Jó régen nem voltam túrázni, sok minden közbeszólt, de most végre eljött az idõ, hogy ismét belevágjak. Felkészülvén az õszi trappra, egy rövidebb, de annál szintesebb túrára esett a választás, ráadásul a család egy része is úgy döntött, hogy velem tart, valamint barátaink is eljöttek. Így nagyobb társasággal vághattunk neki a túrának.
Soha nem voltam még a Somlón, így mindenképp érdekesnek indult a nap. Elõneveztünk, hogy mindenképp megkapjuk a helyszínen a kitûzõt. Ez már a gyerekek miatt is fontos volt. A rajt helyszínt könnyen megtaláltuk, parkolási lehetõség is bõven akadt. Az elõnevezés miatt az adminisztráció a leggyorsabb, amit valaha láttam. Felszerelés, itiner, csapat egyben és már neki is vágtunk.
Kicsit siettettem a csapatot, mert melegnek ígérkezett a nap, hiszen már reggel 8-kor is folyt rólunk a víz. A rajtot követõen átkeltünk a 8-as fõúton és máris egy jéghideg forrással találkoztunk, amely láthatóan kedvelt a helyiek között, hiszen nagy kannákba töltötték a vizét. Kis tankolás után a hegyfelé vettük az irányt. Átvágtunk egy mezõn, majd egy pálinka fõzde betonförmedvénye mellett és megkezdtük az emelkedést a hegyre. Felfelé sokáig aszfaltozott (betonozott) úton haladunk, mely egyre meredekebben emelkedett. A hegyre vezetõ út szépen ki volt kövezve mindenhol, látszik, hogy komoly törõdést kap a helyi gazdáktól. Hogy kinek tetszik ez és kinek nem, azt ki-ki döntse el maga. Véleményem szerint jobb, ha karban van tartva, mintha gazos és elhagyatott lenne, de lehet, hogy kissé már túlzás, de ez most a túra szempontjából részletkérdés. Minden esetre a kilátáson sokat nem javít, de szerencsére számomra nem is rontott. Ilyen gondolatokkal a fejemben haladtunk el elõször a Taposó-kút mellett, majd kisebb ereszkedést követõen értük el az elsõ ellenõrzõ pontot a Szent Ilona kápolnánál. (Itt megjegyezném, hogy a túrán nincsenek a pontokon pontõrök, az itinerre felírt kérdésekre kell válaszolni és azzal igazolni a jelenlétet. Még nem voltam ilyen túrán, így ez érdekessé tette számomra a helyzetet, a gyerekek pedig külön örültek a kérdéseknek. ) A kápolnától pazar volt a kilátás, így fotó, válasz az itinerbe beír, frissítés és már indulunk is tovább.
A kápolnától visszatértünk az útra, majd irány a Séd-forrás felé. Emellett elõször el is mentünk, de szerencsére és a GPS unszolására észbekaptunk és megleltük a lejáratot a forráshoz, mely csak a nevében forrás, víz nem foly belõle. Itt is felírtuk a választ, azonban kicsit tanácstalanok lettünk a továbbindulást illetõen, de szerencsére a helyi erõk segítettek a helyes irányba tereléssel.
A forrástól elõször felfelé vitt az út, majd enyhe lejtõ után izmos emelkedõ vette igénybe kis csapatunkat. Az emelkedõ közepétõl betértünk egy árnyasabb erdei útra, mely elkísért egészen a hegy túloldaláig, ahol hegyi pincék között ereszkedtünk lefelé, egészen a Szent Márton kápolnáig, mely túránk 3. ellenõrzõ pontja volt. Itt több túratárssal is összefutottunk. Mindenki a hûs forrásvízbõl frissítette magát. Mi is így tettünk és mivel már dél körül volt, ezért nagyobb pihenõt tartottunk egy pince árnyékában.
Visszafelé vettük az irányt és visszakapaszkodtunk a pincékig, mely után a vár felé vitt utunk felfelé az aszfalton. Megtaláltuk a Kinizsi sziklát, majd ismét egy izmos emelkedõ után erõsen izzadva ereszkedtünk le a várig, mely már a 4. ellenõrzõ pont volt. A vár csodálatos volt, a kilátásról nem is beszélve. Lányom meg is kérdezte, hogy mikor készül el. Hiába, még nem tanult történelmet, majd annak is eljön az ideje, még csak most kezdi a sulit. Fotók tömkelege készült a várban, a gyerekek alig bírtak elszakadni tõle, de már kicsit sürgetett az idõ. Amúgy is elég lightosra eresztettük a tempót, de hát családi túrára indultunk.
A vártól nem messze volt a következõ ellenõrzõ pont, méghozzá a hegycsúcson. Ide ismét egy komolyabb emelkedõ vitt felfelé, méghozzá egy lépcsõsor formájában, melyet a laza talajba vágtak. Nem is tudom, hogy hogyan lehetett volna felgyalogolni azon a poros szakaszon, ha nincsenek a falépcsõk. Sokat segítettek. A csúcson pihenõ, gyerekeknek fagyizás, majd darázs kergetés után megindultunk a másik oldalon a lefelé vezetõ úton.
Meredek lejtõ után nagymezõ, majd egyre szûkebb, de kellemesen árnyékos ösvény következett, mely közepén talán az elõzõ esti "kemény legény" buli eredményét is láthattuk, egy szénabála személyében, melyet biztosan úgy gurítottak le a hegytetõrõl, mert nincs az az ember, aki azt odaciplete volna. Kiérve az ösvényrõl, szinte azonnal a Szent Margit kápolnába botlottunk, mely túránk utolsó elõtti ellenõrzõ pontja. Itt egy hatalmas hársfa maradványait láthattuk, majd már csak lefelé kellett haladnunk.
A következõ és egyben utolsó pontot sajnos valahol vagy benéztük, vagy szimplán elhaladtunk mellette, de sajnos nem találtuk meg, így az azt követõ iránypontot vettük célba, majd a már ismert úton visszatértünk a rajthelyre. A gyerekek nagy örömére választani is lehetett három különbözõ, nagyon szép kitûzõ közül, valamint névre szóló emléklap is járt mellé.
Ez a túra remek kikapcsolódás, fõleg családosok számára. Bár ellátás nincs, de ezt ki is jelentették, a túrán két forrás is található, melybõl friss, hideg és tiszta vizet lehet vételezni és ezek elhelyezkedése pont optimális, továbbá a hegytetõn lehetõség van innivaló vásárlására is. A kilátás páratlan és bár rövid, nem szabad lebecsülni, mert kellemes szint van benne, még ezen a rövid szakaszon is. Egyedül az aszfalt mennyiségére lehet panasz, de másfelé nem igazán vezethetõ az útvonal, így ez kompromisszum kérdése.
Nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük a lehetõséget a szervezõnek. Lehetõségeinkhez mérten legközelebb is el fogunk látogatni erre a túrára.
A túra trackje |
