Túrabeszámolók


Andezit

GeldarTúra éve: 20052013.08.28 23:01:39

Andezit 30


Emlékeim szerint a második olyan túra (amennyiben a 2004-es Lábatlan 35 vasárnapra esett), amelyiket nem szombaton gyalogoltuk le. Az a helyzet a vasárnapi túrákkal, hogy jók meg minden, de mikor másnap az ember elmegy melóba (illetve ekkor még iskolába), akkor a pokolba kívánja az elõzõ napot, lehetett az bármennyire fantasztikus is. Márpedig ez az volt.

Dalmával és János bá'-val érkeztünk Galgagutára Aszódra, majd Hatvanba. Elég nagy volt a meglepetés, s ugyan gyanús volt, hogy Aszódon mindenki átszállt, de mivel egy részrõl aznap volt arrafelé másik túra, másrészt János bá' sem mondott semmit, vígan Hatvanba vonatoztunk. Ott aztán hamarosan kiderült, hogy Hatvan nem egyezik meg az Andezit nevezési helyével, így értesítettük a nevezõket, hogy késünk, majd taxi után néztünk. Arra is járt az egyik vasúti dolgozó, aki felajánlotta, hogy elvisz, töredékéért annak, amit a vasútállomás háta mögött álló taxisok mondtak elõtte. Így is lett. A fickó nem teketóriázott, faluban, s falun kívül egyaránt százzal száguldva érkeztünk meg Galgagutára, ahol már nagyon várt a rendezõség - s nem csak azért, mert a rajt akkor már legalább negyven perce bezárt. 

Elkezdõdhetett végre a túra, ami nagy, fordított C alakban vonult a Cserhátban, lenyûgözõ tájakon keresztül. Az elsõ andezitömlésnél volt egy kisebb vitám János bá'-val arról hogy ez andezit-e avagy bazalt, s a túra elnevezése egyáltalán nem befolyásolta abban, hogy bazaltot mondjon rá. Az orgonák alatt mindenesetre fantasztikus látványban volt részünk, aztán elég száraz idõ jött ránk, egészen végig nem volt egy forrás sem. A Szanda várának megmászása elég nevezetesre sikerült, Dalma és én is estünk hatalmasakat a köveken. Becskén aztán hosszabb pihenés jött, majd a hazaút - elõtte kiraktuk a magyarországi túrákon kapható egyik legkülönlegesebb jelvényt, ami vélhetõen a nagy-hegyi andezitömlést ábrázolja, megdöbbentõen hûen.