Túrabeszámolók


Tortúra 65 téli napforduló/Ómassa/Bükkszentkereszt

faljáróTúra éve: 20062006.12.22 23:19:24
1986: A Tortúra 65 születése.
A miskolci egyetemen, fõleg a Bányamérnöki karon mûködik a nesztori rendszer. Az alsóévesek választanak maguknak keresztapát a felsõbbévesek közül, akik a továbbiakban segítik azok egyetemi életét. Nemegyszer élethosszig taró barátság alakul ki.
Ötödéves koromban engem hét másodéves hallgató kért meg keresztapának. Ezért persze a felkérõknek teljesíteni kell a felkért kívánságát, rátermettségüket bizonyítandó. Én két felest kértem, kis térközzel. A vizsga az volt: amikor a meteo jelenti decemberben az év leghidegebb éjszakáját (1986), akkor kérek 2 felest: az elsõt az egyetemi kocsmában (alias Rockwell), a másodikat pedig a Kazamata nevû egri egységben, a séta után. A Rockwellben került elõ a térkép, 1986 december 21-én estefelé, merre is menjünk. Ki hinné: Egyetem - Miskolctapolca - Bükkszentkereszt - Hollóstetõ - Rejtek - Sugaró - Bánkút - Tar-kõ - Tamás-kút - Gerzsény-ház - Völgyfõ ház - Várkúti-th. - Nagy-Eged - Eger.
Indulás du. 5 óra. Gyalog ki Tapolcára, a P-on Nagykõmázsa - Bükkszentkereszt. Ott még tudtunk egy teát inni. Hajnal 2 Bánkút: sehol semmi, de fagy, zúzmara, setét cefetül, féldögrovás: félút. A Tar-kõ: szokott módon hodfény, csillagok, megdermedt idõ, nincs itt és ott, lent-fent, csak a megfoghatatlan akkor, a maga gyönyörûségében. Tamás-kúton ittunk hajnal 4 után. És jött az ismert liftezés a Török úton: a tér és az idõ elvesztette jelentõségét, csak a szokásos jelmondat hangzott fel néha: "menj vagy dögölj meg". A Várkúti turistaházhoz még töksötétben érkeztünk, sehol senki. Se teácska, se kenyerecske. Se semmicske. A Nagy-Egednél kezd virradni. Lekavarodunk az aszfaltútra, és egy melósbuszra felkéreckedve értünk Egerbe. A feles a Kazamata helyett (még zárva volt) a restiben zajlott le. Nekem húzós volt az eleje is, 7 feles a Rockwellben (mit tagadjam?), de a resti után már szunya volt. Mindenki (heten) végigjött, le a kalappal (kiszállni? hova?). Pintér Laci azóta eltávozott közülünk, mindig emlékezek rá, mint Terenyei Lajosra, az egyik késõbbi önjelölt seprõnkre. Ezt az utat tapossa a gárda a Tortúra 65-ön, és fogja taposni, és mi is taposni akarjuk. Mint a többi túrát, veletek. Örülünk hogy élményt nyújthatunk, az érdem a Tiétek. Igyekezünk megfelelni, amit alsó hangon sikerül idõnként súrolni. Boldog Karácsonyt, és egészségben túrákban gazdag 2007-et a TTT csapatának, és minden együttérzõnek.
Czégé Zoltán, alias Faljáró.
www.emoc.hu