Túrabeszámolók


Pálos 70 túra és zarándoklat

olahtamas-Túra éve: 20122012.10.09 07:11:00

2012


Pálos teljesítménytúrák rendezõi szemmel:



A tavalyi "kísérletünk", mely szerint ötvözzük a teljesítménytúrát és a zarándoklatot, az nagyjából mûködõképesnek bizonyult, és a sok pozitív visszajelzés miatt nem is tehettünk mást, minthogy idénre is bevállaljuk a szervezést.

Egyrészrõl ott volt a tavalyi tapasztalat, másrészt viszont el is kényelmesített minket az ugyan úgy, mint tavaly hozzáállás.

Aztán persze a vége felé néhány embert helyettesíteni kellett, akik idén nem értek rá, így nekem jutott, pl. a teljes szalagozás, amiben végül a Szob-Márianoszrai szakaszt, Forgács Peti bevállalta, a tõle megszokott pörgõs stílusban, de errõl majd késõbb.

Szóval szép lassan épültek fel a túra elemei, és nevek is kerültek a feladatok köré, bár néha ebben is átfedések voltak.

Már szerdán neki kezdtem a szalagozásnak, mert az elõzõ évi tapasztalat azt mutatta, hogy elég jelentõs számban jelentek meg tapasztalatlan túrázók, akik hajlamosak voltak eltévedni, így alapos munkát kellet végezni.

A koncepció az volt, hogy elágazásonként lehetõleg legalább 2-3 szalag legyen, valamint a hosszabb egyenes szakaszok esetében is legyen pár megerõsítõ szalag.

Csobánkáról kezdtem, 7:05-kor a szalagozást, mert nem akartam sötétben végezni.

Gyönyörû idõt fogtunk ki, így nekem is élvezet volt a szalagozás, és az elejét elég kirándulósra is vettem.

Az õszi erdõben az idõjárás hatására, tavaszt idézõ rügyezõ fák közepette sétáltam és még némi szarvasbõgés is volt. A szántói-nyereg bonyolult csomópontjánál is alaposan kiszalagoztam az elágazást, mert tavaly néhányan eltévedtek erre.

Klastrompusztánál sajnos bezárt a fogadó, bár legalább nem vesztegettem el az idõt benne.

Pilisszentléleken a Klastrom sörözõbe 13:25-re érve viszont bedobtam egy gyorsító sört a megtett 20 km alatti kipárolgás ellentételezése végett.

Bõ 20 percet idõztem, de közben átszámoltam a tempómat és rájöttem, ha így folytatom, még rámsötétedik.

Kicsit rákapcsoltam így 14:10-kor már a Pálos kolostorromoknál voltam, és valahogy a sör, és a mellé fogyasztott kolbász is jól feltöltött energiával, mert elég jól bírtam az emelkedõt.

Végül 3 óra 15 perc alatt értem a révig, így még az ott található büfében is sikerült lebeszélnem, hogy van kiadó szobájuk, így sok kérdés egyszerûsödött számunkra.



Csütörtökre pihenés gyanánt csak Csobánka környékének szalagozását csináltam, és az egyéb apró cikkek beszerzése, valamint feliratok gyártása jutott és persze a bepakolni mindent a kocsiba címû kirakós játék :)



És elérkezett a nagy nap, hiszen pénteken kezdõdött meg a zarándoklat, ami nálunk a 3:30-kor megszólaló vekkerrel indult.

Nagy örömmel töltött el, hogy idén mennyivel jobb idõ várható és a rajtnál is minden jobban ment, mint tavaly, bár volt némi kapkodás a végén, mert sokan csak az utolsó pillanatban jöttek regisztrálni.

7:30-kor indultunk el végül, és jó tempóban haladtunk a Gellért-hegy oldalában. A Városmajori templomig hoztunk is egy picit a tervezett távhoz képest, viszont sokat kellett várakoznunk, mert csak 1 wc volt nyitva és elég sokan akarták igénybe venni.

Addig a többiek megnézték a templomot, és ezután jöhetett a kövek felvétele is, ami szimbolizálta a terhet, amit viszünk az életünk során.

