Barcika 50
Elõhang.
16 óra, Keleti. Avas InterCity. Zakatolás, kitérõ. Egyre sötétebb, neonfény. Majdnem alszom. Miskolc. Elnézést, melyik busszal lehet... Ugrás az ajtóhoz, majd Búza tér. Forró csoki... Habbal? Persze. Egy diákot Barcikára. Bõrvédõs csukló, a csomagoknak jó... Végállomás! Sötét, lakótelep, jelzés egy se (piroson kéne menni). Térkép elõ, balra le. Elnézést, a kollégium... Csöngessen a hátsó ajtón! Jó helyen...? Inkább egyedül. Ágyazás, fürdés, alvás. Kopognak. Groba, Szepó, Attila, BHG. Aludjunk már. Ébresztõ, nem az enyém, háromszor. Öltözés, 4 réteg... Kulcsot a portán... Itt vágjunk át... (de nagy a sporttelep). 7 óra, indulni kéne...
Mikor megérkezik VadMalac is, ráiratom a rajtidõt (7.25) a lapra, aztán gyerünk. Az ajtón is nehezen jutok ki, mert a sver által kölcsönadott túrabotok kezelésében még nem vagyok teljesen jártas, VM inkább távolabb áll. Sárga sáv -hopp, megvagy!- kis városnézés, te kutya, mész vissza (még jó hogy van nálam bot), itt egy ABC! (elemet kell vennem, a botot fogd már meg addig) D***cell ultra, tán kitart a két garnitúra... Szekérúton, ki a városból, föl, föl, a bot egyre jobban segít... Túratörténet, tavaly itt kellett lemenni... Balra a sárga úton, gyönyörû szálerdõ, már a nap is látszik.. Pont, sátor, bélyegzõ, tovább.
Kék kereszten, szerpentinezve, kispistázók (vagy 30 métert), még jó hogy BHG kitaposta elõttünk a rendes utat. Kis kocogás lefelé, Bánhorváti... ez már a falu?... Kis kitérõ, helyesbítés, ki a fõútra (inkább az úton, a járda csúszik!) Balra kocsma, nemdohányzó, csak ketten cigiznek bent... Bélyegzõ, tovább. (Már majdnem megvan a négyes átlag)
Szántóföld, szép hegyek, nyugalom, sehol senki... Vakít a hó, szikrázik... Be az erdõbe, egyre meredekebben... Csak jó ez a bot... Sziklák, sziklák mindenütt... Damassa-szakadék... Fölmegyünk a tetejére, innen már nem lesz ilyen durva... tovább, egyre lassulok, tempót kell tartani VMmel, még mindig nincs négyes átlag, még jó, hogy 14 óra a szintidõ. Kis erdészház, füst (tûz alig), kis beszélgetés, a pontõröknek is tetszik... Igazítás, cipõkötés, körtelé, tovább.
Telefon a húgaimnak (ma 18 évesek), elestél már? á, dehogy, nem csúszik, csak nagy a hó. Aztán 5 percen belül kétszer elvágódok. Baj nincs, csak havas lettem, de menet közben hõt termelek, nem érzek semmit. Nyílt terep, körben hegyek mindenütt, szemben a Szoros, de elõbb jobbra át a hídon, kocsmázás, két ismerõs. A kocsmaudvaron csak egy vízdíjbeszedõ, de aztán megjön a Gazda is, kinyit, bélyegzõt elõ (Uppony), langyos kóla (van hideg is!) majd neki a Szorosnak, ilyet még nem láttam (az aszfalt tiszta hó, a fákon is vastagon) jó a tempó, elõzünk is, hol lehet a pont itinerolvasás, a buszmegállónál jobbra, a rózsaszín ház (az ámbitusos mellett). Kerítésen molinó, bemegyünk (bot kinnmarad), balra be a konyhába, meleg, hagymaillat, asztal, pad, ismerõsök. te az ötvenen? nehogy már kiszállj! Mentek tovább? Van busz ötkor. Mi megyünk a hatvanötön. Zsíros kenyér, tea, kettõ is. Csokit kaptatok? Tejcsokis B****on-szelet, étcsokis jobb lenne, na de... VM elszelel, fel a fennsík felé, egyedül maradok. Húsz perc elég volt, idõm sok van, tovább.
Mûút, hosszú, egyedül... miért nem tudtok kikerülni, he? nem látjátok, hogy nincs padka? Végre fenn a nyeregben, itt kell jobbra. Fel az erdészházig, hó alig, inkább jég meg fagyott sár... Hova, merre? Hopp, egy szalag, gyerünk... Lejárt út (fagyilkosoké, persze szombaton otthon, a melegben, nem baj, csend van, halálos. Nincs szél, nincs madárhang, sem autóké. Irtások, erdõk, majd ugyanez fordítva. Nem tudom a tempót, egyedül nehéz. Aztán jön a sárga balról... már itt vagyok? csodás. szalag minden elágazásnál, kék, elüt a háttértõl... meglátom a mûutat, egy jobbkanyart nem veszem be, tíz percig keresem a folytatást a túloldalon... leülni nem lehet, nincs hová... Megvan az út, bent pont, de zsírkréta nincs, csak két betû, egy lélek sehol... Tovább...
Fel a Nyír-völgybe, olyan, mint a szobakerékpár, csak mozog a lábam, semmit nem látok a tájból, vagy ha igen, orra bukom. Fenn a gerincen, néhány lábnyom, mind balra, így én is követem. hét kilométer, egyre sötétebb, kilométerenként mélypont, magamban beszélek, keréknyomot hallucinálok, de nincs ott sewmmi, csak néhány lábnyom, azt hiszem a nyereg jön, de még csak a villanyvezeték, tovább, tovább, megállok körtelét inni, ha jön egy farakás, leülök pihenni, de az sem, nem tudom, hol járok, csak ösvény, egyik dombról a másikra, lábnyomok balról, itt a Lófar-nyereg! még mindig van négy kilométer. lámpát elõ, de nem segít, így is tántorgok, mint egy részeg, inkább elrakom, világos a hó... órát nem nézek, majd csak ott fönn, nem, inkább a következõn... már egy órája, most már ott kell lennem... Barcika fényei, messze lenn, de tudom, hosszú a város... a tetõ kopasz lesz, talán az ott... nem, még erre is fel kell menni, ott anyílt terep, de még mindig semmi, már biztos elhagytam, nem igaz, egy papírt nem bírtak kirakni, ott fönn nézek térképet, ott egy szikla, oda leülök, mondom hangosan, de nem szikla, sátor, itt a pont, meddig? háromig... 8 kilométer, 3 óra... Itt balra? Köszi, Tovább...
Parkerdõ, egyre több lábnyom, egyre meredekebb, nem esek el, lenn vagyok, itinerolvasás, az erdõ mellett, ki a mûútra, be a városba, itt már jártam, buszok, sportpálya, itt merre? jobbra, be az ajtón, csókolom, megjöttem, tessék, itt a díjazás, beszélgetnék, de nincs kedvük, zsíros kenyér, tea, kettpõ is, van még, de elég... 12:45.
Utóhang
Krémes, vagy rigójancsi kellene, de nincs semmi, bolt, B**i csoki, szállás, rendezve van? persze, fürdés, csomagolás, alvás, háromkor a többiek, de csak egy percre ébredek, alszom tovább, helyijárat, mikrobusz, 15 fõ, reggel hatkor, közvetlen vonat, Gödöllõn átszállás, késik negyedórát, cipekedés haza, leves, tészta, alvás, Peták. |
