Túrabeszámolók


Fóti-Somlyó 30 / Hát, ez csúcs...!

kekdroidTúra éve: 20132014.01.05 20:54:24

Fóti-Somlyó 30


Az év utolsó vasárnapjának reggelén köd hömpölyög, nem csupán Göd s Gödöllõ fölött, mint a hírportál (igen, az index) írta, hanem a lehangoló állapotú Rákospalota-Újpest vasútállomáson is. Kerek repkény társaságában idáig veszem igénybe a fûtetlen villamost, és leszállva látjuk, hogy itt már gyülekezik néhány, messzirõl is túrázónak tûnõ egyén: rögtön a bejáratnál laci069-be botlunk, a szokásosnál békésebb váróteremben pedig ZE-t pillantom meg, és még jónéhányan gyülekeznek szerteszét az állomáson. Bevásárolok menetjegybõl, a várakozás hátralévõ perceiben a hangosbemondó figyelmeztetéseit hallgatjuk, de most szerencsére nem jut az itt szokásos poénbombákból (kedvencem az évbõl a „személyvonat érkezik Budapest Nyugati pályaudvarról... ja nem, mert elõbb Vác felõl tehervonat halad át”, és már rongyol is keresztül a hosszan kürtölõ mozdony plusz rengeteg tonna akármi a harmadik vágányon, a Körvasút helyett Rákosrendezõ felé, operatíve). Megérkezik a vonat, két egységnyi Flirt képében. A fedélzeten számos túrázó: az egyik négyesben moiwáék csoportosulnak, egy másikban Ottorino ücsörög, egy harmadikban pedig helyet foglalunk, hárman. Alsógödig élvezzük a személyszállító vasúttársaság vendégszeretetét, leszálláskor Repkénnyel megrohanjuk a rajtoltatásra elõkészített asztalokat, futtában üdvözölve az eligazítást végzõ Gethe urat. A szomszédos asztalnál Hevér Éva és EduShow, az elõnevezõknél Cifka Borbála és Gyõri Péter várják az indulni vágyókat, rajtbélyegzõt és rajtidõt a zöld tetõs kerékpártároló környékén Bubu és Lestat szolgáltatnak. A következõ személyvonatig segítünk be a rajtoltatásba, majd amikor a tömeg már útra kelt, saját magunkat is elrajtoltatjuk.


Göd elhagyása elõtt betérünk egy kettévált (dohány + nemdohány divízió) kisboltba, pótoljuk az otthon elmaradt reggeli kávét. A fiatal pénztáros nõ láthatóan képben van a túrázással kapcsolatban, a kávéba némi bónusz tejszínhabot is kapunk. A mûvelet után kikanyargunk a kisvárosból, villanyoszlopról olvassuk le az itiner kérdésére a választ, és belevetjük magunkat a ködbe. Látnivalók most nincsenek, van erdõ, távvezeték, mezõ, távvezeték, autóút felüljáróval, erdõ, távvezeték. Van idõnként mély homok is, ez a mezõny kerékpáros tagját meglehetõsen lelassítja haladásában. Azért szép kényelmesen eljutunk a második ellenõrzõpontig, erdõ szélen gázvezeték nyiladéka húzódik, odébb, fenyvesben lóg a matricás nejlon a fán, zsírkréta melléklettel. Bematricázzuk az itinert, és továbbállunk, az itt várakozó sokaság elé kerülve. Továbbra is köd van, erdõs és nem erdõs területek váltják egymást az útvonalon, néha keresztezzük az ország villamosenergia-rendszerének néhány kulcselemét. Rácsos tartón alul kis táblák, felül súlyos kerámiaszigetelõkön függõ rengeteg vezeték. Némelyik zúg, mint a veszedelem. Aztán megint marad a csend a ködben. Az egyik erdõfolt szélén Veresegyház önkormányzatának behajtást tiltó felhívását olvashatjuk. Egy késõbbi helyszínnél az itinerben pedig a „bigyó” szóval szórakoztatnak, amely már nem is olyan sokkoló a „kábeltolvajok depója” után – ez olyan, mintha egy Mad Max-szerepjáték egyik helyszíne lenne. Kerülünk tehát szórakoztatásra, de ez a fordulat elmarad a leírásból, a „Z jobbra tér, de mi egyenesen továbbmenve...” klasszikus viszont szerepel. A lényeg, hogy megérkezünk a csomádi fõpályaudvar környékére, ahol is a vasúti aluljáró környékén nagy találati eséllyel lehetne vadászni az illegális szemétlerakást végzõket, ha ez bárkinek érdekében állna. Az itteni ellenõrzõpontnál gyorsan megválaszoljuk a feltett kérdésre a választ, majd továbbállunk a vasút mentén. Keresztezzük a síneket és az országutat, majd az északi fal egyik kuloárjában támadjuk meg a Fóti-Somlyó fõgerincét.


