Túrabeszámolók


Margita

MúzslaTúra éve: 20062007.01.16 13:00:37
MARGITA 20 - síléccel


Egy kis történelem

1993-ban voltam elõször gödöllõi teljesítménytúrán. Valószínûleg az ott megadott címem alapján értesítettek az induló Margita túrákról. Amikor 1994-ben, a kiírásukat olvastam, akkor éppen a kórházi ágyamban lábadoztam, így csak vágyakozhattam a túrára.

1995-ben végre ott lehettem. A teljesítésnél lehetett válogatni a gyalogos, kerékpáros, síléces verziókból. Mivel a hó már elolvadt, a sár pedig minimális volt, így bicajjal indultam.

1996-ban nagyon nagy hó volt. Ekkor gyalogosan mentem végig a rövid távon. Érdekesség, hogy ekkor még a 20-as is felment a Margitára, a cél pedig Domonyvölgyben volt.

1997-ben hivatalosan nem volt Margita ttúra, "csak" nosztalgia túraként volt megrendezve. Ekkor nagyon jó letaposott hó fogadott, így nem volt gond a bicajjal való teljesítés Pálffy Tibi társaságában.

Azóta nem is voltam Margita túrán, de idén ismét úgy jött ki a lépés, hogy elindulhattam és ha már hó volt, bevállaltam sílécekkel.


Már fél hétkor ott topogtam a rajtnál. Zoldagi és budai H.G. is jelen voltak. Befutott még VadMalac is. Jól esett a rendezõk bíztatása a léceim láttán.


Indulás után a 3-as fõút mentén gyalogoltam, kezemben a lécekkel. VadMalac utolért és együtt múlattuk az idõt. Jól kitárgyaltuk a Börzsönyi éjszakait.


Máriabesnyõnél elbúcsúztunk egymástól és hozzáfogtam a szerelvényigazításhoz. Felkerült a sícipõ és a lécek, a túrabakancs pedig ment a zsákba. Sajnos tapadóvaxot egyáltalán nem sikerült a lécem közepére szereznem, így kissé csetló-botló módon, de eljutottam a nagy emelkedõ elejéig. Innen le kellett csatolnom, de viszonylag könnyen feljutottam az elsõ ep-ig.


Teázást követõen ismét gyalogosan mentem tovább, mert itt pedig az út meredeksége ill. szûkössége nem engedte meg a lesiklást. Az M3-as aluljárója után azonban eljött a síelés ideje. Jó érzés volt sífutni. Közben páran elfutottak mellettem, talán Larzenék is köztük voltak. Tõlük nagy bíztatást is kaptam.

A Babati épületek környékén sok volt az apró kavics, így le kellett csatolnom. Aztán megint jól lehetett haladni és lassan elértem a következõ ep-t. Ezen a szakaszon volt némi tanácstalanság. A gyors gyalogosok a kisebb emelkedõkön elmentek mellettem, lefelé viszont én gyorsultam be nagyon. Ment az oda-vissza elõzgetés, amit nem mindenki értett meg, pedig én is szabályosan voltam ott, akkor, azon az úton és nem tudtam akárhogyan kerülgetni õket.


Innen jött egy húzós emelkedõ, elõttem csak hárman indultak tovább a rövid távon. Bár a gyalogos nyomok mennyisége és mélysége nekem most nem osztott-szorzott, annál inkább a kocsinyomok. Ez utóbbi miatt az emelkedõ utolsó pár száz méterét ismét gyalog tettem meg. A sárga +-en "eljött az én idõm". Végig nagyon jól lehetett síelni. Bár egy meredek lejtõn egyszer eldõltem, de végül elég gyorsan elértem Domonyvölgybe. Pálffy Tibi elárulta, hogy anno õ is megtette mindhárom módon a teljesítést. Így már ketten vagyunk. :)


A Lázár testvérek farmját megkerülve megmásztam ismét egy dombot majd egy igen veszélyes lejövet következett (kikopott út, fûcsomók), melynek végét egy mély árok is szegélyezte. Rövid síelés majd ismét gyaloglás, a köves úton. Itt jött szembe offtopic P.Z. a fiával és barátaival. Rátértem a zöld sávra és ismét síelésbe fogtam. Egészen a meredek, szûk részig sikerült is a léceken maradnom, akkor azonban ismét gyalogszerre váltottam.


Az M3-as hídon aztán visszaöltöztem. Ekkor ért utol efemm is a barátjával. Egy rövid havas rész következett (itt még lehetett volna siklani), aztán egy iszonyatosan hosszú városi szakasz. Elég komoly volt az autóforgalom is.

Végül 4.30-as idõvel be is értem.


Nagy öröm, hogy egy újabb módszerrel teljesítménytúrázhattam. Köszönöm a rendezõktõl a lehetõséget a síléces teljesítésre. Lehet, hogy egyszer kipróbálom a Barcikát is.


Sajnos otthon vettem észre, hogy a kitûzõn MARGATA felirat látható. Nem tudom egyedi-e a problémám, de nekem mindenesetre ilyet adtak. :(