Túrabeszámolók


@Éves túraösszesítő

hallgatoozooTúra éve: 20072007.01.02 21:48:49
2006-os teljesített túráim...


Körös 50: Eljött a következõ 50 kilométeres táv - melyet szintén a Jubileumi mozgalom keretében kellett teljesíteni. Viszont ez egy könnyedebb alföldi „sétának” ígérkezett. Végülis nem volt sokkal több annál.. :) De be kell ám ismernem: a rossz bokámmal nem sok kedvem támad ma már ezekhez a 30-40 kilométeresnél hosszabb távú túrákhoz. Dehát a Jubileumi túra az jubileumi túra - teljesítsük hát! Gondoltam :) és elindultam Mezõberénybe. Mindenesetre a táj alföldi jellege mindenképpen csökkentett a táv nehézségén. Ezen kívül nagy hiányosságomat pótolhattam az Alföldi túrázás terén - eme teljesítménytúrán megismerhettem a Körösök Vidékét... amely roppantul szép táj! Mezõberényben jó messze van a Piknik Park a vasútállomástól, így számomra már nem szokatlan módon a teljesítménytúra mezõnyének a leg(esleg)végén indultam. Csöppet sem bánkódtam ezen ... mígnem ki nem derült az elsõ pontnál hogy már a(z amúgy futva közlekedõ!) seprû is elhagyott engem... :o Innen kicsit a magányosság érzésével mentem már tovább, a tempóba is belehúztam egy picit. Nézegettem a térképemen, hogy jó sokáig gáton kell menni a Körösök mellett. Biztos sokan azt gondolják (talán én is azt gondoltam..) hogy kilométereken keresztül töltésgátakon menni a síkság kellõs közepén "nem egy felemelõ" érzés - pedig igen, valóban nagyon különleges élmény: mindenfelé a part mentén élénken zöldellõ fûzeseket-nyárasokat látni, persze a mezõk zöldje is egyfolytában Téged kísér, ugyanígy a folyó hosszú kék csíkja is végetérhetetlenül kísér az utadon, és az abszolút legizgalmasabb-legcsodásabb élmény: amikor rendszeresen találkozol békászó majd kecsesen felszálló nemes madarakkal, kócsagfélékkel (azt hiszem olyanokat láttam) - és ILYET másfajta tájon nem láthatsz és élhetsz át.... Azta de költõi voltam! :) Mindezt a (szabadság!) érzést - tiszta idõben - még a sík vidék széles látóhatára is csak fokozza. Hosszú-hosszú gát-gyaloglás után elértem tehát Újladányra, az etetõ-itatópontra. Jelképes áron sör volt kapható, és töménytelen mennyiségû süteményt lehetett fogyasztani. Mellesleg végig az egész túrán! :) Az Újladány-Fáspuszta közötti dagonyaúton én is alaposan megszenvedtem - elkerülni lehetetlenség volt. A saras nehézség után jött az égi áldás, azaz az esõs nehézség. Fáspusztánál kapott el egy zuhé, és Bélmegyerig el sem állt. A pontõrök a faluból visszajöttek értem(??) de ezt kár volt nekik, mert én keményen (illetve vizesen :) ragaszkodtam a gyalogláshoz... Bélmegyeren - ázás helyett - félórás kocsmázást kellett beiktatnom, majd innen már végig az autóúton belehúzhattam a célig. Mivel a rendezõk mondták, menjek végig a sár miatt az aszfaltúton, így nem mondtam nemet egy kis könnyítésnek (szerencsémre ez nem olyan forgalmas autóút)... De még így is épphogy szürkületig beértem a célba, összesen 11 és fél óra alatt. Nagy élmény volt, és én úgy döntöttem: Szeretem az Alföldet. Ahogy oda, úgy vissza is Vonattal utaztam ismét (Budapestrõl).

Bükkerdõ "Nyomkövetõ": Most valószínûleg páran meglepõdnek, miért írom ide egy általam szervezett túra nevét. Pedig higgyétek el, hogy egy közel 50 km-es tájékozódási! Túra igazoló bójáinak egyedüli kirakása a terepre (alig 1,5 napnyi idõ alatt) azért az Teljesítmény. Ha valaki rákérdez - szívesen mesélek neki az élményeimrõl. ;) Úgy emlékszem kb. 15 zsírkrétát tettem ki a titkos helyekre és összvissz 3 túrázó teljesítette a túrát!!! (Név szerint Õrsi Bálint, Szendrei Ferenc, Czékli Béla)

