szia emberek,akkor a téli Turul..
már reggel üres volt a Wiener sörözõ elõtti platz,merthogy az intézmény ki sem nyitott,a világvégében bízva,ami elhalasztódott,azért találtunk botos-zsákos embereket,akik feltalálták magukat és a forralt bort,itt a kékmackós hölgy,a rádiós,ezúttal kevés hajjal,a nem keresztyén vallás képviselõje és a hitoktató,békés egyetértésben,és persze itt vagyok én is,a krónika szerzõje és a harsonák megszólaltatója,hölgytársaság nélkül,fiús elõadás Yagamival,nem is várunk,nincs kire,senki nem akar velünk,veszünk papírt,utólag kiderül,nincs közepe..sebaj,tavaly is voltunk,az út ugyanaz,csak havasabb.Elsõk között rugaszkodunk el a startkõrõl,turulos szobor,fagyos pecsételõember,a pizzafutár még idetalál,beleállunk a fölfelébe,arcok söprik elõttünk a járdát,kukásautó zúz óvatosan,jég és hó,de januárra készülve nem találjuk meglepõnek,nem úgy,mint a közigazgatója a fõvárosnak .Mellényes – lapátos ereszkedõk szemben,a szervezõk igyekeztek a kedvünkben járni,csak elkéstek.. kihúzunk a házak között,hogy a Széchenyi emlékhez visszajöjjünk,a fák közötti hó jól járható,imitt-amott letaposott,sietünk,itt még villanyfény van,civilizáció..az emlékhelyen pecsételõ vegyespár,nem fáznak,abban a korban vannak,ahol egymás szemefényénél melegedhetnek,innen Normafa,ott fázós autós ember,se rétes,se kávé,se nõ..be az erdõbe,a Makkos felé,embertelenül szép a táj,átvitt értelemben is,de a hó letiport,futók treníroznak,és alakítják a közlekedést,a templom elõtt a pontõr lapátolja a havat,ez dicséretes,bár kissé reménytelennek tûnik,a méretek miatt..tábortûz,isteni lekvárok,rajtpálinka,ez remek bemelegítõ,és a narancs szeletelve,így szeretem,felaprítva és kifacsarva minél többet. .nyomás el innen,pedig maradnánk,de akkor a táv is..be a fák közé,a hó világít és pitymallás is van,és máris magányos pontõr lányka,egy fénykép erejéig rávetõdünk négyen a másik ivarból,és otthagyjuk,a medvék és farkasok prédájának..reméljük,túlélte,húzzuk az irhánkat a Petneházynak,a golfpálya néptelen,de már hajnal is elmúlt,a csárda azonban tizenkettõ elõtt nem mûködik..földszintes kutyát sétáltató párral ismerkedünk,a következõ ponton ismét magányos õr,férfiú az istenadta,sütivel,emeletes kutyás csaj angol nyelven és szembe,oda se neki,már négyesben toljuk a havat,itt már töretlen és ilyen marad a felfedezõjérõl Nagykovácsínak elnevezett településig,a plébániát tizenegykor vesszük be,Borika és a süti,természetesen rétes,sokféle és finom,de haladjunk,sárga jelen,hallgatóimnak tartok elõadást az izotóniás italokról és a csokis tejrõl,közben felsétáltunk a kutyákról elnevezett magaslatra,remek a havas út,forgalom lehetett erre autós,egy darabig,mert a kerítés után csak néhány lábnyom,öt-hat futó jár elõttünk,õk az úttörõk..patakon kelünk át,és Perbál elõtt kutyás arc,autóval hozta Blökit sétálni,aha..a perbáli kocsma szeretettel és pecséttel fogad,tea és gyors ebéd,koffein,és bár a pultos kislányka szeme marasztal  – vagy mégse? – tovalendülünk,Anyácsapuszta felé,ez a rész tavaly sáros volt,most nem..világos jelzések,ugató kuttyok és a flanelling ér utol bennünket és állva is hagy..pontõr gyerekekkel és nõkkel,pecsét és kakukk,azaz Kakukk,persze elõtte a tó,itt is kutyás-egyenruhás ember vigyázza lépteinket,nehogy orvul a horgászat szenvedélyébe gabalyodjunk,a flanell újra utólér bennünket,megnézte azt a részt,amit az itiner nem érint..mi nem keressük a kihívást,a szalagokat nézzük és fölfelé van,bízok benne,hogy a csúcson mégiscsak lesznek monokinis lányok,ez ad erõt meg a csoki. .hát nem,odafönn csak a szél süvít és a pecsétes papír stanicliben,rá se rántunk,ha nem,hát nem..a kávárián megyünk le,a latrok és a megváltó is restauráláson,elég régóta kozmetikázzák õket..és beesünk a tudatmódosító szereket forgalmazó intézménybe,fõrendezõ és hölgyek,ezúttal itt a vége,de remek volt..mindig az..a székek össze vannak faragva,a kályha meleg,a Baksa barátságos,jó arc,a virsli is,és jön a busz..és a többiek is..
Köszönjük,qrva jó volt ..mint már megszokhattuk.. |
