Túrabeszámolók


5 Beskydských Vrcholu - 5BV - Öt Hegycsúcs a Beszkidekben

vaddinoTúra éve: 20092013.02.11 12:25:25

5BV-5 Beskydských Vrhcolu


 


Az egész ezzel a videóval kezdõdött:


http://www.youtube.com/watch?v=09EmWA8F0Yo&feature=player_embedded


 


A rendezvénnyel kapcsolatos elsõ információk a még a Vasas Maratonon jutottak a fülembe,Szilágyi Anita jóvoltából.Akkor õ annyit mondott,hogy a táv 120 és 150 km között van,a szint 4000 m,5 csúcsot kell felkeresni szabadon választot útvonalon.Két éjszaka egy nap,két fõs csapat,és hogy elküldi a túra honlapjának a linkjét.


Hétfõn néztem meg a videót,és azonnal bekattant valami.Mivel a honlap(http://5bv.cz/) 100%-ban cseh nyelvû,ezért okozott némi nehézséget a szabályzat megértése,de ki lett bogarászva.Kiderült többek között,hogy GPS-t csak adatrögzítésre lehet használni,ellenkezõ esetben kizárnak.Maradt a térkép.


 


Péntek reggel 9:15-Keleti Pályaudvar-a Hungária EC késve indul,ezzel veszélybe kerül a B?eclavi csatlakozásunk.Csak semmi para.Elindultunk,az úton végül minden flottul ment,bevárt a csatlakozás is,és további két átszállással megérkeztünk Hnojníkba.Mivel a rajthoz busz csak 7 –kor indult,ezért gyalog vágtunk neki a kemény 2,5 km-nek,6-8 fiatal nyomában,akikkel vélhetõen egy volt az úticélunk.


 


Mire kiértünk Komorní Lhotkába,már olyan sötét volt mint a kútban.Az út szélén eligazítótábla:regisztráció balra,parkoló jobbra.Balra be a kapun.Elég tanácstalan hatást kelthettünk mert rövidesen oda is jött egy látszólag rendezõ hölgy,és csehül beszélgetést kezdeményezett.Elvezetett minket egy ’bódéhoz’,ahol a regisztráció zajlott,itt már beszéltek angolul is,így minden ment,mint a karikacsapás.Aláírásunkkal igazoltuk,hogy ismerjük és tudomásul vesszük a szabályzat minden pontját,neveztünk,majd egy másik bodega következett,ahol felvették az adatainkat,kaptunk karszalagot,amire ráírták a csapat sorszámát,és pólót is,meg egy bónt,amit a helyi étteremben válthattunk be,a rajta lévõ felirat tanulsága szerint gulyásra.Viszont érdekes módon csak szombat estig lehetett beváltani,és mi terveink szerint vasárnap reggel szándékoztunk beérni.Tehát ehetsz,de nem a célban…(?)


Ezekután szötytünk-motytunk,átöltöztünk,pakolásztunk,én eléggé ideges voltam,hogy mégis mi lesz itt velünk 314 cseh csapat között.Lecsúszott egy kávé,aztán elmentünk vacsorázni.


 


Közben véget ért a regisztráció,és fél tízkor elõkerült egy úr,aki vagy fél órán át szónokolt egy színpadon,miközben a mellette lévõ kivetítõn néha kiírtak valamit.Nyilván nagyon fontos dolgokat mondott,mert mindenki feszülten figyelt,néha röhögtek egy sort.Én pedig néztem bután.Ekkor megjelent ismét az a hölgy,aki már korábban regisztrált minket,mivel feltételezte,hogy nem értjük teljesen amit az úr mond csehül.Elmondta az alapokat angolul,mi pedig bólogattunk okosan,és néha belekérdeztünk.


 