25 éves a teljesítménytúrázás (Visegrádi-hg.): A Pilis-Visegrádi-hegység (ahogy tetszik...) Országos Kék Túra által kijelölt útvonalán, egy könnyebb 25 km-es "emlékezõ teljesítménytúra" volt ez. S mert kedvelem a Pilist - és az aznapi BEAC MAXI-t már csak Nem teljesíthettem - ezért elmentem erre a túrára. Az idõ megint nagyon szépnek ígérkezett. Reggel sokan busszal utaztak Visegrádra..(magam is) Kis várakozás a rajtban, majd indulás az ismerõsökkel együtt. A Görgey emlékmût megtaláltam könnyedén, de utána "megszeppenve" kellett fölmásznunk a Nagy-Villámi sífelvonó alatt - hiszen "elvileg ismertem" az utat errefele... szerintem a térkép is rosszul jelöl itt valamit :o Na mindegy, a kilátóhoz feljutottunk, aztán a Moli pihenõhöz is, majd a Pap-réthez, és aztán le Pilisszentlászlóra. A Sikárosi-rét sokadjára is elvarázsolt... és mégse tudtam hogy innen látszik DOBOGÓKÕ! A cél is ott várt, fönn Dobogókõn. A túra díjazása szép volt. (De aki találkozott velem a Maxin az tudja, hogy nekem még nem volt vége itt a napnak... :)

Tolna 50: Remek! Mert elérkeztem egy újabb nagyon izginek ígérkezõ Jubileumi 50-eshez! Sajnos azonban a lefelé utazás "nehézségei" miatt izgalmasabb is volt az egész túra a kelleténél. :( Végül nagy nehezen de csak sikerült teljesítenem... Történt az ugyanis hogy autóval utaztam le és a leúton nagyon rosszul lettem. (Többen talán érthetõen felzúgnak - végül is ezáltal nem maradtam hû elveimhez - és ez még igaz is, de azért a "bort iszik - vizet prédikál" szólás még nem mondható rám! Egy elõzõ esti (egyik legkedvencebb zenekarom) koncertjérõl sem akartam lemaradni, és a Jubileumi mozgalom teljesítésérõl sem - így muszáj voltam kivételesen autós fuvart szerezni. A kellemetlenségekért az utastársaktól elnézést kérek! Ha ezt elõre tudtam volna akkor talán lemondtam volna a koncertrõl, és inkább vonatozok...) De térjünk rá a túrára! 1,5 óra alvás a rajtban egy teremben, majd indulás fáradtan az 50 km-es túrára. Nagyon fáradt voltam. De nagy szerencsém is volt: idén elõször seprû is volt a túrán, s így nem kellett egyedül mennem - csatlakozott hozzám maga a Seprû. Ennek szerepét egy középkorú úr töltötte be aki nagyon jó túra-társ(aság) volt... Köszönöm neki a segítséget és kitartást! Röviden amennyi megmaradt bennem az útvonalról: Ófalu nagyon szép fekvésû, Zsibrik után szép a kilátás, Szálkán van egy hihetetlenül egyszerû és "bóvli" kocsma (egy asztal-három szék), nekünk sikerült épp oda betérni :)) az Óriás-hegy nem volt óriás mégis lassan tudtuk elhagyni, a Sötét-völgy tényleg sötét... pláne sötétedéskor!! :)) aggódás az eltûnt(?) lámpanélküli(?) gyerekekért - de meglettek. Cél külön nekem fönt a SZÕLÕHEGYEN sok-sok extra (egyébként csak rendezõi) finomsággal: isteni pörkölttel-fasirttal-újborral - s most irigykedtek ugye! ! ! :) Már csak ezért is tuti, hogy fogok még menni TOLNA 50-re....