Fent végre kiszabadulunk a ködbõl, kitérünk a csúcskõvel jelzett dombtetõre, ahol nagy csoportosulást tartanak a túra résztvevõi: Oláh Tamásék társaságával találkozunk, valamint Fürész Andival, Ruttkay Diával, -rafter-rel és Pintz úrral. Innentõl utóbbiakhoz csatlakozva kirándulunk tovább, de elõtte Andi saját készítésû forralt borral kínál, amelyet ezúton is nagyon szépen köszönök. Zöld lepke jelzésû szalagozáson vezet tovább az utunk, néha a leírást is olvasom, csak a szórakozás kedvéért. Lekanyargunk a Fáy-présházhoz, itt RitaB õrködik az automobilos ponton, és kínál korlátozás nélkül szaloncukorral, csokimikulással, müzliszelettel. Elidõzünk pár percig, majd a csoffadt szabadtéri színpad mellett elhagyjuk a helyszínt, dombnak fel. Körülnézve örvendetes megállapítást tehetek, miszerint a köd felszállt, és bár a láthatár párában úszik, a látótávolság mégsem száz méter alatt alakul egész nap. Dombháton ballagunk tovább, pihenõhelyen számoljuk meg, hogy a www. az négy karakter és egy bónusz téves linkfelismerés az arra szakosodott szövegszerkesztõkben. Továbbmegyünk, mellettünk néptelennek tûnõ lovastanya, elõttünk a Mogyoród környéki adótorony-erdõ. Oda megyünk. Faluszéli sportpálya (a bazi fekete mûanyag szemétgyûjtõ edénynek rögtön a bejárat mellett, csak annak keresnének más helyet) után bukunk alá a faluba, és rövid sétát követõen elérjük a központi fekvésû cukrászdát, amely a tulajdonosváltás óta Arany Pálma néven üzemel. Itt pygmeával találkozhatunk, mint a leghálásabb helyen lévõ ellenõrzõpont õrével. Kiemelt szolgáltatásként jár egy szelet sütemény a rengetegfélébõl, valamint egy nagy pohár forró tea. Kitelepedünk a zsúfolt beltérbõl a kevésbé zsúfolt kültérre, itt találkozunk a rajt óta rejtélyes módon valahogy mögénk került -Dilen-ékkel, és itt ér utol orsipanka és nagyondinnye. A falatozást követõen elsétálunk, autópályán járunk felül, mezõt kerülünk nagypaneles technológiával épített dûlõúton (villamospálya-vissznyeremény?), majd felbotorkálunk a Gyertyános kilátójához/-ba. A párás panoráma megszemlélését követõen bekarikázom az ellenõrzõ kérdésre az egyik rossz választ az itineren. Aztán javítom, mert Kerek repkény rámszól, hogy ilyen egyszerû beugratós kérdésre nem szabadna egybõl beugranom.


