Fázós TOPorgás 2013.
avagy a Velencei-hegység elsõ téli teljesítmény túrája
Minden kezdet nehéz, mondja a veretes magyar közmondás. De ezen felül az elsõ alkalmaknak különös, máshoz nem igen hasonlítható érzés világa van. Még múlt évben történt, hogy tavasz folyamán felvetõdött bennünk az ötlet, kellene rendezni szûkebb pátriánkban egy téli teljesítmény túrát is. A tervvel mindenki egyetértett, de még elõttünk állt a szokásos nyár eleji éjszaki, és az októberi nappali túra is. A jól sikerült õszi után aztán hírtelen szorossá vált a határidõ. Sebaj – gondoltuk – rutinos rendezõkként ezt is megoldjuk. Biztosak voltunk benne, hogy hiánypótló vállalkozásba kezdtünk, mivel az év eleji túrakínálat nem túl széles, és itt a Velencei-hegységben pedig még nem volt ilyen jellegû téli teljesítmény túra.
A gyanú
Az idõjárás a szabadtéri programok esetében mindig is sötét ló, így aztán csak bizakodhattunk egy „optimális” téli napban. A hét közepén elkezdett havazni, a levegõ is lehûlt, s legalább már annyit láttunk, hogy sármentes, sõt igazi téli idõre számíthatunk. Az elõzetes érdeklõdés jóval nagyobb volt, mint amire számoltunk. Kezdett minden a helyére kerülni. Péntekig. Gyönyörû havazásra ébredtünk, mindent friss hó lepett. Csak volt valami furcsa a havazásban. Mégpedig, hogy a pelyhek leginkább vízszintesen szálltak, s hozzá elképesztõ sebességgel, de akár a fizika törvényeit is meghazudtolva, keringtek fölfelé. Igazolódni látszott a meteorológia elõrejelzése – hófúvások várhatók. Aztán a nettrõl, rádióból, tévébõl nem is lehetett más hallani, mint hogy milyen szinten kezd a hóba belefulladni az ország és mekkora a káosz. Ekkor már az sem vigasztalt minket, hogy szombatra, a túra napjára csendes, napos, hideg, igazi téli idõt jeleztek. A kérdés mindenkiben ott motoszkált, a pénteki „rémálom” után hányan mernek és egyáltalán hányan tudnak elindulni a Velencei-hegységhez?
Nem volt más választás
Péntek este még volt egy utolsó megbeszélés, s aztán nem maradt más, mint reménykedni a másnap reggelben. Még sötét volt, mikor elindultunk Nadapra a túra rajt és cél helyére. A csoda megtörtént, szellõ sem rebbent és a havazás is elállt. Kezdett minden ideális lenni, de a kérdés a fejekben még mindig ott motoszkált: - Jönnek-e túrázók egyáltalán? A régi mûvelõdési ház lassan átalakult túra központtá és a pontõröknek más választás nem lévén, a kelõ nappal el kellett indulni, hogy elfoglalják kijelölt helyüket. Nagyjából ezzel egy idõben néhány autó tûnt fel a parkolóban, s elkezdtünk bizakodni, mégis csak lesznek túrázók. Néhány perc gyaloglás, az utoljára elõzõ nap délután takarított úton a faluban, aztán elértük a fenyves szélét. A fák valamennyire megvédték a szekérutat, „csak” 30 centis friss hóban kellett nekivágni a Meleg-hegy emelkedõjének. A kaptató, száraz idõben is megdolgoztatja a tüdõt, de most komplett kardió edzésre kezdett hasonlítani a helyzet. Kiérve az erdõbõl nyílt terep következett, azonban szerencsénkre hajnalban valaki feljött terepjáróval, így a keskeny keréknyomban kicsit könnyebb volt a séta. A nap közben egyre feljebb kúszott, és próbálta áttörni a fátyolfelhõket. Misztikus színekbe öltöztette a tájat. Aztán a kocsi nyoma elfordult Sukoró felé, s újra az erdõ szélén álltunk, elõttünk a végtelen szûz hó. Úttörõ munka következett, csak immáron térdig gázoltunk a mindent hang és mozdulatlanságba burkolt fehérségben. Néha egy-egy friss vadnyom keresztezte az ösvényt, a szarvasok és õzek szabályos nyomai jól megkülönböztethetõk voltak, de néhol látszott, hogy valamely állatnak hasáig ért a hó és széles nyomot gyalult a lábnyomai között. Viszont abban biztosak lehettünk, hogy túratársak nem jártak elõttünk, így stressz mentesen araszolhattunk leendõ pontunk felé. 6 kilométer megtétele után aztán feltûnt Barlang-kút pihenõje. 1 óra és 40 perc alatt sikerült kiérni. Már csak a magunkkal cipelt autómosó kefével és kis baltával kellett a rönk asztalt és padokat megtisztítani az öles hótól és jégtõl.
