Túrabeszámolók


Dunamenti

GeldarTúra éve: 20052013.08.28 22:03:16

Dunamenti 35


Ha az elõzõ túra a hó miatt volt nehéz, ez amiatt, ami a hó olvadása után jön. Sár, sár és még több sár fogadta az embert, a Naszályról nem is beszélve. Vácon kezdõdött a túra, ahol visszatért Tibi és Csabi az eredeti túrabrigádból, együtt vágtunk neki az elõzetesen könnyûnek saccolt túrának. "Biztos könnyû lesz, csak a Naszályra jussunk fel!" - bíztattam saját magunk, és többé-kevésbé igazam lett. A Naszály azonban tartogatott meglepetéseket, elsõsorban nagyjából ötven-hatvan centiméteres havat. Tibi és Csabi itt elmaradt tõlem, a tetõn vártam meg õket. Innentõl különösebb nehézség nem várt ránk Katalinpusztáig, az olvadó vizet és a bitang sarat leszámolva. Csabi elhagyta a nevezési lapját, azonban a pontõrök Katalinpuszták azzal fogadták, hogy egy vörös sapkás futó meglelte, és behozta (valóban megelõzött minket egy futó az úton, utólag is köszönjük neki). Söröztünk egyet, aztán tovább törtettünk a sárban és bozótban Vác felé. Kiderült utólag, hogy a legendás Rockenbauer Pál ebben az erdõben halt meg, de akkoriban még nem tudtuk, õ kicsoda, így az emlékére állított fát vagy keresztet nem néztük meg. Ugyanebben az erdõben szakadtak el tõlem a srácok, én pedig, mivel gõzöm nem volt, merre kell menni, egy csoportot követve értem be Vác határába, a mindenen át-jelmondatot követve. Az út rengetegszer tûnt el, s azóta sem változott sokat a helyzet (2012-ben a 15-ös távot csináltam meg, de ugyanúgy eltévedtünk, és áttörtünk mindenen a végén)... Érdemes lenne korszerûsíteni a festést. A célban aztán megvártam Tibit s Csabit, felvettük a kitûzõket, okleveleket, s irány haza.

A mai napig olyan túra, amire szívesen gondolok, s újra eljövök.