak. Most csak lucskos. A Szápári-ér keresztezése nem a legkönnyebb. A bürü jócskán megdõlt, tehát egy tíz centis kerek fán kell átmenni. A korlát egy darabja is hiányzik. Bõ hónappal korábban, biciklit cipelve, mellig érõ csalánban még rosszabb volt. A pocsolyákat kerülgetve elérem a tési utat, utána pedig mezõn folytatom. Az elején elfogadható, késõbb romlik az út minõsége, s mikor beérünk az erdõbe, már nincs út sem, csak a helye és a jelzések. Pintér Józsi reggel mondta, hogy a montisok panaszkodtak, mennyit kellett a biciklit tolni ezen a szakaszon, s õ ezt nem igazán érti. Nem olyan meredek az, meg kemény is a talaj. Így hát jegyeztem az út adatait. Az elsõ 110–120 m a legmeredekebb, az 16–17%. Biciklis szempontból egy kicsit puha is és egyenetlen. A Dr. Hegyi Imre emlékparkig, egy kis lazítással együtt is 290 m 15%-os emelkedõ következik. Az emlékparktól a K – K+ találkozásig változó, de átlagban 8%-os 1,7 km emelkedõn kaptathatunk, ahol helyenként nyoma sincs az útnak, van viszont egy csomó bükk surja. Az egész 2,1 km hosszú emelkedõ átlagosan 9,2% meredekségû. Õszintén szólva, engem már aszfalton is rendesen megszuszogtatna az ilyen átlag meredekségû és hosszúságú egyenletes emelkedõ, s valószínûleg jó minõségû földúton sem gyõzném szuflával az elsõ 400 m-es 15,5%-os szakaszt. Az aszfaltos emelkedõ 3,6 km-en, átlagosan csak 6,5 %-os.


Az ellenõrzõ pontnál addig beszélgettem, hogy utolértek Zsuzsáék. A hátralévõ részt együtt tettük meg. Zsuzsa egy kicsit lelassult az emelkedõkön, mivel januárra babát várnak. A lejtõkön és a vízszintes szakaszokon ugyanolyan gyors, mint volt. Persze elsütöttünk egy-két viccet a rovására. A kék barlangi jelzés elég rossz, mivel gyérítésen visz keresztül. Az Alba-Regia-barlangtól gyorsan átértünk a Csikling-várhoz, ahol ismét pihentünk egy kicsit. A pontõr annyira el volt foglalva a Várnak a várak mozgalommal, meg a beszélgetéssel, hogy társaim igazolólapját elkérte, de elfelejtette lepecsételni. Ez azonban csak a következõ EP-nél derült ki. Következett a túra legszebb része, a Tûzköves-árok, illetve amikor kiértünk az erdõbõl, s ráláttunk a Vértesre valamint a Gerecsére. Ezt a szakaszt is gyorsan letudtuk. Az Erdei-szentélynél megkaptuk az utolsó igazoló pecsétet, s a kék jelzésen, kellemes sétával beértünk a célba. Átvettük az emléklapot és a kitûzõt, ettünk egy kis zsíros kenyeret, beszélgettünk. Zsuzsáék hazafelé vették az irányt, én pedig elmentem montizni. Végül is ezért neveztem csak a 20-as távra.


Mivel elég álmos voltam, így szokásaimtól eltérõen, megittam egy kis doboz, újfajta Red Bullt. Igaz, ez már nem is árt, de nem is használ többet, mint egy kávé, csak épp rosszabb az íze (ez meg ízlés kérdése). Ez alkalommal egy Alsóperéhez közeli murvás utat néztem meg. Sajnos zsákutcának bizonyult, viszont jót bicikliztem.


A túra nem túl látványos, de könnyû és kellemes. Az idõ hûvös, de napos. Igazi túrázó idõ.


A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 600/500 Ft-ért színes térképes igazoló lap, kitûzõ és emléklap járt. A Hegyi Imre emlékparkban sportszelet és ásványvíz, a következõ 4 ellenõrzõ ponton ásványvíz, a célban pedig zsíros kenyér, hagyma, paradicsom, erõs paprika, hagyma, cékla és szörp volt az ellátmány.