Túrabeszámolók


@Éves túraösszesítő

getheTúra éve: 20062006.12.25 14:37:07
2006, gyalogszerrel

„Soha ne legyen vége, ami ilyen jól megy,
én majd futok elõtted, nekem úgyis
lõttek, de belõled még akármi is lehet,
s ha kérdeznék, hogy mi lett veled,
hát veled most minden lehet”

(Kispál és a Borz: A vadász és a nyuszik)


1.
Amikor elindulsz egy gáton, rengeteget mész, és nem történik semmi, és az éjszaka közepén a gát oldalában fekve nézed a sosem látott házak fényeit a távolban, egyedül, és sírva kérdezed magadtól, hogy mit keresel ott…
Amikor több idõt töltesz utazással mint maga a túra, csak mert olyan kedved van, túra elõtt városnézel és bekajálsz a törzshelyeden…
Amikor forralt borral a kezedben térdig sárosan napozol a télben, lábadon többkilós sárkoloncot cipelve…
Amikor nem lehet a Mátra másé, mert a Mátra már Tamásé, mindenki ott van, az is, aki nincs, és a rajtig érve már három olyan emberrel beszéltél, akirõl fogalmad sincs, hogy kicsoda…
Amikor nem nyílik ki a szemed, hanyatt vágódsz a jégen, sorban állsz egy órát, és már mennél haza aludni, de jó megint napozni a vár fokán…

2.
Amikor szalonna ízû teát kortyolsz a jeges szélben, és csodálod a napfényt, amely délutánra elõbukkan és csillognak tõle a havas-deres fák ágai…
Amikor sokadszor is elmész a Budai-hegységbe, és megint jól tudod magad érezni, és megint találsz új, ismeretlen szépségeket, pedig azt hitted, hogy itt semmi meglepetés nem fog érni…
Amikor este állsz remegõ lábakkal a Hegy lábánál és nekiugrasz a térdig-derékig érõ hónak, hogy négyszer felmászhass a Börzsöny tetejére, másnap délig gyalogolhass csigatempóban, és mégis mosolyogva érj Királyrétre…
Amikor az iparváros sportcsarnokából kilépve már érzed, hogy nem vagy kipihent, de magad mögött hagyod a kilométereket, bár nem annyit, mint terveztél…

3.
Amikor szakadó esõben gyalogolsz egész nap a somogyi dombok között, térdig érõ sárban, és le akarnak vadászni…
Amikor egy egyéni túrára indulsz egy csomó kilátással, hóban, latyakban, és sok kedves ember teával, kenyérrel kínál, és még épp világosban elcsíped a Házat…
Amikor süvítõ, jeges szélben csúszkálsz a közeli kálvária oldalán, immár ötödször, és megint megcsodálod az erózió erejét és a merénylõ pusztítását…
Amikor tavaszt várnál, de embermagas hófalak között csúszkálsz le az ország tetejérõl, miután felküzdötted magad a mélybõl…
Amikor végre tényleg tavasz lesz, bár pár hófolt még tartja magát, de a Cserhát lankáin már madárdalt hallani…

4.
Amikor rendezel egy túrát, amin majd négyszázan érzik jól magukat, s minden elõrejelzés ellenében ragyogó napfény fogadja õket…
Amikor Partiumban, a combközépig érõ jeges patakban gázolsz át kétszer, és szájtátva bámulod az érintetlen természetet, a legelõket, hegyeket…
Amikor gyûjtöd a játékbélyegzõket, keveregsz a Kevély körül és megeszed az idei elsõ fagyidat…
Amikor magad mögött hagyod a tömeget, és magadba tudod szívni a keltike illatát, és hagyod hogy a zöld szín minden árnyalata forogjon a fejedben végre…
Amikor rögtön ezután éjszakai kalandra indulsz, és lakhelyedtõl két kilométerre, éjjel egykor egy padon fekve, lábadban 85kilométerrel mégsem mész haza, hanem folytatod utadat…
Amikor nem vagy formában, mindenki elsuhan melletted, tömöd magadba a málnaszörpöt meg a kakaós palacsintát, aztán a végére mégis felébredsz, és az utolsó hegyre felsuhansz…
Amikor a hajnali átvonatozás után geológia túrára indulsz, megcsodálod az andezitömlést és a várat, mely kiugrik a csendes, elhagyatott tájból…
Amikor forgatod kezedben a cirill betûs itinert, több ezer ember között útnak indulsz, élvezed a vendégszeretetet, meg a remek csapatot, egy idegen országban…

