Kõrõl kõre 50
Bevallom õszintén, ezt a túrát egy edzõtúrának szántam a Szondi György emléktúrára, de a végén mély fõhajtással hagytam el a helyszínt, hiszen kicsit alábecsültem az idõjárást, a szintet és a terepadottságokat. Nagyon szimpatikus, hogy a szolgáltatás nélküli, nomád túra leíráskülön kifejtette a minimalizálás okát, a fõszervezõ maga rajtoltatott, kistávnál és nagytávnál egyedül várt minket a célban.
A pilisszentkereszti autóbuszfordulóból 7.30-as indulással vágtam neki a Dobogókõnek, mely P jelzés útvonalát még egy picit sem tudtam elõvarázsolni az emlékeimbõl, éppezért daráltam magam olyan irgalmatlanul gyorsan felfelé. Itt bosszulta meg magát a 4 órás alvás és a pénteki munkanap, mivel olyan vérnyomásmérõ lett a halántékomból (késõbb pedig az egész fejembõl), hogy egy digitális mérõmûszer a helyszínen könnyen eldobható lett volna a pontosságát tekintve. Kis kezdeti pánikkal, de türelemmel hamar eljött Dobogókõ, ahol egy OKT pecséttel kellett igazolnunk ittjártunkat (1.EP). Ezután következett a Thirring-körsétány, ahol igen nehéz tereppel
és szinttel megküzdve kellett csekkolnunk a következõ ellenõrzõpontot (2.EP), majd visszatérnünk Dobogókõre. Aki eddig nem járt ezen a technikás körsétányon, annak feltétlen javaslom. A következõ monotonabb szakasz a Pháromszög jelzésen vitt végig egészen a Prédikálószékig, ahol már elég forróvá vált az idõ. Az itteni volt a 3.EP. A gyors és pontos fejben számolás után, és a M/s Km/h-ra váltása után 5.3-as sebességet jegyeztem fel magamnak, ami jelentõs magabiztosságra adott okot. Itt kényelmesedtem el. A Vadálló-kövekrõl való lejövetelel egy igazi térdgyilkos kálvária, ahonnan még leesni sem nehéz. A Szentfa Kápolna (4.EP) forrásával igazi oázisként szolgált, hiszen a Nap lassan felért az égbolt tetejére, és igazi morálcsökkentõszerként adagolta a sugarait. A Rám-szakadékon való feljutás (5.EP) megintcsak nem az a gyors menet, vigyázni kell a vízzel, létrákkal, sárral, csúszó sziklákkal. A Tost sziklákig (6.EP) ismét harcoltam a mobil pulzusmérõmmel a fejemben, illetve az állandó szintemelkedéssel. A sziklánál ért véget a 25-km-es rövidtáv, én pedig mosolyogva nyugtáztam, hogy az oly gyors sebességem a túra legbrutálabb szakaszának lezárásával drasztikusan lecsökkent 4.6-ra. Könnyed emelkedés következett vissza Dobogókõre, ahol ugyan elfogyott 2l vizem, de szerettem volna újratölteni a turistaházban. Az ajtón a "Csapvíz fogyasztásra alkalmatlan"-feliraton annyira megsértõdtem, hogy a parkolónál standoló nénitõl nagyduzzogva kértem egy hideg Sopronit és egy sportszeletet. Megebédeltem, majd a térképen jelzett jövõbeli forrásokra hivatkozva víz nélkül továbbindultam. Itt a halántékkattogást felváltotta a hõnvárt seggfájás, amit még a Kinizsi Százason szereztem. Végülis én seggbõl tolom fel magam, ami egy idõ után elkezd fájni. Könnyed lefelé a Zsivány-sziklákig (7.EP) majd jött a rossz hír: a Joci-forrás tele szeméttel, illetve nincs is nagyon meg. Legközelebb Kesztölcre tudnék lemenni vízért, ami innen még messze. Tovább a Hrebenyre (8.EP) majd a Pilis-nyergen át a Sasfészek-kulcsozházhoz (9.EP), ahol banzáj volt, de víz az nem. Itt tûnt el a szervezetbõl a sör minden cseppje, kezdtem szomjazni. Ennek ellenére, a túra legjobb szakasza jött, fel a Kétágú-hegyre (10.EP), ahol sárkányrepülõsök ténykedtek, majd a hegy déli, meredek,
mészkõoldalán ereszkedve beköszöntött az igazi, mediterrán nyár. Idõközben eszembe jutott egy kút Klastrompusztán még a Sárga 70-rõl, ezért nem ereszkedtem le Kesztölcre, hanem a monoton déli oldalon feljutottam a kolostorig (11.EP). It ozsonnáztam, ittam, és felkészültem lélekben az utolsó két brutál emelkedõre. Utólag átgondolva gyengén készültem, mert a Klastrom szirtekig még hagyján, de a Simon-halálához való feljutás életem eddigi legnehezebb emelkedõinek fiókjába került bele. Több megállással és fánakdõléssel abszolváltam végül a Pilis eme oldalát. Innen tompán le a Mária-padhoz (12.EP) majd könnyed csorgással be Pilisszentkeresztre.
Vállalkozóbb kedvûek felmehettek a Vaskapu sziklához is, amit magammal kompromisszumot kötve most kihagytam. A célba 10.30-as idõvel értem be, kitûzõ és oklevél várt és némi eszmecsere a túráról:
KB. adat: (50-es távon 53 induló, 25-ös távon 83 induló)
Összegezvén a túra igen nehéz, technikás terepen fut. Az útvonalválasztása elég beteg, talán a legnehezebb utakat fûzi fel egy gyöngyfüzérre, amit a Pilisben és a Visegrádi-hegységben fel lehet fûzni. Nomád, szolgáltatások nélkül túra, mindenkinek ajánlom, aki szereti az olcsó, kemény, meleg, nyári egynapos durvulatokat.
|
