Túrabeszámolók


Wass Albert emléktúra a Börzsönyben 44/28/18

DJ_RushBoyTúra éve: 20132013.01.13 19:10:19


A kalandos Wass Albert Emléktúra 44


Sok-sok teljesítménytúrán megfordultam már, jópár beszámolót is írtam, úgy gondolom ez a tegnapi túra is megér egy "misét".


Reggel az elsõ vonattal érkeztem. A célom a tempósabb gyaloglás, belekocogás módszer volt most, mint már oly sokszor. A rajtban Tinca mondta hogy jönne velem. Örültem neki, mert legalább nem megyek egyedül, és a tempónk is hasonló. Õ viszont mondta hogy sietnie kéne, mert délután még van dolga. Mondjuk én nem futásra voltam berendezkedve, a gyalogos hátizsákom is volt rajtam, de nosza, máris megkezdõdött a futás... Mire izmaink lassan elérték volna az üzemi hõfokot, máris egy ellenõrzõpont. Utána futás tovább. Egybõl sejtettem hogy itt ma nem sok gyaloglás lesz :) Sorban értük utól a korábban indulókat, majd mire Szokolyára érkeztünk az új útvonalon, Nagy Attilát és társát a mezõny elejét is beértük. Szokolyán pazar kilátás a Magas-Börzsönyre. A napfelkelte ahogy megvilágította a deres fákat... Az ellenõrzõpont után Tincával ketten maradunk, Attiláék még ott maradnak kicsit a ponton. Kifutunk a faluból, szabályosan körbemegyünk a K+ jelzésen (nem úgy mint a mögöttünk jövõk), majd immár teljesen szûz hóban indulunk neki a hegynek. Nem könnyû kaptató, ráadásul jó hosszan elnyúlik a hegy. Felérünk a tetõre, majd újra futás lefele. Egyszer csak fura hangokat hallunk, vadászok lövöldöznek. Mondjuk jópár túrán hallottam már ugyanezt a hangot, annyira nem ijedtem meg. De hiszen ez a K+ arra visz... Egyre közelebbrõl, egyre erõteljesebb puskaropogások. Na ennek a fele sem tréfa.


Nem telik el néhány perc, és jobbról pár méterrõl egy vadász kiált utánunk hatalmas puskával a kezében, hogy azonnal forduljunk vissza. Próbáljuk jobb belátásra bírni az úriembert, de azt mondta hogy 500 m-en belül még további vadászok vannak, és bármikor lelõhetnek, magyarul életveszélyben vagyunk. Hát bizony itt egy darabig véget is ért a túránk. Esélyünk sincs tovább indulni, Tinca próbálja hívni a szervezõket, de persze nincs térerõ az erdõben. Pedig mindössze alig 500(!) m-re vagyunk már csak Kóspallagtól.. Balra van egy kerülõút, de eleinte nem merjük megkockáztatni, ki tudja hány vadász áll még arra. Próbálunk óvatosan tovább tipegni, de alig megyünk pár métert, jobbról a hegyoldalból egy másik vadász int le minket, így ez az opció is kudarcba fullad.. Közben hatalmas robajjal lövöldöznek alig pár méterre tõlünk. Hát nem érezzük magunkat biztonságban egyáltalán.. Egyszer csak balról a hegyrõl szembefut velünk egy vaddisznó totál kamikaze módon. Az utolsó pillanatban föleszmél, és végül elfut egy másik irányban, egy öleb méretû kutya pedig a nyomában. Vicces látvány amikor egy méretes vadkant (mondjuk ez nem volt túl nagy) egy ilyen öleb kerget. És tényleg, ezek bizony a hajtókutyák.