Itt ejtenék néhány szót a rendezvény jellegérõl.Tehát van 5 csúcs a Moravskoslezské Beskydy nevû hegységben,(a Morva-Sziléziai Beszkidek) bárhol.Tényleg bárhol.Ezeknek nemhogy a hollétérõl,de a nevérõl sem tudsz a rajt pillanatáig az égvilágon semmit.Akkor közlik ugyanis az elsõ,de csakis az elsõ csúcs nevét.De ez nem is az elsõ csúcs volt,sokkal inkább a nuladik.Ide egy zsetont kellett felvinni,amin szerepelt a csapatod rajtszáma.Ennek látszólag nem volt az égvilágon semmi értelme.Nem is jöttünk rá,késõbb sem,hogy ez mért volt jó. És az 5 csúcs csak ezután következett.Ez amolyan bónusz,grátisz,csakhogy tuti meglegyen a 4000 m szintemelkedés…A csapat két fõbõl kell állnia,és semmilyen körülmények között nem szabad elhagyni egymást,Ha a társad lesérül,vele maradsz,segíted amiben csak tudod,és értesíted a rendezõket.A pontokon csak akkor érvényes az áthaladásod,ha átadod az igazolólapodat a pontszemélyzetnek,és a karszalagjaitokkal igazoljátok magatokat.Az útvonalon sehol nincs semmi szolgáltatás.A legvédettebb hely,ami azért többször elõfordult,az a buszmegálló.A pontok szabad ég alatt vannak,az adott hegy legtetején.Errefelé 1200 felett nem nagyon van erdõ a csúcsokon,elég kopárak és kitettek.Hát dióhéjban ennyi.


22 óra elõtt pár perccel a színpad elejére kipakoltak 315 borítékot,mindegyikben benne volt az igazolólap,egy laminált(!) lap,rajta vészhelyzet esetén hasznos információkkal(csehül)és a zseton,rajta a csapat rajtszámával.A színpad elé felsorakozott minden csapatból egy-egy fõ,és mereven a projektor által kivetített visszaszámlálóra figyelt.10-tõl már mindenki hangosan számolt vissza.Amikor 00:00-t mutatott,mindenki megindult a színpad felé,a borítékjáért.Szóval megverekedtem a saját igazolólapunkért...=)Ezzel egy idõben megjelent a kivetítõn az elsõ csúcs neve:Kycera.


Nem kis csatározás árán meglett a 310-es boríték,tipli vissza Anitához,térkép elõ,és akkor keressük meg azt a csúcsot.Szerencsére segítõnk itt sem hagyott cserben,és azt azért közölte velünk,hogy nincs mesze a csúcs a rajttól.Meg is lett hamar.De mindegy is volt,mehettünk akár a tömeg után is nyugodtan.Sok szerencsét és jó utat kívántak,mi pedig nekivágtunk.


Szinte kígyózott a sor az úton,ahogy a mezõny kifelé tartott a faluból.Lámpák füzére elõttünk,s mögöttünk.Elõzgetünk,keressük a helyünket a sorban,majd a falut elhagyva direktúton,toronyiránt a hegyet vesszük célba.Itt nem nagyon marad más,csak a libasor.Félhalott fenyvesben,ösvény nélkül kapaszkodunk felfelé szinte fától fáig,és hamarosan meg is érkezünk a csúcsra,ahol perselybe dobjuk a zsetont,és egy fára függesztett papírlapon ott a következõ csúcs neve:


-Malchor-1219 m.


No akkor csüccs le a fa tövébe,térkép elõ,böngésszünk.Anita odahajol,rábök,és lám,meg is van a csúcs.Nagyon mókás volt ahogy mindenki fejlámpával a térképe fölé görnyedt,és kereste a következõ csúcsot.Egy másik résztvevõ úrral egyeztetünk,és indulás.Jelzetlen úton rombolunk lefelé a kék jelzésig,késõbb meg már piros is van,meg erdei ház,aztán csak kék,és hosszú-hosszú lejtõ.Ennek az alján vár a falu és a mûút.Megérkeztünk Morávka községbe,innen tovább aszfaltszaggatás következett,körülbelül egy órán keresztül Pražmo és Krásná települések érintésével a sárga jelzésig,amin mászni kezdtünk felfelé.720 méter szint várt ránk,az út kitartóan oldalazott felfelé a hegyre a lábunk alatt,lassan ritkult az erdõ,és az emelkedõ is enyhült.Elhagytuk a jelzet utat,és áfonyásban ténferegtünk tovább,majd hamarosan meg is érkeztünk a Malchor 1219 méteres csúcsára.Hajnal 2:32 volt.A pontszemélyzet nem kis derültségétõl kísérve elvetettem magam az áfonyásban,-baromi kényelmes volt-bár a gatyám lehet nem így gondolta.A pontõrök vigyorogva elõvillantottak egy papírlapot,amin a következõ csúcs neve szerepelt:


 


-Smrk-1276 m.


