Harmadszor veszek részt Vinatti erdélyi túráján,ami most elõször 4 napos lett,a hosszú
hétvége miatt. Az újdonság a Királykõ lett,ezt vártam a legjobban. Bálinték tavaly nyáron
ott nagyzsákoztak,és csupa jókat meséltek.
Idén sajnos lemaradtam az akciós vonatjegyrõl,így maradt a fuvar,pedig utálok fél napokat
kocsiban nyomorogni,de most ez van. Félúton,Királyhágónál felvesszük Kohán Balázst
is,onnantól öten utaztunk. Este 8 körül érkeztünk a Brassói kempingbe,ahol Balázzsal
elfoglaltunk egy faházat,1 napra 55 leiért. Jobb lett volna a sátor,úgysem aludni jövök ide :)
1. nap: Keresztényhavas
Kora reggel kivisznek minket kocsival Brassó belvárosába,a Fekete templomtól indulunk. Sokat
akarok pihenni a következõ napi Királykõ elõtt,úh rátapadok a Rudi féle csoportra. Cenkre
felfelé Wágner András diktálja a tempót,néha bele is kocog... Még szerencse,h ez az emelkedõ
még rövid. Cenken Ádámtól kapunk egy kis frissítést,Rudi majdnem belehúz a pálinkába.
Legalább lett volna esély lehagyni :) Menet közben mesél az 1000 mérföldes túrájáról.
Vigyázni kell,nehogy rutnból menjünk,mert változott kicsit az útvonal.
természetesen,nehezebb lett :) Elérjük gyorsan a forrást,finom hideg. Ezután egy
köves,kicsit csúszós úton haladunk felfelé,elvileg a menedékházig lesz 600 szint. Szépen
haladunk,Tinca kímél minket a tempójával. Kezdünk éhesek lenni,reggel óta én is csak egy
müzlit ettem. De majd Vinattinál mindent bepótolok. Gyorsan odaérünk,a frissen festett
jelzésen könnyû a tájékozódás,az elõzõ évekkel ellentétben. Fent a ponton Vinatti közli,h
idén nem lesz 3 lábú kóbor kutyából készült mics,felment nagyon az ára. Marad az 5 féle
lekvár,májkrém,paradicsom,kenyér. 20 percet eleszegetünk itt. Indulnánk,de Tinca néz ránk
rémült szemekkel,h õ még csak most kezd belelendülni az evésbe :)
Sok szintet vesztünk ezután,egy rövid,majdnem mászós rész is volt,meg is lepõdtünk. Az
Aranylyuk utáni forrás nálunk még csak nem is csöpög. Késõbb Bálint mutatja a képet,h nála
már igenis folyt. Valaki elzárhatta nekünk? :)
A Rozsnyói szoros még mindig szép,most nem látunk mászókat a falakon. Pénzzel sem akarnak
lehúzni minket,talán már látásból ismernek. Hamarosan kezdõdik az "állva-legelõs" rész,amire
egy rövid,de meredek vízmosásos úttal melegítünk be. Kb. 1000 szint lesz a Postaváru
csúcsig. Nem erõltetem nagyon a dolgokat,félúton Andrással leszakadunk Rudiéktól. Fent,a
telekabin épületénél találkozunk velük,nincsenek nagyon elõttünk,talán 10 perc elõnyük van.
Ezt simán behozzuk a kajaponton :)
Ezután már csak le kell ereszkedni Brassóba,de azért közben van 6-7 kisebb hupli,amik
inkább idegesítõek,mint nehezek. Futunk,ahol lejt,így gyorsabban vége van. A civilizáció
elõtti útolsó szakaszt szétcseszte az erdészet,rá sem ismerünk az útra,és a jelzett fákat is
kivágták. Tudjuk az irányt,de nem lenne jó másik utcában kikötni,hiszen még van egy
kérdés,az itinerben. Pár perc után rálelünk a jelzett útra. A városban,mintegy
elõvacsoraként elpusztítunk egy zacskó gumibékát. A rendes vacsora azért finomabb volt.
Simán világosban leértünk,sok idõ van zuhanyozni,enni,aludni.
2. nap: Királykõ
Végre ide is eljutok. Ezen a napon van extra táv is,ami kicsit több,mint 45 km,3000
szinttel. De nyilvánvaló volt,h ez a túra nem a szintek miatt nehéz.
