Túrabeszámolók
| I. Béla, Kaán Károly, Károly Róbert emléktúrák |
| Múzsla | Túra éve: 2006 | 2007.01.16 12:31:51 |
|
| Kaán Károly emléktúra
A történethez hozzátartozik, hogy kicsit elbambultam az elõnevezést, végül 2-án tettem meg csak ezt. Józsi nagylelkûségét emeli, hogy így is bevett az elõnevezõk táborába. Aztán a rajtban nagy segítség volt Döme63 kinyomtatott indexes listája, ugyanis a rendezõknél (Szabó Józsi nem tudott eljönni.) nem szerepelt a nevem, mint elõnevezõé. Döme segítsége mellett külön öröm volt az is, hogy ilyen nagy nevet sikerült személyesen is megismernem.
Reggel - a kompra várva - egy gyönyörûen szép, szikrázõ napfelkeltében volt részem, ahogy Visegrád felett, lassan feltûnt az izzó napkorona. Közben csendesen átkompoltunk. Néhány gyalogos volt és egy autó. A rajtot gyorsan megtaláltam, ahol páran már várakoztunk. Józsi mondta, hogy egy piros Suzukit kell figyelni. Mikor feltûnt a jármû, nagyon megörültünk. Gyorsan neveztünk is. Láttam a pontok nyitva tartásánál, hogy Pilisszentlászlón, már 9-kor van pont! Ennek örömére 8.05-kor el is indultam. (Kiírás szerint csak 8.30-tól lehetett volna.) Ez nekem azért jött külön jól, mert felcsillant az esély a 12.35-ös komp elérésének. Az egy plusz adalék, hogy az utóbbi években különösen jól esik az "erõs" gyaloglás.
Az Apátkúti-völgyben még csak bringával jártam, így most elõször csodálhattam meg a patak szurdokját. Nagy volt még a csend és itt bizony még erõs fagy volt. Idõnként meg-megálltam fotózni, de erõsen meneteltem. A sorompótól már teljesen ismeretlen út következett, ahol hamarosan a túra névadójának forrását láthattam. Nagyon szépen karbantartott hely volt.
Feljebb érve a völgy egyre vadregényesebb lett. A pocsolyák még bõrösek voltak az éjszakai fagytól. Idõnként át kellett libbenni a patak felett, ami két esetben is megmerülést jelentett. Az avarszõnyegtõl ugyanis nem látszódott, hogy hol is fut a patak valójában. Szerencsére bakancs volt rajtam - pedig gondolkodtam a sportcipõn - így a víz nem tudott betörni.
Voltak érdekes megoldások az útvonalon. Egy fa, rajta balra mutató piros nyíl, mögötte egy fán pedig egy sáv jelzés. Út mindkét irányban. Persze az egyenest választottam és szembesültem egy jó kis sziklaszirttel. Nem véletlen volt a nyíl. Aztán a katlan oldalában bandukolva egy kicsi lejtõ húzott le a patak mellé. Na ezen már lementem és bizony jól tettem, mert az egyenes út megint egy meredélyben végzõdött.
Az utolsó patakátkelés után egy dózerútra tértem, ahol egy lefagyott Suzukira lettem figyelmes. Érdekes volt itt a „semmi” közepén. Ekkor elõvettem a leírást és néztem, hogy Piliszentlászlón majd hogyan is kell navigálni. A Honvéd út végén rögtön egy óriási kutya fogadott. Szerencsére a lassú tempóra váltásom nem ingerelte õt fel. Aztán a központban megleltem az ellenõrzõ pontot. Ugyanott volt, ahol a szeptemberi „25 éves a teljesítménytúrázás Magyarországon” tt-n is. Innen az útvonal is megegyezett az említett túráéval, de ez egyáltalán nem volt gond, hisz gyönyörû.
