Túrabeszámolók


Téli sóút

CucusTúra éve: 20132013.02.04 02:01:45

Téli sóút 33 km Tápiószele.


"Ember küzdj és bízva bízzál"


Reggel 3-kor csörög a vekker, gyors készülõdés mert 4-kor indul a busz.  Lovat váltok, vasparipára szállok majd 2 átszállás után telve jókedvvel megérkezek Tápiószelére. Az állomáson már vár a lányom, Õ az ellenkezõ irányból érkezett. Ölelés, puszi és indulunk a Mûvelõdési házhoz. Egész úton esett, most sincs ez másként. Napok óta lesem az elõrejelzéseket, csak délutánra ígért 2-3 mm csapadékot. Háááát...ezt jól benézték.


A rajtnál kedves a fogadtatás, gyors papírmunka és már indulhatunk is.


Az esõ egyre szorgalmasabban esik, ahogy kiérünk a házak közül látjuk a szomorú valóságot. Itt sárdagasztás esete forog fenn. Nem szegi kedvünket a rossz idõ, tempósan haladunk. Nem kell besz*rni, jó a cipõ, véd az esõkabát. Gyorsan elérkezünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, pecsét, narancs vételez és uzsgyi tovább.


Egy kicsit elgondolkoztató, amikor meglátunk valakit szembe jönni. Feladta. Átázott, sáros, azt mondja talán majd jövõre. Nem is értjük mi a probléma....egy kicsit esik, igaz van sár is, igaz kezd egy kicsit hülni a levegõ, de mi csak megyünk elõre. Megérkezünk Pokoltanyára. Pecsételés, néhány fénykép és a mûzli szelet eltüntetése a pillanat tört része alatt.


Mesés! Beton út! Nincs sár, igaz az esõ egyre szaporább, de jól haladunk. Viszont amirõl eddig nem szóltam.....a szél. No az rákapcsolt rendesen és ezzel egy idõben jeges esõ kezdett esni. Mint a penge, úgy vágódott az arcunkba. A táj....fogalmam sincs, hogy milyen. Mélyen az arcunkba húzzuk a kapucnit, leszegjük a fejünket és baktatunk. Gyermeki örömmel várunk minden fát, bokrot, még az út széli nádast is, mert valamicskét felfog a süvöltõ jeges szélbõl. A nadrágom a kabát és a kamásli közötti részen habzik. Mi van? Nem most van a nagymosás ideje!


Végre feltûnik a következõ ellenõrzõpont. Sátor, jó illatok, kedves fogadtatás. Nagyon jó ötlet a sült szalonna és a hagymás zsíros kenyér. Tömjük magunkba, mintha kötelezõ lenne. Utána a finom forró tea. Egyszerûen mesés. Egy kis sztorizgatás után a szíves vendéglátást nem vesszük komolyan és tovább indulunk.


Ó, mily meglepõ, ismét földút. És sár. Az út két oldala mûvelt terület így a gépek jól összevágták az utat munkájuk során. A szakadó esõ hatalmas tócsákban, kis tavacskákban. És még azt merik mondani, hogy Finnország az ezer tó országa! Hááááát nagy tévedés! Itt a lábunk alatt van. Egy idõ után fölöslegessé válik a pocsolyák kerülgetése. Csak azt kell eldönteni, hogy a nagyonnagy, a kicsit kisebb, vagy a kisebb pocsolyán akarunk-e átgázolni. Vissza a gyerekkorba: csúszunk, mászunk.


Végeláthatatlan az út és vele együtt a sár. De jó a hangulat. Szalonnázás közben ismerkedtünk meg Andival és Fruzsival azóta együtt tapicskolunk. Ha valakinek lankad a lelkesedése, mindig jön egy-két jó ötlet. Elérünk az útszéli kereszthez, fényképezzük Máriácskát. Hoppá! Gubanc van. A jobb cipõmben furcsa ismertlen érzés. Kezd átnedvesedni. Hiába a kamásli, a nadrágom mint az ereszcsatorna vezeti a vizet a cipõmbe.Néhány méter után kiteszi a táblát a bal cipõm is. Megtelt! És hol lehet az utolsó ellenörzõpont? Civilizáció!!!! A távolban látni vélünk néhány házat. És tényleg, egyre biztosabb, hogy kijutunk a sártengerbõl.


Itt is kedves a fogadtatás, finom a banános túrórudi. Csak az árnyékolja be a jókedvünket, hogy még kb.3 km-t sárban kell megtenni. Andi diktálja az iramot, árkon, bokron, vasúti töltés mellett cuppogunk tovább. Végre feltûnik az itinerben beígért majorság és vele együtt a betonút.


Látjuk a várost, az úton rohanó autókat, a felüljárót, a víztornyot és az állomást. Megérkeztünk.


Kedves a fogadtatás, kellemes és jólesõ a meleg, finom a forralt bor és a virsli. Gyorsan eszünk, egy kicsit rendbehozzuk magunkat és megyünk,  mert indul a vonat.


Köszönet mindenért:  hibátlan szervezés, kedves pontõrök, jó itiner, finom kaja.


Kellemes meleg a fülke a vonaton, pihenek , visszagondolok a sóútra és eszembe jutnak Lipák Pista szavai: Hazaérsz, veszel egy forró fürdõt, száraz ruhát, eszel pár falatot és elkezded tervezni a következõ túrát.


Igen, így igaz. Találkozunk a következõ túrán.