5.
Amikor elõször látod Erdélyt, és bár eltévedsz, és a túra nem sikerül, mégis egy életre szóló élménnyel gazdagodsz a Székelykõ láttán…
Amikor 7 kilométerrel hosszabb a túra, és egy órán át bukdácsolsz a patakmederben a fák, kövek, csalán között, mégis vidám a hangulat és jó megérkezni, mert tudod, hogy várnak…
Amikor a hazai homokban erõs tempót diktálsz, néha kis esõ is elered, de hamar célba érsz, hogy mehess még máshová…
Amikor egész éjszaka bolyongsz a sárban háromjegyû számok után kutatva, a tóparti házak fényeit lesve…
Amikor 36 órája vagy ébren, már csak egy kilométer volna hátra a hétvége harmadik túrájából, de leülsz egy padra és nem bírsz továbbmenni, miközben elered az esõ, és csak egy póló van rajtad, és nem találod az utolsó pontot…
Amikor már a rajt pillanatában csuromvizes vagy, úgy szakad az esõ, a papírcsákó is elázik, aztán kisüt a nap, majd vízszintes viharral küzdesz, kapsz egy ördögfejes követ, majd egy idegenvezetést, és az egészet megkoronázod egy jó kis koncerttel…

6.
Amikor este felhívnak, hogy reggel elvisznek túrázni, a helyiek kenterbe vernek, a rendezõ meg kitép a kezedbõl a kulacsod, hogy újratölthesse, és már megint sáros minden…
Amikor részt veszel életed elsõ futóversenyén, igaz, hogy csak hét kilométer, de akkor is nagy élmény…
Amikor éjszakai túrára indulsz, már a rajtban csuromvizes vagy megint, folyik szembe a turistaút, és te mégis végigröhögöd az egészet…
Amikor már nem megy a tanulás, és öt perc alatt összepakolsz, hogy elmehess egy éjszakai túrára, mintha nem lett volna elég az elõzõ, sár, esõ, mindenütt, megint…
Amikor sima ügy egy pilisi túra, szép kilátások, hosszú beszélgetések, finom jégkrém, és kis kavargás a végén…
Amikor másnap is helyt kell állnod, de színtévesztõ vagy és nem találod a piros szalagokat a zöld lombokon, de így is sikerül a küldetés…

7.
Amikor elmész egy rövid alföldi túrára, hogy megint megázhass, megint rövidnadrágban, de a végén forró gulyást kanalazva…
Amikor esik az esõ a te rendezvényeden is, és sokan otthon maradnak, de sokan el is jönnek, és megkerül mindenki, de csak elrontják a végére a kedved…
Amikor a kultikus túrán hajnalban kelsz, hogy pontõrködhess, kabócák, legyek, böglyök, száraz kórók között, majd végigküzdhesd magad a nyolcvan kilométeren, a vihart sikeresen elkerülve…
Amikor egy hétig álmodsz, mert nem gondoltad, hogy ilyen szép hegyek is léteznek, mint a Tátra, és úgy érzed, ennek a hétnek minden pillanata egy életre fejedbe vésõdik…
Amikor megpróbálod a lehetetlent, négy nap alatt 250 kilométer, de elbuksz, mert gyenge vagy, aztán az utolsó szakaszra mégis visszatérsz…
Amikor a hõgutától egy jégesõ ment meg, amit nem így képzeltél, de végül is megteszi…
Amikor 15 liter narancslét cipelsz fel egy hegycsúcsra, a többiek meg örülnek neki, még az is, aki nem tud lábra állni…