A városmajori parkon átsétálva, a Szent János kórház mellett kezdtük meg az emelkedést, ami idén nem szakította annyira szét a csapatot, mint tavaly, pedig a késés miatt próbáltunk kicsit tempósabban haladni.

Itt 20 percet töltöttünk, és folytattuk az emelkedést Normafáig. A Szent Anna-kápolnánál megszabadultunk a terheinktõl és a rétre is leheveredtünk, így 20 percet itt is eltöltöttünk.

A Libegõnél és az Erzsébet térdeplõnél is elhaladva értünk végül Budaszentlõrincre, ahol sok finomsággal vártak bennünket.

Egy kis ismertetõt hallgathatunk e helyrõl, és egy kis éneklés is volt, majd egy kis pihenés után csendben indultunk tovább 25 perc után.

Az erdei Szûz Mária emlékhely érintésével, és a Nagyboldogasszony téri Szentkutat érintve mentünk fel Máriaremetére, a bazilikához, ahol beültünk a padok közé, és pár zarándok szép ének hátteret adott a templmbelsõ megtekintéséhez.

Itt már alapos pihenõre volt szüksége a társaságnak, így 45 percre rúgott az itt eltöltött idõ.

Az elõzõ évihez képest ugyan 10 perccel késõbb értünk ide, de jól egyben volt a csapat, 5 percen belül a vége is megérkezett, és a jó idõnek köszönhetõen, jól is haladtunk.

A solymári várba idén is felmentünk, és a szép idõnek köszönhetõen fél órát itt is elidõztünk, hogy mindenki nézelõdhessen és ki is pihenhesse magát.

Fontos szempont volt, hogy az elkövetkezendõ szakaszon a 10-es úti átkelésig még világosban érjünk el, és ezt is sikerült.

5 perc alatt összegyûltünk, majd leállítottuk a forgalmat és átkeltünk a fõúton.

A Fehér-hegy lábánál végleg elhagytuk a városi környezetet, és összevárva a csapatot nekivágtunk a szûk gyalogútnak.

Az elkövetkezendõ, mindössze 2 km hosszú gyalogút alatt sötétedett ránk, így sokan már lámpával jöttek az erdõben, énekelve szép csillogó vonalat húzva az erdõben.

A csapat gyorsabbik részének is 40 percbe telt ez a szakasz, a csapat vége 10 perccel késõbb ért fel, de mindenkit összevártunk.

Innen már könnyen járható úton haladtunk, és mivel a 8 órás busszal haza kellett mennem, így elbúcsúztam a menet végétõl, mert a célig már több megállási pontot nem terveztem.



Szombaton hajnali 3 órakor vert ki a vekker az ágyból, ami az éjfél utáni lefekvés miatt igen kellemetlenül érintett pláne, hogy elõzõ éjjel sem volt idõm kialudni magamat.

Kissé kómásan készültem, de aztán a kakaó hatására beindultak az életfunkcióim.

A rajtban az elõzõ napihoz hasonlóan zajlottak az események, majd lassan a seprõk is megérkeztek.

A csomagok szétosztása után, nekem az amúgy is eléggé megpakolt autómba került a Pilisszentléleki csomag, Forgács Petinek jutott a seprõk autója, amit a célba vitt, és a révig ezután legyalogolva szalagozott.

(És mivel az idejébe még belefért, ezután Esztergomba átbuszozott, ahonnan mi még felvittük Pilisszentlélekre, így egy 20-as táv teljesítésébe is belekezdett úgy, hogy közben Basaharcnál megállt pontõrködni.)

Ezután jött a Basaharc, Szobi rév elnevezésû pontunk felállítása. Szerencsénkre jó idõ volt, így a sörsátor állítgatása helyett, több idõnk maradt a pont kialakítására.

Még javában szedtük elõ a cuccainkat, amikor nagy meglepetésünkre beérkezett az elsõ túrázó, pontunk elvi nyitása elõtt bõ fél órával.

Így neki a 13:50-es komppal sikerült átkelni, ezt jövõre majd figyelembe kell vennünk, mint lehetõséget.

A többség azért a 14:50-es komppal kelt át a 20-as távon 11 órakor rajtolók közül, akkor már a tábortûz is lángra kapott, és készült a tea.

