A "Becsület útja" túrával a Budapestet körülvevõ szovjet ostrom áttörésekor életüket vesztett elõdeink elõtt fejeztük ki tiszteletünket és hálánkat. Õk életüket adták a Honért és nekünk utódaiknak, hogy ma egy szebb világban élhessünk. Tisztelet a hõsöknek!
Ilyen gondolatokkal ébredve, csomagoltam batyumat az útra. Hajnal 4-kor indultunk három barátommal. Pilisszentkereszten a busz kissé megtréfált bennünket, ugyanis, ott derült ki, hogy Dobogó-kõrõl indul, így persze 4-5 perccel sikerült lekésnünk, hát irány Esztergom. Már az elsõ métereken tudtuk, megérte felkelni, ragyogó idõ s csodás napfelkeltét kaptunk. A szervezés jó. Külön örülök,hogy sehol nem osztottak semmit, így csökkentve a szemetelést. Szimpatikus kezdeményezés!
Sasfészekre felfelé tartó szuszogtatón jött egy csúf holtpont. Pilis-nyereghez érve pedig már szûkén voltunk az idõnek, hisz 15:18-kor indult indult a busz, mit van mit tenni siessünk. Persze, hogy rossz jelzésen loholtunk tovább, majd egy óra eltelt mire észhez kaptunk, na ne, már biztos jöttünk 3 km-t. Rövid tájolás… egy biztos az irány rossz. Zoli és Gábor visszafordultak, mi meg Csabával mentünk tovább immár térkép nélkül, ugyanis Pilisszántóhoz már közelebb voltunk, onnan pedig egy köpésre van Szentkereszt. Így Piis-tetõre kapaszkodtunk fel, hogy betájoljuk magunk, onnan már látszott a Nagy-Kevély! Uccu neki, az õzcsapásokon találtunk egy szép gerincet, remek kilátás mellett haladtunk a szántói kápolnáig, majd a csillagösvényen leereszkedtünk... Idõben beértünk a felsõ kocsmába s igaz egy-két plusz km-t beletéve a 30-as távba, de kitûzõ és oklevél átvétele után elcsíptük a buszt. Dobogókõn még volt egy kis idõnk gyönyörködni a gyûlõ hófelhõkben s inni egy forró teát. Esztergomba, az állomáson, gyors átöltözés és irány vissza Szentkeresztre a csapat másik felét felvenni. 3 óra autózás haza, vacsi és egy jó forró fürdõ... számunkra ez volt maga a luxus, elesett elõdeinknek, jó ha jutott téli kabát a nyári zubbony helyett, s este jó ha nem várta õket újabb támadás, nemhogy forró fürdõ...
"A magyar lelket kell keresni, mert a magyar lélek él! Az az alap, hogy Isten erõsebb, mint a sátán. A világosság erõsebb mint a sötétség. A FÉNY MINDIG GYÕZ! Krisztus Urunk legyõzte a halált. Annál rosszabb helyzetben, melyben Krisztus Urunk volt, amikor sírba tették, nem lehet lenni… És harmadnapra föltámadott. A föltámadásba vetett töretlen és vidám hit kell, hogy jellemezzen bennünket, mert ezzel nem tud az ellenoldal mit kezdeni. Éppen azért irigyek ránk, mert ez a hit õbennük nincs meg."
Sporttársi üdvözlettel: Kurucz Zoltán (Turul Koppány Íjásza H.E - Kiskunfélegyháza) |