Még jópár vaddisznó elszalad a közelünkben secc perc alatt. Közben megérkeznek Attiláék is, lestoppoljuk õket. Próbálnak õk is hatni a vadászra, de ugyanaz a reakció. Legalább még 1-1,5 órán át vadászat folyik.. Grrr... Én már fázok is rendesen a sok állástól, ráadásul az izmaim is kezdenek lemerevedni. Hamarosan érkezik kocogva Börcsök Andris, és Oszaczki Géza, de õk nem sokat várnak már, ugyanis utánuk pár perccel Erdei Andris jön futva, és nála van GPS. Bepróbáljuk azt a balos kerülõutat végül lesz ami lesz alapon, úgyis többen futunk, hátha nem engem lõnek le :) Végül megússzuk a mizériát, és kis kerülõvel, de Kóspallagon is vagyunk. Bizony, Tincával nekünk ez kb 20-25 perc ácsorgás volt a hidegben. De végülis nincs idõcél, csak úgy futogatunk. A Börzsöny Szíve sörözõben volt a pont, közöltük is a pontõrrel a szitut, de persze õ nem tud mit tenni. Innen ismét kilépünk Tincával, és immár újra a mezõny elején futunk. A S- jelzésen haladunk Érsek-tisztás fele. Még egyikünk sem járt ezen az úton, fura módon. A falu végén egy érdekes jelzés, majd jó kis kaptatón tapossuk le a többieknek a havat. Érdekes piros szalagok voltak kint a fákon keresztben. Na mondom az hiányzik megint belefussunk egy vadászatba. Neszezve haladunk, meg is van az eredménye. Jobbra hatalmas szarvasokat fedezünk fel, ahogy kecsesen sétálgatnak. Ezzel az élménnyel gazdagodva érünk ki az Érsek-tisztásra, ahol Kenyeres Oszi teljesít szolgálatot. Pár perce érkezett csak, elvileg van tea meg csoki, de még a kocsiban. Hogy ne csak a lábunkat erõsítsük ma, ki kellett vennünk a jókora termoszt a kocsiból :) A jutalom viszont nem maradt el, jól esett kortyolgatni a meleg teát. Pár percet ejtõztünk itt, de senki nem ért utól minket. Ez után következett a túra leges-legszebb része. Fel a Z- jelzésen a Só-hegyre. Szerencsére nem voltak felhõk az égen, így alig vártuk hogy felérjünk a Börzsöny egyik legszebb kilátást nyújtó hegyére. Útközben a fákról csüngött le a dér, közben rásütött a nap, gyönyörû látvány volt már ez is. Sokszor keresgélni kellett kicsit az utat, mert ma még mi vagyunk a hegy elsõ meghódítói. Felérvén a csúcsra, nem csalódtunk. Mesés panoráma volt elõttünk, meg is álltunk, és próbáltuk azonosítani a látnivalókat. Távolabb még Dobogókõ adótornyát is sikerült megcsípni. Élményekkel gazdagodva kocogunk tovább, majd nem sokkal késõbb Tinca túramozgalmazik. A Kopasz-hegyen kellett válaszolni a kérdésre. Meggyõzött, én is vállalom a kitérõt, biztos hogy szép panoráma lesz onnan is.


A csúcson egy kereszt áll, én úgy éreztem magam, mintha valahol az Alpokban másztunk volna meg egy több ezer méteres hegyet, és most jutnánk fel a csúcskereszthez. Hagytam hogy átjárjon ez az érzés, és tovább gyönyörködjek a panorámában. Közben visszanéztünk a Só-hegyre, és látszódott ahogy a többi spori épp lefele fut a hegyrõl. Visszafutunk az elágazáshoz, + 100 m szint, kerek 15 perc volt a kitérõ. Semmi gond, megérte!! Lefele kicsit megtempózzuk a Z-et, utól is érjük az idõközben minket megelõzõ Nagy Attiléákat, majd majdnem egyszerre érkezünk meg a Márianosztai ellenõrzõponthoz, ahol Toplak úr pecsétel a túravezetõi bélyegzõjével!! :) Attiláékat ismét elhagyjuk, majd a P- jelzésen kapaszkodunk ki a faluból. Nem futunk most, kis pihenés felfele. Talán ezen a P- jelzésen csak a Julianus 50 túrán jártam, akkor is még visszafele, és még 2007-ben borzasztóan rossz jelzések voltak erre. Most már szép P- jelzések üdvözölnek. Egy futót vélünk felfedezni mögöttünk, hamarosan utól is ér minket. Látásból ismerjük egymást. Nem akar kavarni, így velünk marad. Kóspallagig kicsit eléhezek, kezd belõlem elszállni az erõ, ráadásul a bal térdem fáj is. Lehet a hideg miatt.. De lehet hogy nem. Minden esetre elkezdtem azóta egy porcerõ kúrát, mert még most is érzem :( Ismét Kóspallagon vagyunk. Én beugrok a boltba venni két csokit, hátha észhez térít. A futó srác elmegy, Tinca gyalogol addig amíg utól nem érem.


