BUÉK 20
2014
Tizenkettedik teljesités után nem kell sokat beszélni, hiszen az olvasók végigjárták az utat, tudják, mirõl van szó. A történetiség kedvéért megjegyzem, hogy a talaj általában lágy volt, néhol kevés sárral vegyitve. Hóhoz túl meleg volt az idõ, a párától sikos kövekre kellett csak figyelni. Kimmel Péter szokásos ciceronés nagyvonaluságával fogadta a nevezõket, Jávor a kasszát kezelte. Az elõtérben Alpár András volt látható. Hárman mentünk a családból: Ági, Jocó és én, mivel Márk és Domonkos egyéb fontos elfoglaltsága miatt nem tudott velünk jönni. A regisztráló stáb már dolgozott a háttérben. Látható volt, hogy croissant és dobozos gyümölcslé fog erõsiteni minket a túra során. Ez igen helyes dolog, hiszen a vándorhoz illik, hogy valamilyen madárlátta termékkel örvendeztesse meg az otthon maradt kisebbeket.
Most hamarabb múlt az idõ. Lehet, hogy máshol járt az eszem, valójában tiz perccel korábban értem fel a szokásosan ködös-felhõs Hármashatárhegy tetejére. Jocó és Ági a Fenyõgyöngyénél ért utól, mivel pár perccel késõbb indult utánam. A hegy tele volt különféle emblémát viselõ futókkal, szervezett túrázókkal, baráti csapatokkal. A nagy forgalom miatt Jocó majdnem elnézte a Fenyõgyöngyéhez telepitett rendkivüli ellenõrzõ pontot, de idejében javitott. Az Árpád kilátónál én lemaradtam néhány percre. A Z+ csatlakozásánál Gyõri Péter õrködött. Idõkimélés miatt nem álltam meg forralt bort inni a Szép Juhásznénál, hanem húztam felfelé. Hála a hárshegyi kilátó alatt kiválóan kifeszitett kötélnek, épségben leimbolyogtam a kellemetlenül csúszós köveken, majd - biztonságban érezve magam - felhivtam az elõttem járó Ágit és Jocót. Õk akkor kishárshegyi kilátóhoz vivõ elágazásnál voltak. A kötélbiztositásnak nagyon örültem. Sok évvel ezelõtt a Téli Mátrában alkalmaztak elõször kötelet egy mély, csúszós árkon átkeléshez. Lehet, hogy máshol, máskor volt már ilyen megoldás, dehát én nem sok helyre járok, csak ezt ismertem.
A Nagyréten szabályosan tettem meg a kijelölt kört, zsebrevágtam néhány szaloncukrot az unokák számára és 1 óra 15 perccel a szintidõ elõtt beértem a célba. Toplak Jóska regisztrált, Deli Vince tormás virslivel pótolta elvesztett energiánkat, Kiss Attilával szoritottuk meg egymás kezét. Néhány csipkelõdõ megjegyzést eresztettem meg Toplak felé, aki maga a kispistázók réme és megcsodáltam Deli Vince rendkivüli emlékezõképességét: tudta, hogy augusztus végén, a Mályvád túrán hiába kerestem a megszokott sörözõt, mivel az a szokásosnál korábban bezárt. Büfézni itt sem tudtunk, mert minden hely foglalt volt. Teát ittam az illemtudóan magammal vitt bögrébõl, szerencsés új évet remélve.
Jó, hibátlan rendezés, gondos szalagozással. Mivel egyszer már mentem együtt a seprükkel, meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a lebontás is szakszerû volt. Egészen biztos.
|