Megérkezünk a Mogyoród-Szilasliget közötti autós kispistaútra, majd gyorsan el is hagyjuk, keresztül a szõlõn, le a zöld vonatok pályájára, amelyet bivakolásra is alkalmas aluljárónál keresztezünk. Aláfestésként a Hungaroringen száguldó jármûvek motorhangját hallgatjuk egy ideig, aztán a zaj elhalkul, marad a túrázók lihegése az egeket mérsékelt lendülettel ostromló Szár-hegy (tszf. 325,4 m) gazos tetejére menet. Elõtte ellenõrzõpont, matricás. Utána lejtõ, amely levezet a kassai fõút mellé, zajterhelést gyûjtünk, de csak kis ideig. Innentõl a túra útvonalán sorra különféle dolgokat keresztezünk. (powerhikerscrossingthings dot tumblr dot com, ha valaki érez rá affinitást) Keresztezzük az itinerben említett 400 kV-os távvezetéket, ma már sokadjára. Keresztezünk országutat, szalagkorláttal. Keresztezzük – megint – a gödöllõi hév vonalát, majd keresztezzük gázvezeték szélesre tarolt, randa nyiladékát. Egynyomos csapáson ragadunk be egy lassan haladó túrázó mögé, így a Kerek repkény-Dilen- szökevény kettõs jelentõs elõnyre tesz szert, én Andival és -rafter-rel túrázok tovább. Autópályát is keresztezünk, ahol a töltés elhagyását szalagozott szalagkorlátnál kell megejteni. Itt találkozunk Szabó Zsuzsával és laci069-cel, akik a lejtõrõl a lépcsõhöz vezetõ, tövises utat választották, és ebben követem példájukat. Mellettünk üzem kerítését váltja vadaskert kerítése, szerencsére ezeket már nem kell keresztezni. A kerítésen túl számos szarvas látható (és érezhetõ, szaglásilag), nem túl nagy területre szorítva. Egy fiatalabb egyed fel és alá ingázik a mozgási lehetõségei határán, másik karámban egy idõsebb egyed ugyanezt teszi, néha megmártózva a számára kialakított dagonyában. A kerítés innensõ oldalán kiránduló egyén nyilvánítja ki elégedetlenségét. Csúcskõnél, két parkoló Audi Q7 típusú személygépkocsi között érjük el az Erzsébet-parkot, itt besétálunk az utolsó ellenõrzõpontként is mûködõ emlékmûhöz. Lépcsõt kell számolni, ez megy egyedül is.


Végtelenül szabályosan, a nyomógombos gyalogoslámpa zöldre váltását megvárva keresztezzük a hármas számú fõutat, elsétálunk a kastély mellett és elõtt, majd betrappolunk a vasútállomásra, azon belül is az egykori Királyi Váróba, ami nem is tudom, hogy miért tulajdonnév. Az ajtón „zártkörû rendezvény” cetli fogad, szerencsére nem kell annyira komolyan venni. Bent a rajtoltatási sorrend fordítottja érvényes: Lestat és Bubu kettõsénél kapunk célidõt és bélyegzést, majd lükepék adja át a díjazást, és Hevér Évánál lehetne TTT-tagdíjat fizetni, de azzal most nem foglalkozom. A kiállítás megtekintésével már annál inkább: bent vasúti és cserkészeti témájú tablók és tárgyak láthatóak, végignézem a választékot. A laposképernyõn viszont éppen Shakira-koncert megy, nem tudom sem a vasúthoz, sem a cserkészethez kötni, de kétségkívül impozáns látvány, -Dilen- és útitársa pedig valamiért kataton nyugalommal bámulják. Elbúcsúzunk a rendezõi csapattól a következõ vasárnapig, ami már jövõre lesz. Megint bevásárolunk jegybõl, majd a Hatvan felõl érkezõ szóló Flirtre nyomorgunk fel, miután a gödöllõi utazóközönség túlnyomó része kollektíve elengedte a szinte üres, ám pótjegyköteles sátoraljaújhelyi sebesvonatot. Köszönöm a megtisztelõ részvételt mindenkinek, aki eljött! Köszönöm továbbá a lehetõséget Gethe úrnak és Bubunak, hogy a magunk módján besegíthettünk.


-Kékdroid-


Képek a túráról : emberek! utak! távvezeték! még utak! még emberek!