Reggel 4 kor kelünk,h korán elindulhassunk,minél több esély legyen beérni világosban. Brassó
belvárosában lemaradunk a kocsikonvojról,egy öreg nyanya lassan megy át a zebrán. Telefonos
segítséggel azért megtaláljuk a rajthelyet,ami egyben a cél is.
Fura,de a következõ emelkedõn kell elõnyt gyûjteni,h meglegyen a hármas átlag. Igaz,h van
900 szint Kis-Királykõig,de semmi mászás,csak emelkedik. Ismét Rudiékkal indulok. A
csúcsig majdnem ötös az átlagunk,eddig jó. Szépen rálátunk az igazi Királykõ
gerincére,látjuk milyen csipkézett.
Le kell menni a Hasadék nyeregig. Csúszós,köves az út,néha láncokkal biztosították.
Alapvetõen könnyû az út,de azért óvatosan haladunk. Rudi néha belekocog,h ösztönözzön minket
:) A nyeregbõl az elsõ csúcsig (Torony csúcs) csak 300 a szint,de az az utolsó 1 km-en van.
A mászás elején csak annyit látunk,h elõttünk egy sziklafal van,és ezen itt most fel kéne
menni. Szerencsére egy nyiladékban megy az út,kifejezetten könnyû a mászás,élvezetes. Lefelé
azért nem szívesen jönnék itt. Fent a csúcson megérzem,h ez a könnyû kis mászás nagyon
leszívta az erõmet,gyorsan befalok 1-2 csokit,a többiek is esznek. Itt még négyen
vagyunk,Rudi,Tinca,én,W András. Megyünk egy kicsit a gerincen,hamarosan elérjük a letérést a
betétkörre. Elvileg lesz közben egy forrás,ami néha mûködik,néha nem... pedig már
egyikünknek sincs túl sok vize. Elkezdünk lejteni,ami egy rémálom. Van itt kis kõ,közepes
kõ,nagyobb kövek,de minden csúszik,kipörög az ember lába alól. És persze a lejtõ is meredek.
Kicsit szétszakadunk,nehogy egymásra rugdossuk a köveket. Néha lehet kapaszkodni a melettünk
lévõ sziklába,vagy törpefenyõbe,de alapvetõen egy nagy csúszkálás az egész. Viszont legalább
gyorsan leérünk a Diana bivakhoz. Inenn már csak vissza kell mászni ismét a gerincre,most a
Hegyes csúcsra. Ez most 760 szint lesz. Remélem,h vmi könnyû,láncos mászás lesz,de nem...
ugyanolyan csúszós törmelékes szar,mint a lejtõ :) Kicsit lemaradunk Rudiéktól Andrással, el
is tévesztjük kicsit az utat. Nem vesszük észre,h a jelzés bemegy a törpefenyvesbe,hanem
megyünk tovább felfelé egy kõfolyáson. Egyszer olyan kõlavinát indítok el,h elkezdem félteni
a legközelebbi várost :) Felérünk egy sziklafalhoz,és rájövünk,h nem erre kellett volna
jönni. Látunk egy nyiladékot, gondolkodunk rajta,h meg kéne próbálni... de hallgatunk az
eszünkre,inkább menjünk vissza az utolsó jelzésig. Mikor elérjük,nem értjük,h téveszthettük
el. Sebaj,haladunk tovább. Az út egyre stabilabb,most már sziklákon
mászunk,gyorsabban is haladunk. Fentrõl Tincáék kiabálnak nekünk vmit. Ez a visszamászás
megint lefogyasztotta az erõmet,legszívesebben meginnám az összes vizem,de nem lehet. Elég
meleg van a gerincen is,alig fúj a szél. Andrással ketten maradunk,nem sok esély van arra,h
Tincáékat utolérjük. Elfelezünk egy Horalkyt,h ne legyen gond. Pásztor csúcsig csak 4 km,400
szinttel,ami könnyûnek hangzik,de érzésre nagyon lassan haladunk. Ezen a szakaszon még tudom
kontrollálni a tériszonyom,nincs vele gond. Óvatosabban haladok,mint mások,de magabiztosan.
