Túrabeszámolók


KINIZSI SZÁZAS és Terep Százas (2006-2008)

tozseradamTúra éve: 20132013.06.29 09:58:35

14 évesen hallottam elõször a kinizsi 100-ról, nem kellet sok gyõzködnöm magam, hogy ,megcsináljam. Felmentem a TTT oldalára, megnéztem mikor lesz, és pont azon a héten volt. Én fülig érõ vigyorral mentem anyukámhoz, hogy akkor én hétvégén elmegyek túrázni, nem kell sok minden csak 10 szendvics, 5 csoki,meg ott van a tekerõs lámpa elemet se kell vennem.. Gondolom mondanom  se kell, hogy azzal a lelkesedéssel mivel oda mentem, mehettem is vissza a szobámba és duzzoghattam, hogy mért nem engednek el..


                Teltek a napok én csodálattal olvastam a túrabeszámolókat , és néztem a videókat (szerintem senki nem nézet annyi videót a youtube-on kinizsirõl mint én). Majd lassan megint eljött május utolsó hétvégéje. Itt már beláttam,hogy nincs meg a megfelelõ szerelésem, így nem is vettem fel.. Maradtak még egy évig  a túrabeszámolók…


                Idén már tudatosan készültem rá, és el is jött az a bizonyos hétvége. Persze én már egy héttel elõtte bevoltam pörögve, olyan szinten teljesíteni akartam, hogy kinizsi elõtt 3 nappal minden este azt álmodtam, hogy megyek egy réten, majd otthon fekszek az ágyamban és közlik velem (mert nem emlékszek semmire csak arra,hogy sétáltam),hogy felkellet adnom.


                Péntek este  Budapesten aludtam, mit nem neveznék alvásnak mert éjfélig semmit nem  tudtam aludni majd óránként felkeltem,hogy mennyi az idõ. 4 órakór frissen kipattantam az ágyból és indultam. 5:30-kór már a héven voltam, egy hölgy társaságában ki szintén a kinizsin indult. 6 órakor meg is érkeztünk,  a sor olyan 10m lehetett, hát beálltam nevezéshez, bár én elõneveztem, de akikkel indultam nem neveztek még.  7:10-kór el is rajtoltunk, a terv az volt,hogy Kesztölcig nem állunk meg. Ez sikerült is, mindössze egyszer kellet megállnom zoknit cserélni, ugyan is nem a legjobb fajta túra zoknim volt és a lábam felázott elég rendesen, 30-ig elbicegtem, mert nagyon fájt. Kesztölcön lakik a barátom kivel mentem, így  egy órás ebédszünetet tartottu, amiért minden hálám mert hatalmas erõt adott.  


                A következõ cél Tokodi pincék volt, már többször cseréltem zoknit így egészen elviselhetõ volt az út. Elég jó 5-ös átlagot hoztunk, az idõ remek volt, nem volt nagyon meleg, de fázni sem fáztam, pont jó volt.  50-nél jött az elsõ holt pont már nagyon nem tudtam menni, minden bajom volt. Egy zokni cserére kiálltam, meg ettem csokit és így tokodig kihúztam. Tokodon találkoztam barátaimmal kikkel mentem, 15p elõnyük volt. Úgy döntöttem, nem megyek most velük, mert pihenem kell. 15p-et voltam Tokodon. Nem tudom mi történt,  de nagyon bepörögtem, lehet a zsíros kenyér az oka, nem tudom, de nagyon  megindultam. Csatlakozott hozzám egy srác, kinek a barátja feladta tokodon.

                 A következõ cél Bánya hegy. Ez volt a leggyorsabb rész, olyan 6-os átlaggal mentem.  Alkalmi túra társam egy óra után úgy döntött,hogy nem tartja a tempóm mert így nem  fogja tudni teljesíteni a túrát. Egyedül haladtam tovább, barátaimat sikerûlt beérni ,de  lassabban mentek mint én így fojtattam utam egyedûl. 60 km-nél megismerkedtem Veronikával, kivel majdnem végig mentem,  68-9 körül gyerekek kijöttek minket lelkesíteni, ami hatalmas erõt adott. 70-nél azonban megint jött a holt pont, emlékeim szerint ez 10p volt csak, de a barátaim kikkel indultam megelõztek, és nekem bõven volt elõnyöm. Majd jött kettõ túrázó, kiket nem ismertem, de többszörös teljesítõk, és segítettek átlendülni a holt ponton, ha netán olvassák nagyon köszönöm. Olyan szinten sikerült erõt önteni belém,hogy bánya hegyen  csak 5p-et voltam.


                Az eredeti terv a volt,hogy innen már nem állok meg Tatáig, de ez nem sikerült, minden ellenõrzõ pontnál pihentem 5-10p-et. Találkoztunk Danival és Imrével, így már 4-en haladtunk a célba. 92-nél jött az mitõl nagyon féltem. Az utolsó lejtõn kiment a térdem. Minden lépés fájt, olyan 2 óra kellet mire bebicegtem, bár így vissza gondolva lehet csak kellet volna ennem szõlõ cukrot és gyorsabban haladtam volna. Itt már minden bajom volt, nem tudtam, sírjak-e a  fájdalomtól, vagy elájuljak. A térdem teljesen szét ment, a lábamon összesen 9 hólyag, de persze jó nagyok, kis lábujjamat olyan szinten kikezdte a bakancs,h begyulladt, késõbb, és a körmöm is leesett egy hét múlva le is esett, de bementem ha már ennyire voltam a céltól.


                23 óra alatt sikerült 100km, a célban kaptunk valami levest mi borzalmas volt, de meleg volt így megettem, kaptunk még fánkot mi szárazvolt, de nagyon jól esett.  Azt mondták,hogy a beszámolóm írásával várjak egy hónapot. Nem értettem mért, hisz már akkor úgy jöttem el,h jövõre megint megyek,de ha most vissza gondolok, nem emlékszek már a fájdalomra annyira mint akkor, ha akkor megkérdezték azt mondtam nagyon kemény, és fájdalmas, de nagyon jó, most már csak azt mondom,h mindenképpen menj el, mert olyat ad mit nem felejtesz el soha.


                Végül szeretném mindenkinek megköszönni, ki lélekben velem volt, és annak is aki nem hitt bennem, mert miattuk is csináltam,hogy megmutassam én meg tudom csinálni. A legnagyobb köszönet azonban Anyukámnak jár. Én ezért csináltam meg mert szerettem volna, de õt én rángattam bele. Este Õ volt ki izgult értem, Õ volt ki vagy 100x végig hallgatta,h így kinizsi, úgy kinizsi.


                Életem egyik legjobb túrája volt, jövõre megint megyek.   Mindenkinek csak ajánlani tudom,hogy menjen el ha vacillál rajta, mert megéri, és habár mi kérdésed van akkor írj nyugodtan facebook-on a kinizsis csoportban mert biztos segítenek, nagyon sokan elindulnak úgy,hogy ne tudják mi is kell egy ilyen túrára, és ezért nem sikerül neki.