Reguly Antal emléktúra 22
GPS-el mért távolság: 22,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 360 m.
Pápáról borult idõben indultam el a túrára. Béb elõtt belefutottam a ködbe, s ez a 100-150 m-es látástávolság maradt Zircig. Az elõzõ napok és a z elõrejelzések alapján nem erre készültem. Bajban is voltam az öltözködéssel.
Az egyesületi csapat, közvetlenül elõttem érkezett, s kezdte meg a benevezést. Elég nagynak nézett ki a tömeg, de rövid idõ alatt túlestem a procedúrán. Vissza a kocsihoz, plusz pulóverek le, túrabotok elõ, s nekivágtam a távnak. Egy ideig Zsuzskáékkal beszélgettünk, aki most nem kifejezetten teljesítménytúrázós csapattal volt, másként nem én hagytam volna le õket, hanem fordítva. A neki kényelmes tempónál, nekem már lóg a nyelvem. A városból kiérve, közel sem volt akkora sár, mint amire számítottam. Elég könnyen haladtam. A megmaradt hó és jégfoltok igényeltek nagyobb odafigyelést. Elhagytam egy-két csoportot, s ettõl kezdve jórészt úgy ballagtam, hogy nem láttam túrázót sem elõttem, sem mögöttem. Mire elértem a Cuha keresztezését, amit az idén is kihagytam, mindkét irányba elment egy-egy vonat, így nem kellett rá számítani a következõ 2-3 órában. Ennek megfelelõen nyugodtan tettem meg azt a kétszáz métert a síneken, amivel kiválthattam a Cuha kétszeri és a Csárda-völgy-patak keresztezését. Igazából nem is láttam olyan helyet, ahol ez könnyen megvalósítható lett volna.
Mire elértem a Cuhát, a polár dzsekimre vékony páraréteg rakódott le a ködszitálásból. Sajnos a köd végig megmaradt, így csak egy alkalommal vettem elõ a fényképezõgépet. Az útvonal mentén, néhol már elõ-elõ bújtak a hóvirágok, de még nem az igazi. Ez meg is lepett, hiszen Huszárokelõpuszta és Bakonybél között a Gerence-völgyben már tömegesen virágzik, pedig az biciklis tapasztalatom szerint 5-7 fokkal hidegebb, mint a környéke. Hamarosan elértem Porva-Cseszneket, ahol megkaptam az elsõ pecsétet, s megkezdet a szintgyûjtést is. Az eddigi 8 km-en 10 egész métert sikerült összegyûjtenem, a 360-ból.
A zöld jelzés, egészen a hegytetõig meglepõen könnyen járható, ott az erdõgazdasági gépek által összevágott szakasz elég sáros. A vízmosásról eltûnt a tavalyi jó kis átjáró, de azért nem vészes a keresztezés. Így kilátás nélkül Porváig elég monoton az út, de legalább nem is sáros. A faluban hamar megvan az ellenõrzõ pont, ahol Viktortól kapom a pecsétet, és az információt, hogy csak a hosszú távra több mint kétszázan neveztek. Míg megiszom a kólámat, jót beszélgetünk, elmondunk néhány viccet, s indulás tovább. A Szépalmára vezetõaszfaltút keresztezéséig változatosak az útviszonyok: mezei út, búzavetés széle, és földút. Az aszfaltút keresztezésekor, mivel még nincs levél a fákon látható a jelzés. Az aszfaltról történõ letérésnél, ahol tavaly csak az segített, ha valaki tudta hol van, most három friss kék jelzés is segíti a tájékozódást. A templomnál vettem elõ a fényképezõgépemet, hogy lefotózzam az idén elõször látott kankalint (márka sznobok számára primulát). Számomra meglepetésként, csütörtökön biciklizés közben salátaboglárkát láttam Nagyalásony és Noszlop között, ráadásul legalább egy kilométerre minden erdõtõl.
A falut elhagyva rátértem a Pintér-hegyre vezetõ kaptatóra, ami rendesen megszuszogtat. Ráadásul az útviszonyok is itt a legrosszabbak. Az erdõgazdaság letermeli a fákat, így alaposan összevágták az utakat, s van sár bõven. Ez után az „áldásos” tevékenység után, amikor a fák háromnegyedét kivágják, alighanem át kellene nevezni a parkerdõt parkbozóttá, mert 30-50 évig nem beszélhetünk erdõrõl. Néhány fõs csapat halad elõttem, elég lassan. Simán elmentek a Fiatalító-forráshoz vezetõ jelzés mellett, pedig nagyon ki van jelölve (két tábla az út két oldalán, s vagy 10-15 szalag). Utánuk kiabálok. Nagy nehezen visszafordultak. A forrásnál begyûjtöm az utolsó igazoló pecsétet, s megyek tovább. A város széléig megelõzök két rövid távos csoportot és eseménytelen városi szakaszt követõen beértem a célba. Ettem egy kis zsíros kenyeret, s hazafelé vettem az irányt.
Megközelítõleg sem voltak olyan nehezen járhatók az utak, mint amire számítottam. A ködöt leszámítva az idõ is jó. Végül is egész kellemes kis túrának bizonyult most is. Én azért a tavalyi nyári rendezésnek jobban örültem, mivel biciklivel jöhettem a túrára.
A túra ár/szolgáltatás aránya jó. 1100/1000 Ft-ért fekete-fehér térképvázlatos igazolólapot, kitûzõt és emléklapot kaptunk. Porván 150 forintos italjegy, a Fiatalító-forrásnál nápolyi és szõlõcukor, a célban pedig a megszokott zsíros-, margarinos-, kétféle lekváros kenyér, lila hagyma, vegyes savanyúság és kétféle szörp volt az ellátmány.
|