 Hát ez nem volt közel,azt sejteni lehetett.Próbáltunk olyan utat találni,ami települést is érint,és elkerüli a velünk szemben tornyosuló Lysa Hora 1323 méteres csúcsát.Mellesleg ez a hegység legmagasabb pontja.Sajnos nem úgy tûnt,hogy megússzuk,ígyhát nekivágtunk.Ám amikor utunk épp felfelé szándékozott kanyarodni,kiderült,hogy az általunk választott piros út,ami érinti Ostravice községet,a Lysa Horát nem.Zsíír.Ellenben borzasztó köves,zergéknek való úton ereszkedtünk le a faluba,ahova hamarosan meg is érkeztünk.Sajnos a lényeget,(bolt/kocsma/étterem) tehát amiért érdemes falvakba járni ezen a túrán,nem lehetett kihasználni,mert minden zárva volt-szombat hajnal négykor ez érthetõ...


Továbbindultunk,a falu szélén az emelkedõ elõtt leültünk falatozni,szépen hagytak is el bennünket a többnyire kétfõs társaságok.Irgalmatlan hideg volt,de enni meg kellett.Rövidesen meg is indultunk,innentöbb mint 850 méter szintkülönbség vátrt ránk a csúcsig.Hamarosan már nem is emlékeztem arra,hogy valaha fáztam volna...Szerpentin.Aztán egy idõ után már nem nagyon volt szép járható út,csak oldalaztunk a köveken,néha egy-egy vízátfolyással tûzdelt ösvényen.Volt egy forrás,itt ittunk és mosakodtunk.Majd egyszer csak eljött a nyereg.Innen már szint nem nagyon volt,csak el kellett sétálni a csúcsra,ahol természetesen megint nem volt egybefüggö erdõ,csak a szél,és a hajnali pára.Háromnegyed hét lett közben.


A papíron a következõ nevet olvastuk:


-Vel'ky Polom,1067 m  


Elég hosszasan kereshettük,mert a pontõr lány a segítségünkre sietett.Nem volt közel.Sõt,határozottan iszonyú messze volt,a csúcson meg iszonyú hideg.Szedtük is a sátorfánkat,mielõbb fák közé volt tanácsos érni,mert ott a szél annyira nem harap.Ahogy haladtunk lefelé,sokan jöttek szembe,mert azon az úton jöttek fel,amit mi az elõzõ csúcs után nem követtünk,mert nem érintett falut.Lefelé,vagy egy órán keresztül folyamatosan.Végül elértük az aszfaltot,majd egy víztározót is.Eddig minden rendben volt.A gondok itt kezdõdtek.Esni kezdett.de nem olyan nyári zápor jelleggel,hanem nagyon.És nem tûnt elállós esõnek.Nem volt mit tenni,esõkabát fel,és hajrá.Még jó,hogy aszfalton mentünk,így sár nem lett rögtön.Sokáig ezen az aszfalton battyogtunk,közben alig-alig láttunk embert,messze mögöttünk volt csupán egy páros.Nagyon eláztunk.Csupán egy kulcsosház tornácára tudtunk bemenekülni,itt eszegettünk egy kicsit,és örültünk,hogy nem esik a fejünkre az esõ.


Közben sokan elhagytak,hamarosan utánnuk eredtünk.Anita is meglépett kicsit,és tovább molyoltam a tornácon.Utolértem és leszólítottam egy párost,kíváncsi voltam,hogy mire számíthatunk az esõ ügyében.Szerencsére helyiek voltak,a srác azt mondta,nem szokott hosszasan esni így októberben,és úgy hiszi,hogy estig el is fog állni.Az idõjárásjelentés szerint pedig csak néha és néhol lesz esõ,csak az volt a baj,hogy mi néha és néhol voltunk...Rendkívül segítõkész volt,kérdezte hogy hol a társam,meg hogy van e térképem,kajám,innivalóm.Felajánlotta,hogy ha betalálunk valami fedett helyet,ad csokit,ha kérek.Egészen megilletõdtem.De épp ezelõtt kajáltam,így nem voltam se éhes,se semmi,csak iszonyatosan fáztam,bõrig voltam ázva.Megköszöntem mindent nekik,és mivel lassabbak voltak,Anita meg elhúzott kicsit,sok sikert és jó utat kívántam nekik,majd elkocogtam tõlük.


