Túrabeszámolók
| Monoton Maraton, Félmaraton |
|
| Egy túra, amelyre nem illik a neve :)
Amikor elõször hallottam a Monoton Maratonról, úgy gondoltam, hogy ez egy marhaság, megszállottaknak. :) Aztán egyre többször szóba került, és szöget ütött a fejembe, hogy meg kellene nézni, milyen is ez. Akkor még szép idõ volt, és úgy gondoltam, majd sétálgatok-futkosok egy kicsit az erdõben, kihasználva, hogy nem kell messzire utazni, ráadásul az elsõ kör után talán el se tévedek. ;) Valahogy biztos túl lehet élni, majd fütyörészek magamban, vagy verseket szavalok.
Közben pár nap alatt tél lett, és az egész már nem is tûnt olyan jó ötletnek.
Aztán amikor gethe beírta, hogy a 200%-os túlbiztosítás jegyében 16 itinert készített, mégis úgy döntöttem, hogy kimegyek, ha esik, ha fú. Mert mi van, ha a többi hét résztvevõ nem lesz jó fej, és akkor szegény gethe ott fog unatkozni... :D
Így aztán a buszról leszállva meglepõdtem a kolostorrom melletti tisztáson uralkodó majálishangulaton. "Sör"-sátrak, tábortûz, kajahegyek (mármint szörp és müzliszelet), rengeteg ismerõs... Percenként újabb futók és gyalogosok érkeztek a népes ellenõrzõponthoz, vagy fél órán át le se tudtam cuccolni, annyi rég látott arc köszönt rám.
Aztán mire menetfelszerelést öltöttem, éppen ritkult a mezõny, pedig úgy terveztem, hogy az elsõ kört együtt teszem meg valamelyik ismerõssel (igen, még a Szépjuhászné "lerágott" környékén is képes vagyok eltévedni). De nem bántam igazán, hogy még egy kicsit a rajtterületen maradok, beszélgettem pár szót berzsóval, gethével, és végre megismerkedtem Zsolibéla "topiktárssal" is, akinek a kiléte hatalmas meglepetést okozott. :D Szóval, nem ilyennek képzeltem. :) De igen rokonszenves volt, remélem, találkozunk még. :)
Kisvártatva megint ismerõsök haladtak át a ponton, elõször oláhtamásékhoz akartam csatlakozni, de BKV-sportkörös Joliék elõbb indultak. Így velük tettem meg az elsõ kört, vidáman beszélget öö, kézjelekkel cserélve az alapvetõ információkat (pl. kinek milyen sportsérülése lett a társaságból, ki melyik túrát/futóversenyt teljesítette mostanában). A körnek hamarabb vége lett, mint gondoltam. A párás idõ, szemerkélõ esõ ellenére kellemes, szép volt az õszi erdõ; az útvonal kellõen széles (mindenhol könnyen lehetett elõzni, és az elázott növényzet se terítette be az embert), jól járható, a szint kellemesen elosztott.
A Csanya-ellenõrzõpont jól mutatott a túlvégen -- mármint a sátorból kilógó kéz, amint elvette az ellenõrzõlapot, majd lepecsételve ismét kidugta a sátorból... :)
Úgy terveztem, hogy a körök egy részét futva teszem meg, de mindig csak teljes köröket (belesétálás nélkül), hogy az erre a célra szolgáló füzetemben nyugodt lelkiismerettel feltüntethessem a futókilométereket. Úgy gondoltam, hogy két körrel már elégedett vagyok (mondván, ha már egyszer szabadnap van, legalább a "szigetkörhöz" fogható mennyiség legyen meg), de lehet belõle három vagy négy kör is. Annál többet nem nagyon akartam futni, nem lett volna jó, ha másnap a könyökömön mászva jelenek meg a munkahelyemen.
Ezért aztán a második körnek futva vágtam neki. Egy kicsit soká tartott bemelegedni, és nem estek jól az emelkedõk. Meg aztán az esõdzsekit sem kellett volna magamon hagyni, bármennyire szellõzõ is... Mogorván poszolódtam odabent. Aztán a táv fele táján már jól estek az enyhe lejtõk, kimondottan feldobott a Csanya-pont látványa (nem emlékszem rá, hogy már ekkor odabent kucorgott Vajonmerre is, vagy csak a következõ körben). És az õszi erdõ továbbra is szép volt. Megállapítottam magamról, hogy emelkedõk tekintetében böszme nagy zselé vagyok, erre majd jobban oda kéne figyelni (pl. itt ez a klassz kis kör, ezen milyen jól lehetne edzegetni... Tényleg, mekkora ötlet, hogy vigyáznak az ember cuccára, amíg kényelmesen rója a köröket az erdõben!), egy kellemeset zúztam a kör második felében, bár az utolsó emelkedõ megint megreccsentett egy kicsit. (Érdekes, többeknek feltûnt ez az utolsó emelkedõ -- pedig nem volt túl meredek, mégis, valahogy szívósnak tûnt). Roppant vidoran ütöttem föl fejemet ismét a "start"-ellenõrzõponton. Persze barom vagyok, és az órát elfelejtettem megnézni. :I
Úgy döntöttem, hogy a következõ kör inkább a sétáé, pulzusegyengetésé és csöndes filozofálásé lesz, nem köll nekem kifektetni magamat már az elején. (Késõbb bebizonyosodott, hogy az egy kör séta -- egy kör futás megfelelõ taktika, a gyaloglós körökben sikerült lilára fagyni, majd a futós körökben ismét fölmelegedni és rondán elröpíteni a pulzust az emelkedõkön.) Csanyáékkal is beszélgettem pár szót, a kör vége felé csatlakoztam Gudlukingékhoz, de közben is rengeteg ismerõssel köszöntünk egymásra. Talán ekkoriban volt a legsûrûbb a mezõny, minden ötven méteren újabb futó-gyalogló "õrültek" teremtek. Annyira magával ragadott a hangulat, hogy már alig vártam a következõ, futós kört.