Egyre nagyobb csoportokban érkeztek az emberek, és persze a legtöbben számolgatták, hogy mikorra érdemes a pontra érni.

Így a kompok indulása körül 30-40 ember esett be egyszerre, így nehéz volt a pecsételés és a regisztráció.

Ahogy besötétedett, beindítottuk a diavetítést, és jól mûködtek a mécsesként használt befõttesüvegek, a rájuk ragasztott Mária jelzéssel is.

Aztán egyre jobban közeledett az utolsó komp indulási ideje, és egyeztettünk a seprõkkel, hogy merre vannak.

Amikor látszott, hogy az utolsó emberek tempójával nem fogják elérni a kompot, akkor egy autóval az országútig eléjük mentünk, így a seprõk és a tempót még jól bírók már fel tudtak gyorsulni annyira, hogy elérjék a kompot.

23:49-re értek a pontra, így az adminisztrációt is csak épp el tudtuk végezni, a kezükbe nyomtuk a kompjegyet és a csokit, majd már búcsúzkodhattunk is.

Ezután jött volna az elpakolás, de az elsõ pár percben csak leültem, és kifújtam magamat, mert ez a folyamatos pörgés nagyon kikészített.

Aztán szép lassan elkezdtem teszegetni dolgokat ide-oda én is, majd az autóba, míg végül sikerült becsukni az összes ajtaját, aztán feltámolyogtam a Rév büfé kiadó szobájába, és szinte szó szerint beájultam az ágyba.

Reggel fogalmam sem volt, hogy hol ébredtem fel, de aztán csak összeállt a kép, és összeszedtem magamat.

Az elsõ kompot lekéstem, pedig eredeti terveim szerint azt is megnéztem volna, de így maradt a 7:50-es komp, amin jó néhány ismerõs pontõr kelt át, hogy részt vegyen a zarándoklat záró szakaszán.

Ezután még összeszedtem a ponton a szemetet, majd beszedtük az utolsó szakasz szalagjait és mécseseit és haza autóztunk.



Amennyire lemerített ez a túra fizikailag, annyira feltöltött viszont lelkileg, mert jó volt látni, hogy mennyien érezték jól magukat :)


 


Videók és fotók:


http://www.youtube.com/watch?v=pQN6REyF9yE&feature=youtu.be

http://www.youtube.com/watch?v=3_8kgcQC8UU&feature=youtu.be

http://indafoto.hu/olah_tamas/20121056_palos_tura


-------------------------------------------

Statisztikai szempontból:

2012-ben 363 nevezett, és 254 zarándok (vasárnapi) vett részt a túrán, ez összesen 617 ember. A 2011-es 519 (259 nevezett, 260 zarándok) fõhöz képest ez 18,89%-os növekedés

A vezetett 7km-es zarándoklaton idén közel annyian vettek részt, mint 2011-ben, de a minimális, 3,3%-os csökkenést a Fehér Barátként végigzarándokolot túra magyarázza, vagyis, aki tavaly 7km-en ment, az most megpróbálkozott a nagyobb, 3 napos túrával.

A többi túra mindegyikében résztvételi számban tapasztalt növekedés van az alábbiak szerint:

Fehér Barátok 2011-ben 62 fõ, idén 98 fõ - 58%-os növekedés

Virág Benedek (35km, Csobánkáig) 2011-ben 61 fõ, 2012-re 79 fõ 29,5%-os bõvülés

Boldog Özséb (40km, Csobánkától) 30-ról 58 fõre gyarapodott 93%-os növekedéssel

Remete Szent Pál (20km) 2011-ben 36 fõ indult, 2012-re ez 49 fõ lett 36%-kal többen jöttek

Pálos70 - 70fõrõl 79-re gyarapodott egy év alatt, ez 12,8%-os bõvülés.

 

Érezhetõ a résztávok dinamikája, azonban a nagy létszámú túrák enyhe, illetve csökkenõ tendenciája húzza el az átlagos növekedéstõl a trendet.

E tekintetben egy jobb megvilágítás lehet, hogy 363 nevezett ember a tavlyi 259 tekintetében 40.15%-os növekedés.