Megindult az „áradat”
Éppen befejeztük a pont komfortossá tételét, már a tûz is ropogott, mikor negyven perccel utánunk megérkezett a két elsõ fecske, szinte már természetesen terepfutók. Két ellenõrzõ pontot már maguk mögött tudtak. Vékony futónadrágban és félcipõben keltek át a hó tengeren. Voltak helyek, ahol a pontõrök nyomaiban tudtak haladni, de jócskán akadt olyan is, hogy maguknak törték az utat. Megvigasztaltuk õket, hogy a következõ 5 kilométer is szûz havas lesz, s hozzá végtelennek tûnõ hullámvasutazás a fenyvesben. Nem tudtuk lelombozni a kis csapatot és lassan eltûntek az elsõ emelkedõ kanyarjában. Nemsokára újabb terepfutó érkezett. Õ kihagyta a hegy-völgy járást és a patak medret követve inkább került plusz 4 kilométert a következõ, sukorói ellenõrzõ pontig. Tizenegy óra után aztán beindult a nagyüzem. Általában kisebb csoportokban érkeztek a bátor túrázók, akiket az elõzõ napi hófúvásos idõ nem ijesztett el. Neki volt igazuk, a nap szépen sütött, kicsit fagyott, minden szikrázott, képzelni sem lehetett volna jobb téli túra idõt. Voltak idõszakok, amikor kimondott tömeg volt a ponton. Barlang-kút volt a legtávolabbi ellenõrzõ pont, a rajt-célhoz viszonyítva.
A túra különlegessége volt, hogy viszonylagos szabadságot biztosítottunk a résztvevõknek. Volt négy kötelezõ pont. Ezek a Bence-hegy, a Meleg-hegy, Sukoró és a Barlang-kút. A pontokat tetszõleges sorrendben lehetett felkeresni. Volt egy ötödik, úgynevezett bónusz pont is, János-forrás. Aki ezt is érintette, a célban jutalom pudingot kapott. János-forráshoz nem vezet jelzett út, oda csak navigálni lehetett volna. Azonban a térdig érõ hóba taposott csapás, mint autópálya vezetett mindenkit. Eredetileg azt gondoltuk, talán a résztvevõk harmada fogja bevállalni, ezzel szemben több mint 90 %-uk felkereste – de puding mindenkinek jutott! - Ha valaki a 4 kötelezõ pontot érintette, akkor 16 kilométert tett meg, ha a bónuszpontra is elment, így a táv 20 kilométerre növekedett. A szabad útvonalválasztásban azért volt némi csalafintaság. A fõ pontok turista utakon voltak és János-forráshoz is jelzett útról kellett letérni. Így aztán mégis csak leginkább egy kör volt a túra, viszont két irányból lehetett megtenni, Nadap - Bence-hegy vagy Nadap – Meleg-hegy / János-forrás felé. Szintidõ nem volt megadva, egy kötöttség volt, hogy az ellenõrzõ pontok egységesen délután négykor zártak. Rajtolni fél nyolctól lehetett és a cél szinte a végtelenségig nyitva volt.
Bence-hegyen csokival, Sukorón forró teával vártuk a megfáradtakat. Nálunk Barlang-kútnál kis édesség és lélekmelegítõ oldotta az amúgy sem feszült hangulatot. A célban a túrákon szokásos zsíros és lekváros kenyér ellátmányon kívül, forró tea, forralt bor biztosította az energia utánpótlást, és a már említett bónusz vaniliás-csokis-tejszínhabos puding. Lehetõség volt becsület kasszás kávégép használatára és szalonnasütésre is. Természetesen az emléklap és az egyedi emlékkitûzõ sem maradhatott el.
Jöttek túrázók a környékbõl, a fõvárosból, a Pilisbõl, Veszprémbõl, Tatabányáról, Gyõrbõl és még számos helyrõl. Végtére 115 vállalkozó kedvû ember járta be a Velencei-hegység egy részét ezen az elsõ alkalommal rendezett téli túrán. János-forrást, több mint százan keresték fel, így minden félelmükkel ellentétben Imiék sem unatkoztak. A szabad útvonalválasztás ellenére senki sem veszett el. Igaz, ez a kitaposott ösvények miatt szinte lehetetlen is lett volna. A célban egész este égett a tábortûz, sült a szalonna, folyt az anekdotázás, valamint Zoli és gitárja révén az éneklés. Emiatt külön köszönet Nadap „mûértõ” és türelmes lakóinak.
Aki részt vett ezen a túrán, azt hiszem kivétel nélkül jó emlékkel tért haza és eljön a Pázmándi TOPorgók által július 6-7-én megrendezésre kerülõ immár hagyományos Éjszakai TOPorgóra is. Végezetül, de nem utolsó sorban szeretnének a rendezõk köszönetet mondani mindenkinek, aki jelenlétével megtisztelt bennünket ezen a kivételes napon. Marika és Zoli a Bence-hegyrõl a csokik urai. Bözse és Bandi Sukoróról a tea májszterek. Enikõ és Attila Barlang-kút hangulat felelõsei. Judit, Csabi és Attila, akik kitartottak a nem éppen meleg Meleg-hegyen. Vencus, Imi és Csabi, akik illegalitásba vonultak János-forrásnál. Valamint Heni, Judit, Marika és Csabi, akik a rajt-célban igyekeztek úrrá lenni önmagukon.
A túrán készült fotók megtekinthetõk a Pázmándi TOPorgó hivatalos honlapján, a következõ címen : http://pazmanditoporgo.hu
|
