Piros 50 (Budapest, Római fürdõ - Kopár csárda között)
Fotóalbum a túráról megtekinthetõ itt:
http://indafoto.hu/zete/piros_50_2012_11_03
Jövõ évi, komolyabb felkészülést igénylõ terveim megvalósításához fel akartam mérni, hol tartok most, a Piros 50-es távja pont passzolt ehhez. Hajszál híján 55 km és valamivel 2000 m feletti szint volt ebben a menetben, épp ideális.
Korai rajtot és amolyan mindent bele tempót terveztem magamnak. Kaptam kölcsönbe egy profiknak való futózsákot, abba gyömöszöltem bele pár váltóruhát és ennivalót, mint késõbb kiderült, totál feleslegesen. Egy hosszú technikai pólót és egy szintén hosszú ujjas felsõt vettem fel, alul meg egy (hmm irodai...) vászonnadrágot, plusz futócipõt. Elég vegyes volt ez így, de egyenlõre ennyire futotta... Sikerült negyed hétkor elrajtolni, elõttem jó sok futó és gyalogos volt már ekkor úton. Csillaghegyig kocogtam, majd a Kevélyre fel tempós gyaloglás következett. Nem nagyon esett jól. Az idõ olyan nagyon õszies volt: erõs köd, nedves, nyirkos minden, néha még a lélegzés is nehezen ment. Magasabb régiókba érve viszont mintha tisztult volna az idõ, és igen: a Kevély elõtti kilátóhelynél a sziklákat már cirógatta a nap, de alattunk minden felhõben, ködben úszott. Festõi látvány volt, pár fotóval meg is örökítettem. Innen már csak egy kevés volt hátra, az elsõ ellenõrzõ pontig. Mire felértem, elmúlt a kezdeti lábgörcs és amolyan mindent bele futásba kezdtem lefelé, egészen a csobánkai mûútig. Ez annyira jól esett és feldobott, hogy már egészen vad idõben kezdtem reménykedni. Persze hiába, mert ahogy elértem a frissítõpontot és buta módon álldogáltam ott öt percet, teljesen lemerevedett a lábam. Nagyon nehezen tudtam utána erõsíteni a tempómon, a kocogás egyáltalán nem ment. Tölgyikrekig merõ egy szenvedés volt, csak utána kezdtem jobban érezni magam, amiben nagyot segített a Sikárosi rét és a kisütõ nap látványa. A Szõke-forrás völgyében elvileg nagyon jól kellett volna haladnom, de mégse ment úgy, ahogy vártam. A lejtõket még megkocogtam, de máshol már csak nehézkesen tudtam haladni. Nagyon kellett már a frissítés, alig vártam a dömösi pontot.
Itt eredetileg hosszabb pihenõt akartam tartani, de a korábbi rossz tapasztalatom hatására inkább minimalizáltam az eltöltött idõt. Befaltam egy szelet zsíros kenyeret, ittam két pohár teát és közben megjöttek az elsõ terepfutók. Nagyon örültem, amikor régi jó cimborámat láttam elsõnek megérkezni, aki szinte futtában kért innivalót, miközben mégis tudott velem pár mondatot váltani. Megkérdõjelezhetetlen volt számomra, hogy csak õ nyerheti meg ezt a versenyt, és ez be is jött :-)
Tíz perc után indultam tovább, fel Dobogókõre. Nagyon keserves volt, ennél azért sokkal könnyebb menetre számítottam, dehát a több mint két hónap túramentes idõszak nagyon odatett. Szakó-nyeregnél már nagyon kivoltam, pedig innen még 200 m szint is volt hátra. Lassú tempóban araszoltam felfelé, próbáltam tartalékolni a hátralévõ lejtmenetekre. Dobogókõn kaptam egy banánt, amit a büfében vásárolt tea+sör kombinációval együtt vettem magamhoz. Közben ismerõsök serege futott el mellettem.
Kissé nehezen melegedtem be a folytatásban, de azért Pilisszentkeresztig sikerült egész jó tempóban lefutni. Utána számomra nagyon kedves terep jött: egymást érték a jól futható szakaszok és jött egy nagy meglepetés: sokkal jobban esett futnom, mint gyalogolnom! Ezt egyáltalán nem értettem, miért van így, de annál inkább örültem neki! Ahol csak bírtam, futottam, kocogtam, így a Dobogókõtõl hátralévõ 16 km-t alig több mint két és fél óra alatt letudtam. A hangulatom egészen kiváló lett, egyre jobban feldobódtam. A Vörös-hegytõl pedig már nagyon kezdtem sajnálni, hogy nem a 65-ös távra neveztem, még egy kicsi futkosás hiányzott a végén.
Kopár-csárda elõtt a parkolóban futottam egy jó erõset, mire az ott várakozó személyzet megtapsolt. Ezen kicsit elérzékenyültem, pedig nyilván nem nekem szólt, hiszen én nem futó kategóriában indultam, hanem "pecsételõs" üzemmódban.
Összességében elégedett voltam a 9 és fél órás menetidõvel, lesz ez még jobb is. Elkövettem egy sereg kisebb-nagyobb hibát, de ezekkel nagyrészt tisztába lettem a végére, remélem, nem fogom máskor is elkövetni ugyanezeket.
Köszönöm a rendezõségnek a lehetõséget, jövõre is jövök. |