A köv. körben végre kezdett jól menni a futás, bár az emelkedõket továbbra is utáltam, de a sík szakaszokon sikerült egész jól "kipihenni" õket. Az esõdzsekit a "depóban" hagytam, egy póló és egy polár elég volt. (Igaz, hogy esett, de a víz többsége mégis inkább belülrõl érte a polárt. :) A talaj még mindig nem volt sáros, nem terepre szánt futócipõmben is biztonságosan fogtam a lejtõt, és a túlsó ep-t követõ szakaszon megéreztem azt a bizonyos húzást a lábamban. Persze az utolsó emelkedõ itt is visszavett kicsit a tempómból, és megint nem bántam, hogy séta jön. Most nem felejtettem az órámra nézni, 19 perc körül lett a köridõ, ezzel végül is elégedett voltam. (Beleszámítva az elmelkedõkön mûvelt tyúklépésben való futást.)
Az ezt követõ sétálós körömben Edyth csatlakozott, így ez a kör megint nagyon gyorsan elrepült. (Nem beszélgettünk, á... :D ) Ebben a körben született meg a szombati túra ötlete is. Valahogy Edyth társaságában sose érzi magát fáradtnak az ember, ez most is mûködött (egyszer tényleg ki fogom próbálni 50 km-en vagy e fölött is, de a szombatra ígért hóesésre gondolva jobban hajlottam a kisebb távra). E kör elõtt igénybe vettem a berzso által kínált müzliszeleteket is. A szervezés körültekintõségét mutatja, hogy a rajttól pont egy müzliszeletnyire helyezkedett el egy kuka, a papírnak. Full service...
Hirtelen rájöttem, hogy már az ötödik kört is magam mögött hagytam a hétbõl. A Die hard, az a monoton, nem ez! Szinte sajnáltam, hogy nemsokára vége, bár már jól esett megállni a rajtterületen, masszívan vacogott a fogam, áldottam Pygmeát a tábortûzért.
Fázás ellen a legjobb orvosság, lássunk neki az utolsó futós körnek. Most csak szép, higgadt kocogást terveztem, úgy is éreztem, hogy nem megyek gyorsan, ahhoz képest 20 perc lett. (Ja, ha ennyi a különbség a megszakadós meg a pihenõs kör között, akkor én minek tépem magam? :I
Olyan jól esett a futás, hogy a kör közepe táján komolyan fölmerült bennem, fussuk meg akkor azt az utolsó kört is. Aztán azon a bizonyos utolsó emelkedõn errõl rövid úton lemondtam... :D Nem is bántam igazán, hogy megint egy sétálós körrel zárom a túrát (vagy megmozdulást... happeninget... vagy mit), gondoltam, legalább normalizálom a pulzust, elpárologtatom a polárból a víz egy részét, és nem ûzött vadként zárom a távot. Ebbõl az lett, hogy Vajonmerrénél szépen leragadtam túracipõkrõl és hasonlókról beszélgetni, míg arra nem lettem figyelmes, hogy ugyanazok az emberek már másodszor pecsételtetnek nála, amióta ott állok. :) Kedvesen kocogott a fogam, mint egy kis metronóm. Így aztán gyorsan bebattyogtam a célba, és rágyógyultam a tábortûzre.
Ja, az utolsó körben is vittem magammal müzliszeletet, és a hagyománynak megfelelõen megint pont a szemetesig tartott. Bedobva a papírt belekukkantottam az edénybe. Kb. félig volt ugyanolyan müzliszelet-papírokkal. :D
A legnagyobb önfegyelmet az a mutatvány igényelte, amikor meg kellett válnom átázott cuccaimtól, és magamra kellett húznom az igaz hogy száraz, de jéghideg váltás pólót, polárt. Sehogy se tudtam elszakadni a tábortûztõl (bár sejtettem, hogy hazafelé gyanakvó pillantásokat fogok kiváltani a BKV-n a körülöttem utazókból). Sõt, egy szelet pizzával még az életemet is megmentették (még egyszer nagy köszönet érte), és hogy szellemi-kulturális életem se sekélyesedjen el, meghallgathattam pár népszerû sláger túrázókra alkalmazott áthangszerelését gethe tolmácsolásában. :D
A mérleg 9 km futás, 12 km gyaloglás. Mélységesen elégedett vagyok magammal és a november elsejei nappal, jó lenne még sok ilyen "monoton" program a jövõben is. :)
|
| | | | |
|
|