Ezen a 4 km-en legalább 6 csúcsra fel kell menni,a fõcsúcs elõtt,aztán lemenni. Nem nagy
mászások ezek,de végig oda kell figyelni. Szinte végig egy keskeny úton megyünk,legalább az
egyik oldalon meredek sziklafallal. Elég lenne egy rossz lépés,és jön a zuhanás. Keveset
fényképezek,sok idõ megy el vele,és inkább a lábam elé figyelek. Menet közben nem érdemes
nézelõdni nagyon,ahhoz meg kell állni. Nagyon szép,meredek sziklafalak vannak itt,gondolom,tele van
mászóútvonallal. Kicsit húzogatja a görcs a combomat,a sok meredek fellépéstõl.
Pásztor csúcson viszonylag nagy a tömeg,itt eszünk egy csúcs-csokit. Pár perc múlva elérjük
a Grind-nyergi bivakot,ahol Vinatti kajapontja van. 15 liter vizet hozott fel nekünk,és a
szokásos lekvárok,kenyér,paradicsom. Kicsit késõbb tudott szegény elindulni,így várni kell
rá. Mikor meglátjuk,hol jön fel,Rudiék lesietnek hozzá,h segítsenek neki cipekedni. Mindkét
kezében egy 5 literes flakont hozott vizzel,a többit pedig a nagyzsákkal... Mindenkinek jut
fél liter víz,ami elégnek kell lennie,hiszen hamarosan vége a gerincnek,lent pedig lesz
forrás. Közben beesik Bálint,és Vera is. Bálint észrevesz egy tûzrakóhelyet,amiben van 4-5
kidobott tócsni. Persze ráugrunk :) Teljesen jók,csak kicsit odaégtek,de mi nem vagyunk
finnyásak. Verával indulok tovább,a többiek még esznek,de úgyis utolérnek. De vmi nem
stimmel,alig bírok lenézni a szakadékokba,rámjön a tériszony. Szerencsére nem a pánikolós
fajta,de azért nem jó érzés. Minden sziklához ragaszkodom,míg a többiek könnyedén másznak. A
gerinc vége is elég csipkés,van benne több mászás is,aminek most nem örülök. De azért tudom
tartani a tempót. Végre elérjük a gerinc végét,aminek örülök is,meg nem is. Nagyon vagány
hegy volt,ide még mindenképpen vissza kell jönni,jobban szétnézni. Nagy szerencsénk volt az
idõjárással,mert egy sima esõ is életveszélyessé teszi a gerincet. Lemenekülni is csak kevés
helyen lehet a hegyrõl.
Lefelé a gerincrõl érintünk még egy bivakot,Bálinték ebben is aludtak,ide nézett be a zerge
:) Kicsit eszegetünk,és megisszuk az utolsó vizünket is. Bálint tud egy forrást
lemenet,könnyen meg is találja. Innen már tényleg kirándulós az út,csak néha egy-egy
birkanyáj,és a pásztorkutyák hoznak izgalmat,de mindig ott van mellettük a pásztor is.
Dobálózni egyszer sem kell. A végén még a jelzett út levág egy murvás utat. Nagyon szép
szurokban megyünk,elég vadregényes. Visszaérünk a murvás útra,hamarosan a Zernyesti
szorosban sétálunk,hatalmas sziklafalak között. Több mászóútvonalat is látunk,van köztük
9+os is. Simán célbaérünk világosban. Finom teával,és vacsorával várnak minket. Már csak a
visszautat Brassóba kell vhogy megoldani. Bálint próbál stoppolni,de senki nem áll meg.
Vinatti jött segítségünkre,9 körül ért le a hegyrõl. Gyorsan visszavisz minket,út közben még
jégkrémezünk is :) Aztán zuhany,alvás.
Másnap tudjuk meg,h volt,aki hajnali 2kor ért be.
Összességében ez a nap volt a kedvencem,hiába a tériszony. Ha sok ilyen helyre járok,akkor
egy idõ után csak elmúlik :)
3. nap: Bucsecs
Ismét egy nagy kedvenc,nagyon szeretem ezt a hegységet is,a hosszú,meredek emelkedõivel.
Idén állítólag hiába lett rövidebb a táv,kicsit talán nehezebb lett az útvonal. Az elõzõ
napi betétkör után kicsit bizalmatlan is vagyok Atival szemben,h vajon mit hozott össze mára
:)
Kora reggel megint kocsikázás a rajtba,hosszú szerpentines úton. Megállapítjuk,h a román
sofõrõk õrültek.
