Válicka 40
Végre eljött az idõ, hogy a 30 és a 20-as körtúra után a 40-est is sikerült abszolválni. Mivel a 40-es érdekesebb részét a 20-as tartalmazza és arról már részletesebben tavaly írtam, ezért csak egy szösszenet az idei 40-es túráról.
Szokás szerint gyerkõc is teljesítette a 10-es távot nagymamival, míg mi a 40-esen galoppoztunk végig. Az idõ remek volt, a társaság is jól összejött hála Pistinek és Gábornak. Szerencsére idén a jelzések nagyságrendekkel jobbak voltak, mint tavaly, ami a szalagozásnak köszönhetõen jól követhetõ volt. Sajnos a túrista jelzések még most sem az igaziak, fõleg ahol a 30-as és 40-es vonal szétválik, ott keresni kell a jeleket erõteljesen, de szerencsére már volt helyismeret köszönhetõen az elõzõ két évnek, valamint Gábor és Pisti tapasztalatának, így eltévedni nem lehetett.
Sajnos a 40-es táv csak hosszban különbözik a többitõl, látványban igencsak alulmarad, egyrészt eszméletlen sok az aszfalt, majdnem a teljes táv fele (nem mértem pontosan), valamint a látványnak feltüntetett vaddisznós kert pusztán egy kerítéssel körbezárt erdõrész, amit bárhol láthatunk az országban, de vaddisznót csak nagy szerencsével, ami most minket nem pártolt.
További mínusz, hogy a 40-es táv Baki tetõt érintõ része igencsak forgalmas úton vezet, ami nem kicsit veszélyes, így nagyon kell figyelni ezen a szakaszon.
Ami azonban nagyon pozitív, hogy az ellátásra semmilyen panasz nem lehet. Minden ponton volt innivaló, és kétszer is kaptunk zsíros kenyeret.
Összességében a túra jó, de csak akkor érdemes a 40-es szakaszt választani, ha valakinek kell a távolság, mivel az emelkedõk legnagyobb részét, valamint a látnivalók többségét a 30-as nyomvonal tartalmazza.
Köszönöm a szervezést, jövõre ugyanitt, bár közel sem biztos, hogy a 40-esen.
A túra trackje
|
