Túrabeszámolók


Vasas Maraton

frinyoTúra éve: 20122012.10.08 17:52:59

 Kiegészítés Olsen írásához..


Miért is kell az önálló beszámoló helyett a kiegészítéshez folyamodnom? Azért, mert én vagyok az Olsen mûvének elején emlegetett  "ismerõs arc",és bár tudjuk, hogy az ismétlés a tudás anyja, dögunalmas lenne még egyszer papírra vetni, amit már más megtett helyettem.


Az ismerõs arc nyomban kérdõ arccá változott, ahogy Olsen bejelentette, hogy a rövid távon indul. Hozzáfûzte magyarázatként, hogy amíg mi békésen szundikálva készültünk a túrára, õ átdolgozta az éjszakát, és--leszámítva a pislogással járó igen rövid idõszakokat--nem hunyta le a szemét egész éjjel. Az érvet elfogadtam, ez legalább olyan komoly indok, mint amikor valaki egy Újpest meccs miatt választja a rövidebb útvonalat. ( Bár ez mostanában nem tûnik valami épeszû ötletnek...) Olsen azonban folytatta, mondván, ha már így összejöttünk, akkor õ is a hosszabb távra jön. Így zajlott hát a nekem tulajdonított befûzés. Mit mondjak, nem kellett vért izzadnom.


Petõfi annak idején sokkal könnyebb helyzetben volt, mint túratársam, a költõ tudta, hogy kit akar köszönteni, és egész úton hazafelé törhette a fejét ,hogy is fogja õt szólítani. Más kérdés, hogy ebbõl mi valósult meg. Ferrari Olsen Ferit viszont teljesen váratlanul érte rég nem látott kendõjének felbukkanása, amit a becsületes megtaláló két éve hordozott magával, hátha egyszer megtalálja azt, aki elhagyta egy túrán. Most a sikeres, Pilismarót fölötti újraegyesítés után, meghatódva mondott köszönetet, majd az öröm pillanatait megörökítõ fotózgatás után rádöbbentem, hogy nagyon elment az idõ, és kétségessé vált kitûzött célom elérése. Felgyorsultam hát, Ferit és a többieket ezután már nem láttam, de a célt, hogy elérjem a 15 órás buszt, és még a páratlanul finom almáspitébõl is egyek egyet a Matyi büfében, sikerült teljesíteni. Ráadásul az elválásunkkor nálam szerénykedõ 5 kis bimbós pöfeteg mellé találtam 4 õzlábat is , így már elég pofás kis gombakollekcióval térhettem haza.


Bízom benne, hogy tettemet Olsen nem minõsíti cserbenhagyásnak ( már csak azért sem, mert a bükk dominált azon a részen, ahol elkezdtem sietni), biztos voltam benne, hogy nélkülem is feljut Dobogókõre. Most megtudtam, hogy így történt, és ezúton gratulálok neki a teljesítéshez. Én egy ilyen éjszaka után csak egy egészen rövid távot választottam volna: rajt a munkahelyem, cél az ágyam.