Túrabeszámolók


Börzsönyi vulkántúra

B.A.K.Túra éve: 20132013.12.15 21:34:38

 


"Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer"


 


Üsse kõ! Most ódákat fogok zengeni! Micsoda látvány, micsoda nagyszerû táj! Milyen nagyszerûen van ez a Börzsöny kitalálva! És az útvanal. Mikor azt hinnéd, nincs már feljebb/lejebb, bizony van!


 


Szombat reggel kedvenc tájegységemtõl fellelkesülten kormányzom autónkat Királyrét felé. Hatalmas bennem a tettvágy és a menni akarás. Elhatározzuk, hogy ma semmit sem bízunk a véletlenre: még a NHH-i utolsó kaptatón is mosolyogni fogunk! :)


Indulás: 8:30. A nyíladék kellemesen emelkedik, bár a "burkolata" nem tartozik a kedvenceim közé. Lendületes szakasz, könnyen kocogható. Aztán az elsõ tüdõszorító emelkedõ után már látjuk, hogy ma valóban gyönyörû lesz a táj! Még csak a NHH alatt járunk, mikor a nap megcsillan a dér fehér fák ágain, beragyogva mindent. Veszett fotózásba kezdünk, s ez késõbb sem lankad. (Ez bizony meg is látszott a szintidõnkön.) A hegyen vár a valódi csoda, amiért mindenképpen jönni szerettünk volna erre a túrára: a felhõk felett mindig ragyog a nap! És most ott vagyunk! Lenyûgözõ látvány! Fotó és fotó.. :)


NHH-rõl könnyed kocorászás a csóványosi kaptató aljáig, innen viszont jól jönne egy felvonó. Persze azért hamar felérünk, s szemünk elé tárul a leendõ kilátó (leánykori nevén geodéziai mérõtorony) körbekerített képe. Nem idõzünk sokat, lelendülünk a Magosfa irányába. A ponton pecsételés, és már szaladunk is tovább a zöldön. Rég láttam a jó öreg Vilatit, várom is rendületlenül. Mikorra végre megpillantom, már be is robbantunk a tomboló melegbe. Finom tea és ízletes /korlátlan/ zsíroskenyér örvendeztet meg.


Mire észbe kapok, már a piroson fuldoklok... No nem csak a kaptatótól, a nevetéstõl is: eszembe jut, mekkorát estem a Fekete-völgybe lefelé menet (1/6). S már fent is vagyunk a csodás nyugati gerincen, bár a vulkánba való ki/belátást sajnos ködpaplan fedi, azért nem szomorodunk el. Lendületesen robogunk a kalderán, mikor hirtelen szemet kápráztató látvány fogad. Hófehér üvegfák nõnek ki mohazöld sziklákból, s a legkisebb szellõ gyémántok ezreit hinti a fejünkre. Megbabonázva állok, úgy érzem magam, mint Alice csodaországban. Többször is említem a földöntúli szót. Leírhatatlan a tünemény, csak fotózok és fotózok. Nehezen állunk tovább.


A Salgóvár elõtt tébolyult a hullámvasút. Mikor úgy érzed a vár már nem igen lehet magasabban, indulhatsz is lefelé, hogy mégis magasan legyen. Hja kérem, ennek fele sem tréfa. :) Végre a várva várt vár! Pecsét, indulás, elkavarodás, magashegyi ereszkedés.. Végül újra úton. Technikai malõr miatt a kocogás egy ideig sajnos szünetel. Így csak sétafikálva közelítjük a Magyar-hegyet. De micsoda háttér fogad! Ködbe bújt szépszál fák feketéllenek, és megint egy film ugrik be: azt hiszem a Gyûrûk Ura. Itt aztán lehetne forgatni! Mindenesetre a fotózásra van lehetõség. Egy percig még látni vélem, ahogy vonul a köd, aztán megindul a lejtmenet Magyar-völgy felé.


A ponton csoki és tea fogad. Lehuppanunk a tûz mellé. A technikai probléma megoldásán agyalunk, végül úgy döntünk, vár a NHH, ne várassuk hát soká! Lelkes beszélgetéssel indítjuk a kiemelkedést és észre sem vesszük az elsuhanó kilómétereket. Mikor a P+ megérkezik, már érezzük a levegõben, hogy közelít a mosolygás ideje. A mosoly az emelkedõn nem õszinte, de lehetne rosszabb is. Rettentõ jeges a feltáró út! A turistaháztól két biciklis kezd lejtmenetbe rajta. Elsuhanóban halljuk párbeszédük egy foszlányát: -Itt tuti, hogy el fogunk...


Pecsét és indulás, nincs vesztegetni való idõnk. A Magas-Taxi turistaház zavarba ejtõen hamar elérkezik, ugyanis NHH-tól újra kocogás képesek vagyunk. Pecsét, tea, nevetés. Szaladás tovább. Elõhalásszuk fejlámpánkat, kényelmes tempóra kapcsolunk és ledöcögünk Királyrétre. Végül 9 órás menetidõvel és cirka 6 eséssel (ebbõl egy a Taxi-nyíladékban esett meg úgy, hogy métereket csúsztam a hátamon :)) késõbb elégedetten robogunk haza.


Jövõre ilyenkor ugyanitt, ha esik, ha fúj. Vagy ha egyszerûen csak csodálatos lesz újra, mint idén!


Köszönjük a szervezést! :)