Pecsételés után frissítettem egy kicsit és már mentem is tovább. Abszolút jól álltam, mert 9.20 volt még csak. Az OKT, piros sáv kivezetésén egykutya „õrködött”. Lassú léptekkel és finom szavakkal tereltem õt arrébb, csak közben az ugatásával újabb társakat hívott a helyre. Végül mellõztem õket és nyomultam felfelé a Szent László-hegyre. Meglepett, hogy a jelzéseket felújították, hiszen szeptemberben még igen kopottak voltak. Az aszfalton még jobban beleerõsítettem és a távolban egy gyalogost vettem észre. Tudtam, hogy elsõnek indultam, így arra kezdtem el gondolni, hátha õ a pontõr. A beágazóban azonban egyenesen ment tovább, így a pap-réti eh-nál nyomtam egy OKT bélyegzést is, hátha mégis õ volt a pontõr.
A Pap-rétre rámosolyogtam és visszaemlékeztem, hogy pár hónapja – tûzõ napsütésben – még Pálmai Vencel pecsételt itt nekem. Akkor még nyári ruhában pompázott a Visegrádi-hegység. Most azonban már inkább a téli ruháját hordta. A Pálócki-rétet is megcsodáltam és bizony nem maradt el a fotó sem. Pedig Nád Béla a távolban már fente a pecsétjét. Pár mondatot beszélgettünk. Mondtam, hogy mi a tervem, õ pedig megnyugtatott, hogy simán leérek fél egyre. 10 óra volt ekkor.
A piros jelzéstõl elbúcsúzva az OKT-re koncentráltam. Az oldalazó ösvényen ismét jól esett, hogy a bakancs mellett döntöttem. Csodálatos erõkön vezetett az út. Idõnként látszódtak a Naszály vonulatai is a távolban. Egyszer csak hangokra lettem figyelmes. Egy kiránduló csoportot értem utol. Elõl a kicsik masíroztak jókedvûen, utánuk pedig az idõsebbek lépegettek.
A Vízverés-nyerge lenyûgözött ismét. Visszaemlékeztem a szeptemberi ottjártamkor, amikor ezüstösen csillogott minden a korai napsugár fürdõben. Most nyugodt oroszlánra hasonlított, ahogy elterülve pihent a nagy erdõk között. Rövid felfelé menet majd lefelé és ismét kirándulók. Közben a távolban már feltûnt a vár is.
Alig vártam a Moli pihenõt. Nagyon jó érzés volt ennyire hamar ismét látni. Korábban csak egyszer (1993-ban) az OKT vándorlásomkor láttam ezt a szép helyet, most azonban pár hónapon belül másodszor. Mindenféle képet készítettem a panorámától az önkioldóig. Aztán a Borjúfõre is kiléptem. Megérte, ez talán még szebb hely, de kicsit más a jellege. A Moli-nál az a „panorámapad” egy kuriózum. Lejtmenetben ismét gyalogosokkal futottam össze, de õk már szembõl jöttek. Innentõl egyre több túrázóval találkoztam. Nagy részük szembõl jött, köztük Vígh-Tarsonyi László és csapata is.
Ismét szép rétek következtek, nem is maradtak fotó nélkül. A Fekete-hegynél már egyre erõsebb lett a „zaj”. A Nagy-Villám oldalában ugyanis mûködött a bobpálya, sokak vidámságára. Ekkor már igen belassítottam, mert még fél tizenkettõ sem volt. Az országút keresztezése után az OKT szépen kanyargott a vár alá, majd egy lépcsõsorral felértem a parkolóhoz. Gyors pecsételés és már lépkedtem is lefelé a cél felé. Láttam közben a kompot, a Dunán. A kálváriánál megálltam ismét fotózni, itt elõzött meg egy futó. A faluba leérve pedig a második. Végül 3 óra 45 perces idõvel értem be a célba.
Nagyon-nagyon jól éreztem magam. A Visegrádi-hegység egyre jobban tetszik. Ezt a részét most elég jól rögzítettem.
|
| | | | |
|
|
