Lõvérek 40
Már hetekkel korábban kinéztem ezt a túrát magamnak, hiszen gyerekkoromban sokszor voltam Sopronban és a Lõvér uszodában tanulgattam úszni, de azóta sem jártam arra.
Vlaszij persze rögtön lestoppolta az anyósülést, mert bár kritizálja a vezetési tudásom, de szeret ott kényelmesen ülni és hazafelé horkolni :P:P:P Csatlakozott még cejas és Vándorköszörûs, így négyesben indultunk hajnali 5 után pár perccel….
Útközben kapok egy májkrémes zsömlét Vlaszijtól, mert éhes vagyok, de kajám az nincs. Háromnegyed 8 körül nevezünk be a túrára, Vándorköszörûs futva, hárman pedig gyalogosan indulunk neki. A kertvárosi részeken és kertek között és egy rövid erdei szakasz után hamar elértünk az elsõ pontra, Ágfalvára az Öreg kocsmába. Ez nekem rövidebbnek tûnt, mint 6,6 km; lehet, hogy csak azért mert a túra eleje :) Egy boltot keresek és rövidesen meg is találom, ahol veszek egy lekváros péksütit és egy pogácsát. Ez utóbbit elrakom tartalékba.
Innen egy jó hosszú szakasznak vágunk neki egészen a határsávon lévõ Urak asztaláig. Most olvastam a beszámolókban, hogy tavaly itt hóvihar fogadta a túrázókat, most az idõ kellemes, csak makacs köd borítja az egész hegységet, esélyünk sincs semmi kilátásra egész nap, pedig jópár kilátót érint a túra :( Az erdõ hangulata viszont egészen megkapó, hosszú szakaszokon csak hárman bandukolunk, hiszen a rövidebb távok nem erre vezetnek és a ködben van valami meseszerû hangulata az erdõnek. A táj változatos is, van bükkerdõ, fenyõ, nyírligetek és néhol alacsony fácskákkal mohás, páfrányos szakaszok. Nagyon tetszik!
A jelek jól követhetõk általában, bár van egy dózerútról letérés ahol nincs jel, csak jó száz méter múlva. Bár ezt is sikerül megoldani, a leírásból kiderül az útvonal. A határon fényképezkedünk, majd indulunk tovább végig a határ mentén egy hosszú egyenes úton ahol a szokatlan jelzéseket figyeljük. Van kék színû bástya, piros és fekete lófej… tiszta sakktábla! Vlaszij hiányolja a királynõ helyett a királylányt :) Elérkezünk a 2. ep-re, a Magas-bércen lévõ kilátóhoz, ahol a kilátás helyett kapunk egy banános ízû csokit, ami kicsit rémisztõnek tûnik, de kipróbáljuk és ehetõ . Pár perc múlva házakat látunk jobbról, de az Ausztria, áll is egy magányos határõr az ösvény mellett kb. 50 m-re. Elég unalmas meló lehet.
Aztán elérjük a piros +-et és lemegyünk Brennbergbányára, ami igazán csalódást okoz nekem. Nagyon siralmas, lepusztult kis utcácskán jutunk le a nevezetes templommal egybeépült kocsmához. Innen felmászunk a Havas-bércre, majd megyünk tovább Görbehalom telep felé. A település határában többen tanakodnak, keressük mi is az utat, de közösen is sikerül elvéteni... Cserébe viszont láthatjuk a különös kinézetû bányász-nyugdíjasotthonok sorát, mivel az aszfalton érünk el a Dr. Fehér Dániel-forráshoz, nem a P+ ösvényén. Itt egy esõházban van a kajapont: margarinos, lekváros és mogyorókrémes kenyerek plusz szörp. Zsíros kenyér nincs, mivel a pontõrök elmesélik, hogy tavaly megfagyott a hóviharban és nem tudták felkenni a kenyerekre.
Továbbindulunk egy emelkedõn, majd egy idõ után szalagozás vezet le egy árokba, ahonnan meredek mászással kapaszkodunk fel az Ultra oldalába. Elég fura név egy hegynek :) Itt teljesen logikátlannak tûnik számunkra a piros sáv útvonalvezetése, elég hektikusan cikázik ide-oda… Rövidesen elérjük a Várhely-kilátót, ahol a banánosnál sokkal rémesebb epres csokit választok :) A hely egy bronz v. vaskori hatalmas földvárról kapta a nevét, amit kétnyelvû szép táblák mutatnak be. Vannak feltárt halomsírok is, Vlaszij be is kukucskál az egyikbe.
Itt pár túrázó összegyûlik és egyszerre indulunk tovább, ami a többieknek szerencse, hiszen elvétik az utat és a fiúk kiabálnak nekik, így még idõben tudnak korrigálni. Egy szép ösvényen emelkedünk a K jelzésen és rövidesen eljutunk a Hét-bükkfa nevû helyre, ahol csak nagyon fiatal fácskákat találunk szorosan egymás mellé ültetve. Innen már a város körüli parkerdõbe jutunk: parkoló, aszfaltozott sétaút vezet a Károly-kilátóhoz … bár mi még teszünk egy rövid kitérõt a TV-toronyhoz, igaz van jelzés és jól látható tábla is „Kilátó” felirattal a másik irányba! :) A kilátó tövében még töprengünk egy kicsit, annyi jel indul tovább, de pár perc és a Lõvér szállónál vagyunk. Innen a zöldövezeti utcákon gyorsan lejutunk az iskolához. Útközben még megcsodáljuk a Villa sort, amit nem véletlenül hívnak így, nagyon szép régi villákat látunk. A célban sok ismerõs, köztük: Ibolya, Bubu és Vándorköszörûs, aki, nem hozott nekünk tortát, bár kértünk, hamár olyan sok idõt kell ránk várnia :P Ettünk zöldséglevest és ittunk teát, és a kitûzõinkkel elinultunk hazafelé.
|
