Túrabeszámolók


Vasas Maraton

KovacsGy77Túra éve: 20122012.12.05 16:03:38

Hamár a Mecsek trail-t vissza mondtam, legyen egy futóünnep októberben is! A vasárnapi Vasas maraton pont ideálisnak tûnt. Pár helyen a Piros50-el egyezõ útvonalon kellõen sok szinttel jó felhozó esemény volt.

A Pilis -általam eddig- kevésbbé járt részeit is érintette (Kõ-hegy, Pilismarót-Dobogókõ), valamint már nagyon régen voltam ezen a környéken és akkor is montival.Montival gyûrve az ösvényeket nem tudtam elképzelni hogy valaha is gyalogszerrel fogok itt járni. Azonban a futás valahogy új szintre emelte a kétlábon való haladást. Sétálva, túrázva biztos nem vállalnám ezeket a távokat, egyszerûen nem köt le, azonban úgy látszik a futás elég dinamizmust ad ahhoz hogy élvezzem, habár olykor a tempó nem sokkal különbözik a gyaloglástól. Mégis az az elhatározás hogy "most futok" és folyamatosan nagyobb aktivitással kell hajtani a "gépet", olyan állandó koncentrációt igényel ami teljesen lefoglal. Állandóan _haladni kell_ elõre!

 Az erdõ egyre szebbé válik ahogy haladunk az õszbe, a hõmérséklet egyre jobban illik a futáshoz. A pontokon az ellátás nekem megfelelt. A Király kúti EP-n a pontõr a saját készletébõl kínált meg almával (KÖSZ!) (ami volt ugyan ez elõzõ EP-n de balgamód otthagytam, ellenben késõbb megkívántam). Dömösnél Mg pezsgõtablettát nyomtam és vizet töltöttem. Kicsit tartottam a Dömös-P.Marót szakasztól, de jól megoldották az útvonalvezetést. Kezdetben a Duna parton megy, késõbb tágas szántókon (itt az erdei tempóm olyannak tûnt mintha helyben futnék), szalagozva volt, kis odafigyeléssel simán lehetett követni.

 Pilismarót után elvétettem az aszfaltról a letérõt. Elég fáradt voltam, a lábaim is be voltak állva a hosszú síkfutástól és már alig vártam, hogy emlekedõre térjek és visszaváltsak gyaloglásra, kinyújtóztassam õket. Jócskán eltértem a megadott útvonaltól és az általam rajzolt itineren (kis papír, nejlonban, általában végig a kezemben van) sem tudtam belõni hogy pontosan hol lehetek. Utóbb kiderült hogy az aszfaltos utak elágazását nem rajzoltam be. Elõvettem a túra szöveges itinerét (mindig csodálkozom, hogy ki olvassa el ezeket a kisregényeket - most jól jött) amirõl nagyjából ki tudtam következtetni merre menjek, habár nagyon sok bizonytalanság volt bennem. Ezzel együtt nõtt a feszültség is, de végül 5-10 perces nyüglõdés után visszataláltam az útvonalra.

 Meglepõdésemre utolértem két futót - már vagy 15km óta nem találkoztam senkivel és lent a Duna parton vagy 1,5km-t be lehetett látni és sem elõttem, sem mögöttem nem láttam senkit. A hátul haladót megelõztem, de aki elõl volt vagy 20 méterrel, begyorsított. Próbáltam utána menni de végül nem értem be, ellenben a hátsó lemaradt. Az Ilona pihenõ után már nagyon szenvedtem, kicsit korán engedtem el a kontrollt (mikor beértem õket) így most a vége elõtt 2-3kmel egy holtpont fenyegetett. Hirtelen azt kezdtem érezni, mintha a szög által okozott seb máshogy/máshol zavarna... Elkezdtem azt képzelni hogy csak benne volt valami a cipõmben, nem is a sebet éreztem és egész nap bizgette a lábam én meg azt hittem hogy a seb az. Ugyanakkor nem akartam megállni levenni a cipõt hogy megnézzem mi a helyzet (tartottam tõle hogy utolér a mögöttem levõ), de egy úton keresztbe dõlt fán csak lerogytam. Persze nem volt semmi a cipõmben, a seb megvolt... A vártnál könnyebb volt újra indulni és egész jó tempóban, végül sikerült célba érnem.

A cél Dobogókõn volt innen a helyközi busszal kellet visszajönnöm Pomázra, a menetrendbõl elõre felkészülve ez sem volt gond.

összesen 41,34km-1510m-5ó39p