Bajza József emléktúra 25 2012. 10. 06.
Táv: 25 km Szint: 500 m Szintidõ: 7 óra
„Ha nagy a túraválaszték az a baj, ha alig van jó lehetõség, akkor meg az a baj!” Nos ezen a szombaton az elõbbi helyzet állt elõ.
Hosszas hezitálás után a Mátra ezen részére esett a választásunk. A döntõ érv az volt részünkrõl, hogy erre már nagyon régen róttuk a kilométereket. A térképkeresõn beállítottuk a rajt címét, majd jól elraktároztuk magunkban a látottakat. Budapestrõl indultunk. A településre vezetõ autóút utolsó kilométereinél már láttunk szalagokat és néhány túrakollegát is. Egybõl tudtuk, hogy hamarosan mi is itt fogunk "aszfaltozni"
Kilenc óra körül érkeztünk Rózsaszentmártonba. A faluban alig volt mozgás, ahogy az már ilyenkor lenni szokott. A Kossuth utca hamar adta magát. Már messzirõl látszott jó pár parkoló autó, pont azon a részen ahol a rajtot sejtettük. Beálltunk a sor végére majd elsétáltunk a nagykapuhoz. Egy pillanatra elbizonytalanodtunk mert egy Turistaszállóhoz érkeztünk. Ahogy alaposabban körülnéztünk kiderült, hogy jó helyen járunk, innen kell rajtolni és nem a Mûvelõdési Háztól ahogy az a kiírásban szerepelt. Egy apuka regisztrált elõttünk a gyermekével a 15 kilométeres távra, egyébként pedig más induló nem volt körülöttünk. Ez egy kicsit meglepett minket, - a letöltések száma alapján - nagyobb tömegre számítottunk. Rajtszámunk az 1/ 37 és az 1/ 38 lett. Gyors feliratkozás után kaptunk három A4-s méretû lapot. Az egyiken egy színes térkép volt útvonalrajzzal és az érintendõ pontok megjelölésével. (Megint eszembe jutott, hogy mégis csak kellene már egy szemüveg!) A másodikon egy részletes leírás a látnivalókról. A harmadikon pedig a./ egy rajz és megemlékezés néhány mondatban Bajza Józsefrõl, b./ az útvonal részletes leírása, c./ fontosabb telefonszámok felsorolása, d./ a pecsételõ pontok helye és e./ a támogatók rövid listája.
Elindultunk. Az útvonal arra vitt amerrõl érkeztünk. A falu határában muszáj volt megcsodálni közelebbrõl is hatalmas E-303-as kotrógépet. A Csehszlovák gyártmányú gépet, 2008-ban adományozta a falunak a Mátrai Erõmû Zrt. Ekkor került kialakításra az emlékpark is a falu határában. Miután jól megnéztük a monstumot búcsút vettünk a falutól, hogy elinduljunk körutunkra.
Már tapasztalatból tudtuk, hogy minél – jó szándékulag - részletesebb egy útvonalleírás, annál nagyobb a lehetõsége a félre értelmezhetõségnek, legalábbis számunkra. Így részünkrõl inkább az indító két sorra koncenráltunk, amely felsorolta a követendõ jelzéseket, továbbá felhívta a figyelmünk a szalagozott részekre. Ezeket követve, de néha azért rápillantva a leírásra is, és összevetve a térképvázlattal no meg a magunkkal hozott Mátra térképpel, nem volt gondunk a tájékozódással. Természetesen a pontõrökre is lehetett számítani a tovább haladás dolgában. (Ez az állítás egyébként nem minden túrára igaz!) Az ígértekkel ellentétben kevesebb helyen volt pecsételési lehetõség. A nagyvölgyi pincesornál megtudtuk, hogy még ennyi sem lett volna ha a Hérics Természetjáró és Turisztikai Sportegyesület néhány tagja nem segített volna be a szervezõknek. Utólag is köszönet nekik ezért!
Az útvonal azért tetszett mert majdnem végig rá lehetett látni a tájra. Linkás-lankás, néha szuszogtatós területek, buckás rétek váltogatták egymást. Szépen megmûvelt szántóföldek, szõlõ ültetvények, „gunyhós” pincék, erdõsávok, vadrózsa bokrok sorfala között vitt utunk. Fenséges volt a fenyõ erdõk illata, békés a tölgyesek látványa. Szép kilátás fogadott minket a Somlyón illetve a Kecskekõre felkaptatva rápillanthattunk Gyöngyöspatára és a falut körbe ölelõ Havas-hegyre is. Az apci tengerszemnél ( Széleskõ-bányató) sem véletlenül került telepítésre geoláda. Sajnos a Bajza-házba nem lehetett bemenni.
A táj még erõsen zöldelt, a Nap alaposan felmelegítette a levegõt. Útközben jól jött a több liter magunkkal cipelt ásványvíz. Hogy õsz van, azt csak az sejtette, hogy a gazdák már leszüretelték a szõlõt, kihalt volt a pincesor. A szántóföldek pihenõben, már elõ voltak készítve a következõ mûveltre.
A rajtban szolgáltatott ellátás ( Sport szelet, alma) mellett, volt még pótlási lehetõség a Kopasz-hegyen és a Bajza-háznál illetve a célban. Ott virsli és tea várta a megfáradt, eléhezett túrázókat.
Bár a rajtoltató hölgy azt mondta, hogy nincs idõkeret a teljesítésre, azért megszokásból csak rápillantottunk az óránkra a beérkezés után. Hat óra, három perc alatt sétáltuk le a távot. A számomra nagyon tetszõ kitûzõ mellé – sajnos – nem járt oklevél, de az út adta élmények, a táj szépsége, a kikapcsolódás, feltöltõdés, a hétköznapoktól való elszakadás lehetõsége, a túra utáni kellemes fáradtság érzet bõven kárpótolt ezért a kis hiányért.
Nem bántuk meg, hogy eljöttünk. Köszönjük a lehetõséget és azok munkáját akik részt vettek az elõkészületekben, illetve ezen a napon nem a pihenést, hanem a másoknak való örömszerzést választották. |