Poiana Tapului vasútállomástól indulunk,a vasútmániások örömére. Bemelegítésnek elmegyünk a
Zúgó vízeséshez,rövid emelkedõvel. Hamarosan persze kezdõdik a Jepilor völgyi emelkedõ,a
maga 1000 szintjével,kb. 4 km-en. Minden évben megszenvedem,most sem érzem magamban az
erõt,de okosan nem próbálok meg menni Rudiékkal,hanem Bálintékkal kirándulótempóban
felmegyünk kényelmesen. Azért a négyes átlag összejön,ezt a végéig kéne tartani,h világosban
érjünk be.Babele háznál Ádámék pecsételnek,kapok kis vízet is,meg sós cuccokat. Inenn megint
más lesz az útvonal. Lemegyünk azon az úton Pesteráig,ami eddig az utolsó emelkedõ
volt,általában már estefele. Meglepõen kényelmes ezen lemenni. Lent találunk forrást,szörpöt
is csinálunk. Jön megint 850 szint,de ez is könnyû emelkedõ,sosem meredek. Az Omu csúcs
elõtt kicsit kavargunk,furán mennek a jelzések. A menedékházban ismét kajaszünet,Rudiék
akkor indulnak,mikor mi beérünk. Iszok 3 leiért egy bögre rumos teát is. 20 perc pihenõ után
továbbindulunk. Bálint még felmászik a csúcskõre,szokás szerint,Verával mi megyünk tovább.
Mindketten ismerik az utat,jöttek itt már felfelé. Állítólag akkor megfogadták,h itt sosem
jönnek majd lefelé,olyan rossz :) És tényleg,nehezen lehet rajta haladni,olyan
morzsalékos,meredek. Kapunk egy kis törpefenyvest is. Útközben szerencsére vannak
málnabokrok,lefosztjuk õket. leérünk végre a Máláiesti menedékházhoz,ahol megkóstoljuk 3
leiért a helyi sütit. Meg találunk a ház mellett fél liter kólát,magára hagyva :) Bûn lett
volna otthagyni.
A következõ emelkedõt egyikünk sem ismeri,kíváncsiak vagyunk. Nagyon szép völgben
emelkedünk,a vége felé már látjuk a nyiladékot,ahol majd mászni kell. Elvileg ez is láncos
szakasz lesz. Hamar rájövünk,h nem érdemes használni a sodronyt kapaszkodáshoz,olyan
régi,szakállas. Szerencsére,enélkül is könnyedén lehet haladni,jók a fogások,és nem is
meredek annyira. Azért persze mászni kell. Meglepõen könnyen lemegy ez a 800 méteres
emelkedõ,és ismét Omun vagyunk,ismét teleesszük magunkat. Bálint most nem mászik fel sehova.
Jön a Caraiman kereszt,amit eddig csak reggel láttunk. Tavaly olyan köd volt,h a hatalmas
keresztet csak akkor vettük észre,mikor elõtte álltunk. Most szép,tiszta idõ van.
Kezdjük elhinni,h leérhetünk világosban. Ismét jön Babele menedékház,teszünk egy kis kitérõt
a Szpinxhez. Baromi sok ember volt ott... nyilván,hiszen itt van egy köpésre a felvonó. A kabinnál
legalább 100 ember vár a felvonóra,nagy üzlet lehet ez itt. Közben jön néhány csacsi,az
egyiket sikerül megsimogatni,hagyja magát. Egy másikat Vera elijeszti.
Piatra Arsá felé Bálint lesi a földet,hátha talál vmi ehetõ kajamaradékot. De csak néhány
megrágott kürtöskalács van,egyik se túl bizalomgerjesztõ. A ponton ismét Ádám,és még egy
kutya is pihen vele,h ne unatkozzon egyedül. Kapunk finom meleg teát,meg sós nasit. Pár perc
után megyünk tovább,h minél hamarabb vége legyen az utolsó hosszú lejtõnek. Este,sötétben
mindig megszenvedtem vele,de most könnyedén még kocogok is rajta. Néhány béna sodronyos
szakasz is van benne,de olyan rosszul vannak kihelyezve,h szinte könnyebb nélkülük menni.
Hamar elmegy az utolsó 9 km,beérünk a civilizációba. A városban keresünk egy
kebaposat,kérünk 3 óriásat. Tényleg elég nagyok :) Amint megettük,Molnár Zsolték felvesznek
minket,és visszavisznek minket vacsorázni. A kebap ellenére legyûrjük vhogy a vacsit is :)
Aztán alvás,h ne mosott szarként induljunk az utolsó napra,mint tavaly 2 óra alvás után.
