Túrabeszámolók


Vértesi barangolások / Vértesi kerekezés

nafeTúra éve: 20132013.08.20 17:08:58

Vértesi Barangolás 25


GPS-el mért távolság: 26,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 570 m.


Hideg front utáni reggelen, számomra elég késõn, 8 óra körül, horgászatról érkeztem Gántra. Meglepõen könnyen találtam parkolóhelyet. Ez is jelezte, sok embert tartott távol az idõjárás. Csípõs hideg szél fújt, távolról mennydörgés hallatszott. Módosítottam az elképzelésemen, és mégis csak vízálló cipõt húztam, pedig szerettem volna kipróbálni a másikat, amire a 25-ös táv kiválóan alkalmas. Gyorsan beneveztem, s már indultam is. A bojlis túra miatt, csak a 25-ös távra neveztem, hogy az esti bedobásra és etetésre visszaérjek Kenesére, ahol addig képletesen szólva, az edzõ szerepét játszottam. Kitaláltam, hol, milyen bojlival, milyen szerelékkel horgásszunk, a barátom meg, mint csatár fogta a halakat. A Bányász- és Kitelepítési-emlékmûhöz vezetõ kaptatóval megvolt a bemelegítés. Néhány fotó a hegytetõrõl, s menekültem le a szél elõl. Kanyargós ösvényen értük el a felhagyott bauxitbányát, ahol annak ellenére, hogy évtizedekkel ezelõtt befejezték a bányászatot, nyoma sincs a rekultivációnak. A hepe-hupás terep, kis befektetéssel, mindenféle természetkárosítás nélkül, kiváló motokrossz, a kerékpárosoknál pedig dirt, illetve freeride pályává lenne alakítható. Komoly versenyeket lehetne itt rendezni. A nyomokból ítélve, a motokrosszosok már fölfedezték maguknak. A bányagödörbõl kiérve megkaptam az elsõ ellenõrzõ pecsétet. Meglepetés, hogy alig három kilométer után már van frissítési lehetõség. A szervezõk felkészültek az elõzõ napok hõségére.


Kellemes gyaloglás következett a Géza-pihenõig. Én azért tettem volna egy automata pontot a Szõlõ-hegyi elágazáshoz, mivel a terepet ismerõk bõ száz méter szintet és 1-2 kilométert tudtak volna megspórolni, a Bot-völggyel. A Juh-völgyben elkezdett szemerkélni az esõ. Ennyivel azonban meg is úsztam. A Géza-pihenõnél egy kis nézelõdés és irány a Pátrácos. A kék jelzésen találkoztam néhány 50-es távon indulóval. Újabb ellenõrzõ pecséttel gazdagabban ballagtam tovább. Néhány futó megelõz, de ez minden esemény a Mindszentpuszta elõtti rakodó közeléig, ahol hatalmas bükkfa dõlt keresztbe az úton. Mivel a levelei frissek, úgy véltem, az éjszakai vihar a tettes. Az ellenõrzõ ponton kiderült, nem az éjjel tört ketté, hanem reggel, pár másodperccel azelõtt, hogy a pontõrök kocsija odaért. Ünnepelhetnek egy második születésnapot.


Pecsételés után, még némi kaptató, s kezdõdik a Gántra vezetõ lejtõ. A Pap-völgy eleje sziklás, látványosabb, majd kényelmesebbre vált az út. Nem sokkal ez erdõ vége elõtt. Kis elkerített részre figyelek föl. Megnézem. Egy (földtanilag) nem túl régen beomlott, csaknem függõleges falú víznyelõ az. A mezõrõl jól látszik Gánt és környéke. Kényelmes sétával beértem a célba. Átvettem az emléklapot és a jelvényt, és ettem egy kis zsíros kenyeret. Rákérdeztem a szervezõkre, sok túrázót tartott-e távol az idõjárás. Sajnos sokat. Szinte csak a rendszeresen teljesítménytúrázók jöttek el. Az alkalmi túrázókat és a gyerekeket távol tartotta. Az elõzõ évi több mint 600 indulóval szemben, csak kettõszáz-nyolcvan egy-néhányan indultak. Idén ez már a többedik alkalom, amikor a veszélyfigyelmeztetés indokolatlanul távol tartja a túrázókat.


Kellemes, kényelmes túra, kiváló szervezéssel. A térképet szinte nem is kellett használnom (ismert terepen mentem, de mindenütt volt szalag és útbaigazító tábla, ahol kellett). Az idõjárás is jobb volt túrázásra, mint az elõzõ napoké. Két liter víz bõven elég volt.


A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 900/800 Ft-ért cartographia-s, színes térképes igazolólapot, jelvényt és emléklapot kaptunk. Az Anger-réten, a Pátrácosnál, Mindszentpusztánál és a célban szódavíz, a Pátrácosnál müzliszelet, a célban pedig zsíros kenyér, hagymával, paprikával, paradicsommal, erõs paprika krémmel, margarinos és kétféle lekváros kenyér volt az ellátmány.