Túrabeszámolók


Pázmándi TOPorgó

huszia64Túra éve: 20132013.10.16 13:54:10

Pázmándi TOPorgó 2013


avagy, minden jó, ha a vége jó!


Prológ


     „Itt van az õsz, itt van újra …” mondja a költõ, s ha õ mondja, hát tudja is. Bizonyítja e tényt az is, hogy immáron hetedszer gyülekeztek a vándorok, hogy a szokásos idõpontban, október elsõ szombatján, bejárják a Velencei-hegység hegyeit-völgyeit. Az idõjárás megmutatta Jánusz-arcát ismételten. A késõ nyári melegbõl, csütörtöktõl hirtelen télelõbe váltott az idõ, legalábbis, ami a hajnalokat illette. Pattogtak a mínuszok és évszázados hidegrekordok dõltek sorra. De legalább hó nem fenyegetett. Viszont napközben sütött a nap, ha leégéstõl nem is kellett tartani. Ment is az agyalgás egyesületen belül, ilyen körülmények között mennyi emberre számíthatunk, hány kondért készítsünk elõ a gulyásleveshez? Lassan kezdtük megszokni a négyszázas résztvevõ számot, így lapot húztunk tizenkilencre. Nagy sóhaj és atom bizakodás. Idén is meglesz a létszám. Az utolsó pillanatban bázist kellett váltani, mivel összecsúsztatták  a pázmándi  szüreti bált a TOPorgóval.  Ezért kiköltöztünk a falu központból, az általános iskolához, mert a hozzánk érkezõ autók miatt a felvonulók moccanni sem tudtak volna.  Gyors átszervezés és a szokásos teendõk.  Péntek délelõtt útvonal kijelölés, délután a túra központ felállítása, berendezése. És elérkezett a szombat …


Az idõ kegyelme


     Egy biztos, szeret bennünket az Öreg Kaporszakállú, mert a hajnal ismét plusz fokokkal köszöntött ránk, így a pontõrök otthon hagyhatták a jegesmedve fogatokat.   A nap is kíváncsi volt a túrára, egyre jobban kergette maga elõl a fátyolfelhõket. Fél hét körül elkezdtek szállingózni az elsõ túrázok, szinte mi sem természetesebb, a terepfutók.  Már dübörögtek a lóerõk, mikor hét órakor elrajtoltak az elsõk.  Kisebb pánik, majd enyhe infarktus a létszám miatt. Gyors számolgatás, a teljes egyesület, hány hét alatt kebelezi be a gulyást. Aztán ahogy a nap is egyre magasabbra hágott, megindult a gyalogolni vágyók áradata.  Kezdett minden a „régi szép idõkre” – mondjuk a múlt évre – hasonlítani. Így csitult a pánik is, és fellobbant a tûz mindhárom üst alatt. Érkeztek már az ismerõs arcok, a többszöri teljesítõk. Õket jó látni évrõl évre, jelzik , hogy valamit jól csinálunk és jönnek újabbak is szép számmal. A nevezésnél egyre nagyobb volt a sokadalom és az izgulni most azért kellett, hogy a terepfutók, ne hogy megelõzzék a kiérkezõ pontõröket. Õszintén szólva itt van még mit csiszolni, de mentségünkre legyen mondva, ha minden tökéletes lenne, hogy mûködne az evolúció.