4. nap: Nagykõ-havas
Ez a nap kivételesen a kempingbõl indul. Bálintékkal reggel 6kor elindulok. Õk a vonatra
sietnek,én meg az esõt akarom megúszni,amit mára jósoltak délutánra.
Ezen a napon is vannak változások,kicsit talán könnyebb lett. Reggel egybõl felmegyünk a
Bolnok alatti romokig,amit én észre se vettem volna,ha Bálint nem szól.
Malomföldeken kõvel a kezünkben megyünk át,sok a kutya,de békén hagynak minket. Aztán
elkezdünk szerpentinezni a Medve-szakadék felé,amit többen nem találtak meg. Szerencsére,mi
már tavaly is voltunk itt. A kilátóponton elég nagy a tömeg,hiszen Rudiék is utolértek
minket,és Bubuék is beestek.
Haladunk tovább,viszonylag eseménytelenül. Lemegyünk a Hétlétrás szurdokhoz,amit most
újítanak fel,így nem tudunk bemenni. Aztán hosszú emelkedõ a menedékházig,ahol az egyik
jegesmedve kinézetû kutya odajön hozzánk barátkozni. A csúcsig még van egy kis szint,de fent
kapunk Ádáméktól görögdinnyét! Ilyen se volt még itt.
Ezután jön az elsõ betétkör,szép sziklák között haladunk. Közben Vera orra elkezd vérezni,de
megoldja :) Ismét a menedékháznál vagyunk. Innen elindulunk azon a vacak úton,ami eddig
mindig az utolsó szakasz volt,és mindig utáltam. Most is így volt,pedig még nem is
tudtam,hogy fog folytatódni. Közben zúgolódik a gyomrom,rossz vége lesz ennek.
Rátérünk a piros 3szögre,az itiner szerint kemény bozótharc lesz. És tényleg,látszik,h soha
senki nem jár erre. Követjük a csapást,de elvesztjük a jelzést. Kis gondolkodás után
egyenesen felvágunk jobbra egy fahúzó úton,hátha belefutunk a jelzésbe. Közben átmegyünk egy
méhkaptáron. Rátalálunk az útra,kisebb nehézségek árán. Remélem,Vinatti sokat csuklott :) A
gyomrom hirtelen bejelez,vörös riasztás. Lemaradok a többiektõl,hirtelen az utat se
látom,hol kéne menni. De meglátom a patakot,amit ír az itiner,h kövessünk,így nincs gond.
Közben még egy vörös riasztás. Szerencsére Veráék nem sietnek,úh könnyen utolkocogom õket.
Beérünk Vinatti kajapontjára,megígértetem vele,h ezt az utat elfelejti. Sejtelmesen mosolyog.
Eszek,iszok,már amennyire merek. Mert hogy közben még egy vörös riasztás :) Az
utolsó,legnehezebb emelkedõ elõtt ez nem a legjobb elõjel.
Elindulunk,h ne legyen gond a négyes átlaggal. Még a murvás úton töltekezünk a
Tinca-forrásból. De nem húzhatjuk tovább az idõt,jöjjön az állva-legelés :) Az eleje a
legrosszabb,amikor még út sincsen,csak a meredek,gazos hegyen kell caplatni. Viszont mikor
már van vmiféle ösvényke,ott egészen kényelmes lesz,az elõzõ évekkel ellentétben. Kicsit
vizes az út,jól tapad rajta a cipõ. Talán 2 alkalommal kellett csak négykézláb másznom
rajta. Mikor meglátjuk a sziklafalakat,tudjuk,h már nincs sok hátra. Tényleg kevesen
járhatnak erre,mert fent rengeteg a málnabokor. Vera is megérkezik negyed órán belül,kicsit
elkavart felfelé. Azért a négyes átlag utolért minket,menni kell tovább. Eseménytelen lejtõ
következik Brassóig,az utolsó murvás út ki van szalagozva,bár azt nem tudtuk,h nekünk.
Közben W András telefonál kétszer is,h eltévedt a bozótharc közben,Bálint próbálja
útbaigazítani,sikerrel. Könnyedén beérünk ma is,Bálinték elérték a vonatot.
Szuper volt ez a 4 nap,a csúcspont nyilván a Királykõ volt.Köszönöm Atinak a
rendezést,Évinek pedig a finom vacsorákat :) | 