A falu végén ez meg is történt, a csokitól kicsit jobban vagyok, de azért érzem még az eléhezést.


A P-S- jelzésen haladunk. Hamarosan egy szalag invitál minket balra be az erdõbe. Hmm.. Nem állunk meg, kocogunk tovább a völgyben, mert a jelzések tudom hogy erre mennek, mégha nincsenek is felfestve épp. Szemben egy kirándulócsoport fogad, hogy pár perc, és ismét vadászokba botlunk bele.. Lépjünk fel erélyesen, ha kell vitázzunk velük, mert õket is alig akarták átengedni. Na megint kezdõdik minden elölrõl.. Ráadásul még senki sem ment el elõttünk (mert a futó srác felment a szalagon balra), így megint mi "ébresztettük" a vadászokat. A két jelzés elválásánál rengeteg vadászkocsi áll. Szerencsére az már a P-n volt, mi meg balra a S-n megyünk tovább. Szerencsére megúsztuk a szitut, de ahogy balra sandítottunk többször is, bizony észrevettünk legalább 6-7 vadászt, akik minket figyelnek az erdõbõl méretes puskával a kezükben. Itt sem lettünk a vadászok martaléka szerencsére. Utólér a futó srác minket. Kiderült hogy az a szalag balra nem is a vadászat miatt volt kerülõút, hanem valami dzsindzsásba vitt.. 10-bõl 7 ember tuti arra indult el szerintem.. Végül hármasban érkezünk a Száraz-fák nevû ellenõrzõponthoz, ahol már a rövid távosok is megérkeznek. Brigi, és Peti a pontõr, van csoki, és pálinka.


A víznek, vagy valami másnak itt jobban örültem volna, ugyanis Oszi pontja óta nem volt üdítõ.. Persze kocsma volt, de én nem akarok költekezni.. Na mindegy, a jégkásás teámat próbáltam iszogatni. A futó srác el is ment, de a célig nem sokat távolodott 500 m-nél tovább. Tincával elõzgetjük a rövid távosokat. Sikerül elesés nélkül abszolválni a meredek lefelét Kismarosra. Ezt pár sporttárs szemmel láthatólag nem mondhatta el magáról. Aszfaltot ér a lábunk, és befutunk Kismarosra. Én megint elkezdtem érezni a térdemet, és energetikailag is kicsit elfáradtam a sok szûz hó taposástól. Ráadásul valószínû ismét az eléhezés-elszomjazás stádiumába érkeztem így a végefele, ugyanis valljuk meg azért elég kevés szolgáltatás volt a túrán. A régi királyréti Fatornyos ellátását azért visszasírom. Tincát elõreküldöm, én kicsit gyaloglok. Elrejtek magamban egy csokit, és hogy ne érjen csúfos véget a túra, azért becsületbõl még bekocogok a célba, Tinca után pár perccel. 5 óra 55 perc alatt abszolváltam a túrát. Ha levonjuk a 25 perc kényszerácsorgást a vadászok miatt, és a 15 perc oda-visszát a Kopasz-hegyre, akkor ez egy 5:15-ös idõ, ami azért már szépen hangzik. Volt mitõl elfáradni. A célban végre volt ellátás, virsli (?) személyében. Én akkor is azt mondom érdemes volt eljönni, mert gyönyörû panoráma volt végig a túrán, nekem ez az útvonal sokkal jobban tetszett mint a régebbi volt. Nem kicsit kalandosra sikeredett a vadászat miatt, de szerencsére túléltük.. ;)