     Nyolc óra tájban a két hosszabb táv, a 35 és 45 kilométeresek többsége már jócskán úton volt és szép számmal gyülekeztek a  20 kilométerre vállalkozók is. Míg a hosszúzók inkább felnõttek voltak, a középtávon már minden korosztály képviseltette magát az általános iskolától felfelé. Családok, baráti társaságok is akadtak szép számmal. Idén e távon indult a kihagyhatatlan „buli hadtest” a távoli pontõrök legnagyobb megkönnyebbülésére. Ahogy múlt az idõ, egyértelmûen bebizonyosodott, jó döntés volt, hogy kivonultunk a központból.  Folyamatosan ment az indítás, s az idõ is egyre melegebbre kezdett változni.  Visszatért a hét eleji késõ nyár.  Mire a negyedik csoport, a 8 kilométeres TOTYorgók is elindultak, már a pulóverek csak a hátizsákokat díszítették. A TOTYorgók képviselték a legszínesebb kavalkádot, már mint az életkorokat tekintve. A hordozókban bámészkodó szinte csecsemõktõl, a komplett óvodai csoporton át, a nyugdíjas nagyszülõkig mindenki felvonult, hogy a természetbe töltse ezt a szép õszi délelõttöt és kora délutánt. Vidám és harsányan hangos kisebb-nagyobb csoportok vették át a terepet, az órájukkal versenyt futó „komoly” túratársaktól.  Bár rohangálásban a legkisebbek felvették a versenyt a profikkal.


A végeken


    Az ellenõrzõpontokon  a szokásos élet folyt, a maga medrében. Rajtszám ellenõrzés, pecsételés, útbaigazítás. Persze voltak olyan helyek is, ahol nem merült ki a munka ennyiben. Ezek az úgynevezett szolgáltató állomások, amelyek a táv megtételét igyekeznek könnyebbé tenni.   A legrövidebb 8km-es táv kicsivel több, mint felénél almával frissülhettek a vándorok. A három hosszabb út zarándokai, elõször 11 km megtétele után a nadapi Szintezési Õsjegynél  pótolhatták az elégetett kalóriákat egy kis csokival és frissíthették magukat ásványvízzel.  A sukorói Gyapjaszsáknál már a vitaminok is sorra kerültek, alma formájában. Innen aztán pergetni kellett a kilométereket, de visszaérve Sukoróra, immáron a Néprajzi ház kertjében a szokásos zsíros kenyér parti következett.  Ez, csak a két leghosszabb távosoknak volt a kiváltsága. Aztán egy tucat „laza” kilométer után, már-már a célegyenesben õk is megérezhették a friss gulyás csalogató illatát.  Miután a  beérkezõk lejelentkeztek a célban, átvették emléklapjukat és a távok más-más kitûzõit, ki jobban, ki kevésbé fáradtan, a megtett út hosszától függetlenül megkapta a kiérdemelt forró, erõt adó levest. S ha még kért, annak sem volt akadálya.


Epilógus


     Összességében egy szép, eredményes és élményekkel teli napot zárt le az est beállta. Mindenki visszaérkezett Pázmándra, egyesek némi izomlázzal és néhány vízhólyaggal is „gazdagodva”.  A reggeli izgalom is elcsendesedett, mivel több mint négyszázan jöttek el a túrára. Egész pontosa 433 regisztrált túrázó volt, de ennél többen teljesítették a távokat, mivel néhányan egy rajtszám alatt, csoportosan gyalogoltak.  90 fõ járta be a két leghosszabb 35 és 45 km-es útvonalat. 191-en a középtávot, a 20-at vállalták be és 153-an TOTYorogtak 8 km-en. Külön öröm, hogy közülük 66 gyermek volt.


Az idei túra elõször a Cartographia Kupa sorozatának is tagjává vált és a kavalkádot színesítette a Pázmánd Spájz kis standja is ahol a helyi kistermelõk portékáival ismerkedhettek meg a résztvevõk.  Így aztán nem csak a gulyás okozott kulináris élvezeteket. Köszönet minden résztvevõnek, akik megtisztelték a túrát jelenlétükkel és külön tisztelet azoknak akik immáron, mint törzsvendégek térnek újra és újra vissza.  Természetesen nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik létrehozták és lebonyolították , illetve bármi módon támogatták az eseményt. Õket felsorolni túl hosszú lenne, ezért egyszerre mondok köszönetet minden segítõnek és rendezõnek. Valamint az idõjárás felelõsnek ...


Találkozunk 2014 januárjában a Fázós TOPorgóson, júliusban a TOPorgók Éjszakáján és októberben a szokásos õszi TOPorgáson!