Túrabeszámolók


Sárga

ZETúra éve: 20132013.05.06 19:42:06

Gyakorlatilag kilenc,  egyvégtében munkával telt nap után nehezen vettem rá magam, hogy elinduljak - az elsõ vonat(pótlót) ugyan megcéloztam, de esélyem sem lett volna elérni, így aztán itthon megettem a bekészített két szendvics egyikét, és utána vágtam neki a pesti éjszakának :-)

Az Árpád-hídnál lévõ buszvégállomásra este tíz után nem sokkal érkeztem, de a vasúti pénztár már zárva volt, úgyhogy a buszra várók között felfedezett :) kalauznál vettem jegyet - innen már nincs visszaút, menni kell.

Esztergomban még motoszkált bennem a hetvenes táv, de inkább - számítva a napközbeni durva melegre - maradtam ötven km mellett. Ismerõsök a rajtban, úgyhogy picit nehezemre esett nekivágni, de aztán erõt vettem magamon, és elindultam a kellemesen langy éjszakába...

Vörös-keresztig a madarak most is erõsen aktívak voltak a városban - én meg a gondolataimba merülve egy elágazásnál jól bementem egy magánútra, de gyorsan korrigáltam. A ponton picit félreérthetõ volt a "merre tovább" kérdésre a válasz, a GPS szépen mutatta, hogy picit felfelé kell tartani - aztán az utánam érkezõket is sikerült jó útra téríteni :-D

Nemsokára Isti (Jeremcsuk István) és Ebola meg kis csapatuk ért utol, erõs tempóban mentek, jó volt csatlakozni hozzájuk - Isti ugyanis egy vak túrázó, idén túl van a Mátrabérc teljesítésén, most a Sárga 70-nek vágtak neki - felkészülésként a Kinizsi 100-ra. Szinte hihetetlen, vagy inkább megható, hogy mire képes az emberi akarat, ha kellõ segítséget, támogatást kap...

A Barát-kúti erdészháznál a kapu most zárva van - létrán mászunk föl, majd le - Istit két oldalról segítik, aztán Ebola Lordnak, a hûséges kutyájának is segít átjutni a meredek létrán, a végén én zárom a sort. A rövid aszfaltos szakasz után balra fordulva emelkedni kezdünk, aztán be az erdõbe, és némi felfelé után nagyjából szintesbe fordul az utunk a kényelmesnek mondható erdészeti úton.

A Cserepes-ároknál Istiék gyorsan végeznek és indulnak tovább, én frissítek, szusszanok, így aztán csak Pilisszentlélek elõtt, az erdõbõl már kiérve látom meg õket magam elõtt.

A faluban aztán végleg lemaradok - lélekben felkészülök a Pilis-nyeregbe vezetõ kapaszkodóra, ami emlékeim szerint hosszú és meredek...


Bõvebben, a szokásos fotókkal, térképpel, gps-trackkel: Túrablog