Hegyhát 50: Nem telt bele egy hét se, és ismét egy érdekes távoli tájra mehettem túrázni. Szerencsés ember vagyok. Már a leutazás is roppant izgalmas volt (Sárvárig mentem elõzõ este vonattal, majd a Rába partján sátrat vertem éjszakára...) Szombat reggel Bejcgyertyános-Egervölgy irányából nagyon nehéz stoppal eljutni VASVÁRRA, de más lehetõség nem lévén ezzel kellett próbálkoznom. Három stoppal nagy nehezen végre sikerült eljutnom a rajtba - ahol már mindenki elrajtolt. A rajtban egy olyan ordenáré bunkó lánnyal "volt szerencsém" amilyet én még nem láttam egész túrapályafutásom során! De több se kellett nekem hamar túltettem magam ezen, és belehúztam hogy utolérjem a mezõny legvégét. Nem sok esélyt láttam rá, mert min. 3/4 óra lemaradásban voltam az elõttem levõktõl. Így aztán nagyon meglepõdtem amikor elsõ tíz kilométer után - Jeli Arborétumnál - embereket értem utol. (Mondjuk futnom is kellett ehhez rendesen!) A táj igen szép, emelkedõ az pedig nem sok van, szinte alföldi jellegû táj. A Jeli Arborétum szép, de sajnos nem volt idõm körülnézni. Örültem hogy innen nem kell egyedül mennem - igyekeztem tehát nem lemaradni. Az Oszkói szõlõhegy varázslatos hangulatú hely... Olaszfa-Gyõrvár között nagy meleg volt, csak úgy tûzött a nap... így hát Hegyhátszentpéteren muszáj volt egy alaposat frissíteni :) Jó kis újbor, fincsi ételek, palacsinta!... ne gondoljátok hogy nem maradtam le megint, mert lemaradtam... de a célig újból belehúztam, viszont így is rám sötétedett a Városerdõnél... így a szürkületben egy kisebb összeverõdött csapattal Kismákfa helyett a közelebbi autóút felé vettük az irányt... és azon ballagtunk be a célig. Távban nem rövidítettünk, de azért ráadásként még egy kilátóhoz fölmásztunk. Ahogy a rajtban úgy a célban is „kissé bunkó” fogadtatásban volt részem (holott fél órával a cél nyitvatartásán belül voltunk ott). A jelvény felejthetõ, de a túra maga nagyon szép volt...

Bükk 50: Egymást követték a Jubileumi túrák szeptemberben, a Bükk 50 volt az utolsó ebben a hónapban. Szeretem a Bükköt, és nagyon szép õszi túrának ígérkezett ez a hétvége. Én már péntek délután leutaztam, és a jó meleg hálózsákomnak köszönhetõen a hideg éjszakát is kint sátorban tudtam tölteni. Garadnán a rajtban és már elõzõ este Miskolcról jövet is több ismerõs túrázóval találkoztam. A kora reggeli rajttal kellett indulni, mert egyre korábban sötétedik már ilyenkor. Ómassáról Bánkútra meglepõdtem olyan hamar felértem, aztán siettem tovább keresztül a hangulatos Bükk-fennsíkon az Õr-kõ-rét felé, ekkor lassítottam egy picit hisz köves úton kellett menni. Tar-kõre egy kedves sporttárs "húzott fel" engem - így itt nagyon jó tempóban éreztem magam. A Bükk végig csodálatosan szép volt - már megint kifogtunk egy szép napsütéses hétvégét!! Amikor leértem Répáshutára szinte még semmi fáradtságot sem éreztem. Azután jött egy kis emelkedõ, és már el is fáradtam. :) Hollóstetõ után kezdtem összeszedni magam, Jávorkútról pedig csak ereszkedés volt már hátra. Pont beértem lámpa nélkül világosban. A Garadnai célban jót vacsoráztam, mégegyet aludtam itt. Majd másnap a hazautat egybekötöttem egy kis elõzetes túrabejárás-szervezéssel a Mátrában.

Lokomotív 424 - 24 km: Az utolsó Jubileumi túra. Meg kellett csinálnom, hogy meglegyen a Bronz fokozatom a Negyedszázados Jubileum Teljesítménytúrázója mozgalomban. Korábban csak a 42 kilométeres távján vettem még részt, de ez sem tûnt túl nehéznek - kevesebb mint 25 km-t 5,5-es átlaggal végigmenni nem tûnt lehetetlen feladatnak. Szinte egész biztosra mentem... Szokolyán a kis döcögõrõl leszállva vacogtató hideg reggel fogadott Minket a Börzsönyben. Mindenki rajtolt amint lehetett. Magyarkút elõtt nincs is olyan nagy emelkedõ, mint én emlékeztem. Igyekeztem a saját erõmre odafigyelni, ez a titka mindennek. Hogy csak a saját maximális sebességeddel haladj! Az elsõ ep. után Nógrádra nagyon hamar átértünk. Az is jó, hogy nincs túl sok emelkedõ a túrában. Nógrád után a Béla-rét felé a Kék-túra útvonala megváltozott. Béla-réten átvágtam, és ott is voltam Királyréten. Bõ egy órám volt még innen a 6 km-re levõ célig - biztos voltam hogy meglesz. És meg is lett! :) A célban jót zsíroskenyereztem, beszélgettem, aztán elnéztem még a faluba, mert volt ott valami Szokolyai Szüreti Felvonulás...!

Na már csupán négy túrával tartozom, október óta összesen ennyi õszi(-téli) túrán voltam......