Hamarosan felértünk egy épülõ szállodához,kocsma semmi,pedig a térkép jelölte.Sebaj,nyomás tovább.Késõbb lett valami tábla,hogy 10.5 km a nekünk kellõ hegy.Hullámvasutaztunk sokáig a cseh-szlovák határon,a határsávban,piros jelzésen.Még akár szép is lehetett volna,de még mindig esett kicsit,és kilátás sem volt semmi.egy óra múlva még mindig 8.5 km-t mutatott a tábla.Aztán már csak 3.5-et,újabb egy óra múlva.Néha jött egy-egy piros sapis határkõ,egy-egy sáros vízátfolyás,de semmi egyéb.El lett valahol rontva,mert kikerültük délrõl a Vel'ký Polomot,szlovákián keresztül,aztán majdnem elmentünk rossz irányba,áááá,elég követhetetlen volt.Végül csak meglett a csúcs,csaknem 8 órányi talpalás után.És elállt az esõ.Viszont bõrig voltunk ázva,és hideg is volt.De itt nem volt kopár a csúcs.Azon méláztam,hogy bírják a pontõrök egy helyben ácsorogva.Volt ugyan sátruk,de a folyamatos átmenõforgalom tiszteletére kinn ácsorogtak kitartóan.A következõ csúcs neve is ott virított a papíron:


-Suchy(u Komorní Lhotka),628 m


Ez már otthon volt.A célt jelentõ falu fölött.De még mindig elérhetetlennek tûnõ távolságban.Indulni kellett.Végre emberi idõben értünk be egy faluba,a térkép szerint volt egy étterem.Ez tartotta bennem a lelket.Egy kellemes lejtõn értük el Horní Lomná-t,és vele együtt az éttermet,chata-t,vagy hogyishívjákot.Ez életmentõ volt.Meleg volt,és fedett helyen voltunk 18 óra után.Ez nem olyan hosszú idõ,de közben majd 5 órán át áztunk.Nekivetkõztünk,és fokhagymaleves+sültkrumpli került az asztalra.VAgy egy órán keresztül lézengtünk.Zoknicsere,pulóver a radiátoron szárad,családias hangulat uralkodott,kedves vendéglátásban volt részünk.Nem is értettük,a csehek hogy bírják legalább egy ilyen pihenõ nélkül.A kegrosszabb a vizes cipõbe való visszalépés volt,de ezt is túléltük.Indulás tovább,az úton most is haladt pár csapat a szétszóródott mezõnybõl.Elhagytunk még egy kocsmát,majd a falut is,és nemsokára nekimentünk a hegynek.Elég sokat kapaszkodtunk,szép kilátás volt a derékig párában álló hegyekre.Jelzésváltás,majd még egy elágazás,és kellemesen ránksötétedett.Lámpa elõ,fénykardozhatunk az ultrapárás levegõben.Hullámvasúton haladtunk elég sokáig,közben jelelentõsen becsoffadtam,Anita nem kis bosszúságára.Többször hátraszólt,biztos amikor felfedezte,hogy cikk-cakban botorkálok,hogy 'Alszol?'Ilyenkor magamhoz tértem kissé,hogy aztán pár perc múlva újra lemaradjak,és folytassam tovább a szlalomozást faltól-falig.Elérkeztünk végre valahára arra a pontra,ahonnan jobban kellett figyelni az útra,mert a csúcsot jelzetlen dózerúton kellett megközelíteni,ami egy elõre láthatólag jelzetlen csúcsról ágazott el jobbra le(!).Ja,és egyre sûrûbb lett a köd.Haladtunk elõre,egy páros szerencsétlenkedett elõttünk,majd mögöttünk,és egyszer csak szembe is jöttek,és azt mondták,hogy rossz felé megyünk,mert a hátunk mögött van a csúcs...Tehát eltévelyedtünk kissé,és a nyomukba eredtünk,felfelé valami hegyre,ami félig már a hátunk megett volt,és mi már megkerültük alulról.Oooops.Másztunk felfelé vagy 120 szintet,És felértünk valahova,aminek határozottan csúcsjellege volt.Aztán le a másik oldalon.Anitával az iránymeneten tanakodtunk,de akkora köd volt,hogy reménytelennek tûnt.Beleszaladtunk egy nagyobb csapatba,elõkerült egy-két GPS is,de nem sokáig,elvégre tilos volt használni.Hosszas tanácskozás után a csapat megindult felfelé.Mi utánuk.A hegyoldalban megálltak,és tájoltak.A marhák gondoltam,tejködben iránymenetben,az azért kicsit durva.Belõtték a csúcsot,és (mint késõbb kiderült) határozottan elindultak rossz irányba.Szétszóródtunk az erdõben,mert volt akinek ez a megoldás nem jött be annyira,nekem is csak a határozottságuk volt megnyerõ.Határozottan tudták,hogy nem tudták merre mennek.Ereszjedtünk lefel a fák között,ösvénynek nyoma sem volt.Jött jobbról egy páros,akik azt állították még határozottabban,hogy tudják az utat,így nem volt többé kérdés,kivel tartunk.No õk tudták is.Nemsokára el is értük a pontot,ami nem is hegyen volt,hanem egy nagyobb hegy oldalában egy kicsi kiszögellés talán.Itt tûz is égett,a fán pedig viritott a papíron a név,ami elborzasztott:


