Régi templomok nyomában
GPS-el mért távolság: 32,3 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintemelkedés: 605 m. A Hegyes-tûre tett kitérõvel együtt 33,4 km 660 m szinttel.
Veszprémhez közel volt a cél, így a 24 órás szolgálat után, és a Nagyvázsony – Zánka közti teljes útszakaszon érvényben lévõ sebességkorlátozás ellenére is 9 órakor be tudtam nevezni, Kerek repkénynél és Kék droidnál. Veszprémben még azon aggódtam, elég melegen öltöztem-e, viszont alig 1-2 km után, két réteg ruhától kellett megszabadulnom. Gyorsan emelkedett a hõmérséklet. ennek megvolt az árnyoldala is, kiolvadt a fagyott föld, jó ragadós sarat hagyva maga után. Hideg front után lévén, a látási viszonyok kiválóak, kivéve a nap felé, mert arra elég párás.
Kényelmes tempóban közeledtem a Hegyes-tûhöz. A hivatalos útvonal nem megy föl rá. A jó látási viszonyok és a gyönyörû napsütés arra késztetett, hogy megtegyem, oda-vissza a kilométeres kitérõt. Fölmentem a tetejére. A kilátás csodálatos. Fotóztam, nézelõdtem egy kicsit, s irány Monoszló. Árnyékba érve fáztam a lejtõn, így egy kicsit jobban szaporáztam a lépteimet. Hamar beértem a faluba, s az ellenõrzõ pont is meglett. Fölírtam az évszámot, majd tovább indultam. Az Árokfõi templomrom felé menet olyan hideg szél fújt, hogy elõ kellett vennem a melegebb sapkát, s gondolkoztam a kesztyûn is. Ettõl kezdve, a széltõl függõen cserélgettem a sapkákat. Az út ezen szakaszán, már jártam montival, amikor Vigántpetendrõl jöttem át. Sajnos a Tói-hegyrõl lejövõ szakasz nagyon szétmosott. Elég gyorsan elértem a második ellenõrzõ pontot. Megettem a Dörmi szeletet, s irány a templomrom. Néhány fotó után vissza az aszfaltra. Elég jó út vezetett Szentantalfára, s a kilátás sem kutya. A falut elhagyva, szokatlan útvonalon közelítettük meg a Szent Balázs templomromot, gyakorlatilag egy jó nagy háromnegyed kört megtéve körülötte. A rom tornyát, már messzirõl láttam. Végre odaértünk. Ez évben már jártam itt. Lepecsételtem az igazoló lapot, fotóztam egy kicsit. A romtól, illetve közelébõl igen érdekes szögbõl látható a Hegyes-tû.
Ballagtam tovább. A napos helyeken csúszott az út, az árnyékban deres volt a fû. A következõ szakasz is kellemes sétát jelentett, megint csak ismerõs útvonalon, idõnként szép kilátással. A Halom-hegyre vezetõ kaptató jól megszuszogtat, de legalább kimelegedtem, a kilátó látogatáshoz. A kilátó tövében fölragasztottam az ellenõrzõ bélyeget, s a szûk lépcsõn, ami inkább létra fölmásztam a kilátóba. Hátizsákkal, csak elfordulva fértem el a búvónyílásokon. A kilátó már felújításra szorulna, de megérte följönni. A körpanoráma csodálatos. Fényképezés és nézelõdés után gyerünk tovább.
A Kisdörgicsére vezetõ szakasz is kellemes. Nagyjából a Herendi templomromtól összerázódott három-négy csoport, akik nagyon hasonló tempóban gyalogoltak, s attól függött ki megy elõl, hogy éppen ki fotózott többet. A templomromoknál meg együtt volt az összes. Az aszfaltútról letérve jött a túra legszebb része, a Kû-völgy. Gyönyörû, kisebb-nagyobb odúkkal, repedésekkel szabdalt sziklafal mellett vezet az ösvény. Gyakran megálltam fotózni. az egyik csoport tagjai, azt értékelték, mennyire alkalmas a fal sziklamászásra. Alighanem õk másztak föl a Hegyes-tû alsó sziklafalán is. Elég sok fát nõtt be viszont a borostyán, ami szép ugyan, de tönkreteszi a fát. Túl rövid ez a szakasz. Mivel itt elég sûrûn találhatók a romok, így gyorsan elértem a Felsõdörgicsei romot. Visszafelé, a mélyút oldalában ibolyát fényképezhettem. Decemberben! A következõ útelágazásban, tettem egy kis szándékolatlan kitérõt. Háromfelé vált a jelzés, amibõl kettõ úton, egy pedig elõször alig látható úton vitt. A szalag alapján sem lehetett eldönteni, hogy a két jobb út közül melyiket kell választani. Elindultam a P+-on. Nézzük, mit ír errõl az itiner, melyik turistajelzést kell követni. Azt írta, ha a P+-t választottam, akkor el… Ez alapján, jobbra fordultam a bokrok felé, s meg is van a következõ szalag. Naná, hogy az alig látható harmadik utat kellett volna választani. Én csak kb. 100 m-t kerültem. Ahogy elnéztem, volt, aki jócskán többet. Azért csak elértem a legjelentõsebb romot, az alsódörgicseit, ahol a pecséthez müzliszelet és jeges tea járt.
Tovább menet, kb. egy kilométert talpaltam aszfalton, majd kellemes mezei és erdei utakra térhettem le. Eddigre a nap olyan alacsonyan volt, ha szembe kellet vele mennünk, akkor közvetlenül a lábunk elé kellett nézni, mást úgy sem láttunk. Egyszer csak emeletes épületeket látok elõttem. Hoppá! Ez a Gyermeküdülõ. Akkor ennek a közelében van az utolsó ellenõrzõ pont. A politikus úton (bicikli út) fölírtam a kódot, majd átmentem a 71-es úton, fényképezni. A haditechnikai parknál, megnéztem, mijük van. Tüzérségi eszközök szempontjából a magyargencsi jobb, viszont nekik nincs helikopterük és légvédelmi rakétájuk. A buszmegállóban fölvettem egy pólót és a kesztyûmet is. Nagyon ideje volt már. Mire besötétedett, éppen beértem Zánkára, így nem kellett elõbányásznom a láthatósági mellényt, illetve a fejlámpát. Megvan az Ifjúság utca. Az elsõ utcának jobbra, a Naplemente utcának kéne lenni, de ott az Iskola utca volt. Szerencsére volt szalag is, így semmi gond. Kicsit késõbb meg lett a Naplemente utca is keresztutcaként, de ez már lényegtelen, mert itt is van szalag a helyes irányban. A cél elõtt, a kultúrháznál, valamilyen rendezvén volt. Beértem a célba. Átvettem az oklevelet és a kitûzõt, ettem két szelet pizzát (Ettem volna többet is, de tartottam tõle, hogy út közben túlzottan elálmosítana.), s hazafelé vettem az irányt.
Jól szervezett, kiváló útvonal vezetésû, viszonylag könnyû túra, amely az ajándék idõjárásban nagyon látványos volt.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700/600 Ft-ért szürke árnyalatos, cartographia-s térképes igazolólapot (saját térkép nem árt), itinert, jó útvonaljelzést, oklevelet és kitûzõt kaptunk. Az Árokfõi templomromnál müzliszelet/Dörmi szelet és jeges tea, az Alsódörgicsei templomromnál müzliszelet és jeges tea, a célban pedig pizza és tea volt az ellátmány. |