8.
Amikor úgy érzed, egy másik emberért mindenre képes vagy, de a dombok felõrölnek és vert seregként kullogsz haza…
Amikor rosszul indul a nap, de jól végzõdik, s úgy érzed egyszer talán még a Vértest is meg tudod kedvelni…
Amikor a kisvasutas játékot még mindig nem tudod hibátlanul eljátszani, de libikókázol az éjszaka közepén…
Amikor az alföldi túrára is elmész, pedig nem kéne, valami mégis odahajt, és lecsúszol a vízicsúszdán, legyõzve a rettegést…

9.
Amikor a szõlõhegyek között bolyongsz az aszfalton, az itiner rég nem igaz, a rendezõk nem kedvesek, de szép a kilátás a toronyból…
Amikor belépsz a Milka-reklámba, zöldellõ legelõk, legelészõ tehenek, a háttérben az Alpok, fagerendás hütték várnak…
Amikor a régi túra vár új útvonalon, kevesen vannak, nyugodtan róhatod a Bükk útjait senki nem zavar…
Amikor ismét a Bükkben szaladgálsz, forrásokat keresve, a végén egy mérõszalagot kapva…
Amikor megint a Bükkbe mész, nem tudsz tõle elszakadni, az ezerszer járt útvonal mégsem unalmas, és jóval hamarabb célt érsz, mint gondolnád…

10.
Amikor söprögetsz egy túrán, amin megtiszteltetés, már ötödik alkalommal részt venni, senki nem szorul segítségedre, de az idõs pontõrök kedvessége mindig megragad…
Amikor egy rég látott jó baráttal kerekedsz fel egy hosszú útra, végére összejön egy csapat, és jól érzed magad, semmit sem bánva…
Amikor a bécsi erdõ csodáit fedezed fel, a földön krétajelek irányítanak, és a célban, a bankban kinevetnek, amikor azt mondod, schön…
Amikor kezded elhinni, hogy a Vértes tényleg szép, megúszod a darázscsípést, és aftertúrán kellemest kocogsz…
Amikor csak ott süt a nap, ahol te túrázol, s bár hosszabb, mint gondolják, a napkelte a kilátóból kárpótol, s végül a vonatot is eléred…
Amikor õrült éjszakai ellenmátrabércre indulsz, bolyongsz a ködben, és a rendezésben kellemes csalódás ér…
Amikor a világon elsõként mész a zalai túrára, és csatlakozva egy csapathoz, bõven világosban beérsz, a szõlõhegyek mindig különlegesek…

11.
Amikor olyan õrült túrát rendezel, amihez nem is akartad a neved adni, és esõben, mindenszentek napján több mint száz ember kering a hegy körül, csak azért, mert ti azt mondtátok…
Amikor délelõtt lekocogsz egy túrát, majd este végigsétálsz egy másikat, utóbbit nagy csapatban, a Balaton-felvidéken kanyarogva…
Amikor lefutod életed elsõ félmaratonját, s bár nem nagy dolog, mégis majdnem könny szökik a szemedbe a célegyenesben…
Amikor elindulsz egy csapattal úgy, hogy nem tudod, hová visznek, s 22 órán át bolyongsz két falu között köveket, vadleseket, hegycsúcsokat, házikókat és kis papírfecniket kutatva…

12.
Amikor elgyalogolsz Borsodból Hevesbe, át a hegyeken, és életed legszebb eddigi kilátása fogad, a ködtenger a mélyben, melyet a lemenõ nap fest giccsesre…
Amikor karácsonykor is meg tudod mozgatni az embereket, és észre tudják venni a szépet és a jót is a rengeteg szemét mellett…

Akkor… akkor megint elhiszed, hogy érdemes élni.

---

Köszönöm mindenkinek, aki 2006-ban lehetõvé tette, hogy hódoljak szenvedélyemnek, azoknak, akikkel együtt túrázhattam akár csak egy kilométert is, azoknak is, akiket idén ismerhettem meg, azoknak, akinek köszönhetõen magamba nézhettem, és azoknak, akik megtiszteltek minket rendezvényeinken, és azoknak, akik segítségünkre voltak, teljesen önzetlenül, hogy jól sikerüljenek ezek a túrák.