-Travný,1203 m


Mindenki feladta aki körülöttünk volt.Meg sem lepõdtek,teljesen határozottan a cél felé vették az irányt.Ennek a csúcsnak köze sem volt a célhoz.Pont az ellenkezõ irányban volt,mintegy 15 km és minimum 800 szint választott el tõle.Csak oda.Egy helyi srác mondta,hogy körülbelül 35 km-bõl ki lehet hozni.Meg is lehet csinálni,csak nagyon sietni kell.8 és fél óránk volt rá.Nem fordult meg a fejemben a feladásnak a gondolata sem,egészen eddig.23:30 volt,és mi nekivágtunk.Szaggattunk az erdészeti úton,amerre a jelzést sejtettük.Nagysokára oda is értünk,de onnan nem volt már tovább.Esélyét sem láttuk,értelmét sem.Felfelé én voltam jobb,lefelé Anita.Sehogy sem jó.Nehéz dolog a csapatverseny.


És akkor nem délnek,a hegyek felé,hanem északra,a lejtõs úton a falu felé vettük az irányt.Kimondhatatlanul szar érzés volt,és ezt mindenki tudja,aki már adott fel túrát.Én nem szoktam meg ezt az érzést.Évõdtem,szaggattam magam,kerestem a megoldást,de az csak nem akart jelentkezni.Majd jövõre.Jövõre visszajövök,és bosszút állok a Travnýn,amiért ott tornyosul,amiért megmászatlan maradt.Egyedül elmehettem volna,de úgy érvénytelen.Csak a lelki üdvöm lett volna meg,de az így is meglesz,csak várni kell kicsit rá.A faluban még utolértünk egy párost,õk már csak vonszolták magukat.A kapun belépve leszólított egy rendezõ,de mondtam neki,hogy nem értünk csehül.Visszakérdezett hogy angolul?magyarok?és berontott a célhelységbe,elkiáltva magát,hogy megjött a magyar csapat!Tapssal fogadtak.Meg teával,és gratulációval.


Velünk egy idõben ért be két pasas,nekik három órára volt szükségük,csak hogy a Travnýról visszatérjenek,és összesen 8 óra alatt értek be azon a szakaszon,amire nekünk sem volt több idõnk.Õk lettek nem mellesleg a profi kategória 6. helyezettjei.Mi összesítettben a 40. helyet hoztuk el,ami ennyi csapat közül szépnek tekinthetõ.315 csapatból 16-nak sikerült mind az öt csúcsot felkeresni.Ez durván 5%.


 


Fürdés,és alvás következett.


Reggel 8 kor keltünk,megköszöntünk a rendezõknek,és elindultunk a vasúthoz sétálva.Alig értünk ki a faluból,egy rendezõi autó állt meg mellettünk,és kivittek az állomásra.Azt mondták,hoztak valami ajándékot.A vasútállomáson átadtak egy üveg plakettet,ami valószínûleg csak akkor illetett volna meg minket,ha helyezést érünk el.Oklevelet is írtak ,mindkettõnknek.Azzal indokolták mindezt,hogy mi voltunk a túra hét éves történetében az elsõ magyar résztvevõk,és ezzel szándékoztak kedveskedni nekünk.Csináltak még néhány képet rólunk,majd elbúcsúztunk.Zökkenõmentes hazaút következett.


 


Jövõre visszamegyek,az biztos,és újra elindulok.A tanulság annyi,hogy amire a csehek azt mondják,hogy extrém,az valóban az.Ez egy túlélõtúra volt a javából.De tetszett,és itt is meg kell köszönni nekik a rendezést.Köszönjük!


 


vaddino