szia emberek,a Széchenyi gr túráról..
a Hév röpít a rajthely felé,szilasligeti leszállás és ténfergés az iskolához,ahol nyolcéves barátaim készülnek a megmérettetésre,persze,elvétve kilenc-tizenegy éves túlkoros is van köztük,de mindenki fiatalosan kajla és éretlen,örökmozgó,akit kizavart a lelketlen szüleje a monitor elõl a verõfényes napsütésbe,ahol a potyogó dió,a szálló pollen és a felnõtt jelenléte azonnal zavarba hozza..oda se neki,fiatal koruk ellenére elõveszem és megmutatom nekik..a GPS mûszert,a térképet és a tájolót,láthatólag nincsenek lenyûgözve,ugyanígy kevésbé hozza lázba fiatal szervezetüket a rajtpapír,fekete*fehér ugyan,de tökéletes,akkor menjünk,talán útközben akad valami harcolós õz,verekedõs sün,felbõszült vakond vagy röpdösõ méhecske,amit meg lehet nézni és el lehet mesélni a fészbukon,mert okos telefon ketyeg többek kezében,de ebben a korban ez már el is várható a szülõtõl,aki többet akar kihozni a gyermekbõl,mint anno belõle..Móriczról mesélek..”gyalogolni jó..”,petõfivel és arannyal is megpróbálkozom,de csak norriszos lesz az ismeretanyag,amit kihúzok a fejükbõl,éveleje és új tanítási formula van,ezt még nekem is szoknom kell.És átkeltünk a gödöllõi úton,ahol vasfigura figyelmeztet a magyarságunkra,a buszforduló nápolyit és vizet hoz,végül nem vihetünk mindent a hátunkon,az csak a púpos teve teszi,nekünk a szervezõ kihordja az erdõszélre,a kullancsok és varangyosbékák közelébe az egyfajta nápolyit és nincs sült krumpli sem,meg kóla..persze,aki már volt ezen a túrán,annak az elõrelátó szülõ becsomagolta fentieket,van,aki rántott csirkelábbal küzd,hiába,nyolcszáz méter van mögöttünk,ég a zsír,pótolni kell,Bolnoka tetõ árnyas fái,kedves pontkeresõs emlékek tájfutós idõkrõl,fölváltok a sebességben,a srácok keresztben is elõadják,össze is zavarnak az útfigyelésben,de a darabszám megvan,igyexem nem az elején elveszíteni mindet,a hírmondóra is szükség van..remek a jelzés a fákon,kiváló asszonyok a ponton,mosolyogva pecsételnek,víz mindenütt,kell,meleg az idõ..és röpül is,mert máris térdig homokban gázolunk,ez a jakabpusztai rész,sok a terepjárós arc,kitérünk,lovaglós emberek,vagyis egy ember,a többi nõ,javít ki egy helyi erõ..sisakban és csizmában,a lovakon csak nyereg és kantár,amúgy csupaszok és mind nõnemû,közönségesen kanca,állítólag jobban kezelhetõk..nekem más tapasztalataim vannak,de persze nem lovagolok..gyalogolok..meg biciklizek..és most a kilátó,bezárva,hagyományosan,el is sündörgünk mellette,mert a mogyoródi pályáról oroszlánbõgés hallatszik,motorokat látunk és hallunk ide és tova,de nem arra vezetem az utat,hanem amit a szervezõ kijelölt,a szõlõlugasok közé és a sínek alatt,föl a fenyõkön túl és jobbra..hoppá,ez már ismerõs reggelrõl,és tényleg,az iskola,kenyérrel,zsírral és hagymával,kitûzõ és trianoni emlékeztetõ,persze,a múltunk rabjai vagyunk itt is..még meddig is?pedig a romokon felnövõk fociban is odatettek,és hát gumi is volt botból,kellene ide is energia,egy kevés a jelenre és sok a jövõre..
de a nap süt,a kölykök vigyorognak,izzadtak és büdösek,a telefonok csörögnek,anyu-apu aggódik futólag,megvan mindenki,legalább eddig..remek volt minden,a fõszervezõ még felszabadítja a nápolyimaradékot,ebéd otthon nem lesz ezek szerint,és kiváló hangulatban lépünk le..laza,gyerekes,jópofa és odaadó szervezés,itt a helyed a gödöllõi dombok közt Neked is.. |
